BALOGH LÁSZLÓ (1919)
BALOGH LÁSZLÓ (1919)
Balogh László (1919) írói indulásának ideáljait a debreceni Ady Társaság programjából és a falukutató mozgalomból merítette. Sokműfajú író; irodalomtörténeti kisportréit – József Attila, 1969; Asztalos István, 1969; Mag hó alatt, 1976 (ez utóbbi Ady Endre költészetének jelképrendszerével foglalkozik) – a népszerűsítés szándéka hatja át, s költészetében sem a minden áron való újat akarás, a kísérletező kedv ragadja meg az olvasót, hanem az áttetszőségre, a világosságra való törekvés, és azoknak az ideáloknak a kifejezése, melyeket a népi irodalom hozott a felszínre.
1940 körül írta első verseit, melyekben a népdalforma az uralkodó, s kedves, olykor játszi sorokban idézi a mind jobban magára maradó, a világ ellentétei között riadtan tájékozódó ember kiszolgáltatottságát. Szívesen fejezte ki azt a gyermeki érzést, mely szülővárosához, Debrecenhez kötötte, s verseiben annak múltja éppúgy feltűnik, mint jelentős íróinak egy-egy gesztusa, kézmozdulata, máig sugárzó intése. 1954 után írt verseiben ez a gyermeki alapérzés mind komolyabbá és felelősebbé válik, költői magatartását a férfikorba lépő gondolkodó igényessége 467határozza meg. Búcsút mond a korábbi esztendőkben oly szívesen alkalmazott dalformának, s szeszélyesebb, olykor rapszodikus formában szembesül a világ s az ember életének fontos kérdéseivel. Talán épp a tudatos gondolkodás és formálás kontrollja a magyarázata, hogy költeményeiben (A kilencedik vízesés címmel gyűjtötte kötetbe őket, 1977-ben) nem mindig érezzük a költői szubjektum kirobbanó erejét, élményeit inkább megszűrve, semmint primer indulattal alakítja lírává.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
