SZÜDI GYÖRGY (1909–1964) (Munkaközösség)
SZÜDI GYÖRGY (1909–1964)
(Munkaközösség)
(Munkaközösség)
Szüdi György (1909–1964) a felszabadulás után felelős gazdasági, közéleti és irodalmi funkciókat töltött be, költészetével mégis szorosan kapcsolódott felnevelő környezetéhez; változatlanul a külvárosok, gyárak népének énekese maradt. Nyers indulatokkal telített realizmusa a munkásköltészet régi hagyományait folytatja. Költői témavilága mégsem csak a munkásöntudat és helytállás variációival jellemezhető; meleg családiasság, szemlélettágító utazások élményei teszik gazdagabbá. 550Hangvételén általában a népköltészet hatása érezhető, az egyszerű, hangsúlyos négysorosakat kedveli, a mesterkéletlenül természetes rímeket. A Szülőföldem, Budapest a munkáshősöknek állít emléket, népballadás hangütésű epizódokban idézve sorsuk tragédiáit. Kísérletet tett a verses epika újjáélesztésére is: allegorikus meséi (Vitéz László, Mákszem Matyi kalandjai) klasszikus hagyományok és népköltészet ötvözetéből formálódtak. Költészetének korlátaival a költő maga is tisztában van:
Lángolni vágytam, de csak elpattogtam,
Mint a nedves ágról szított parázs –
pásztortűz, mit magamban gyújtottam
szikra maradt csak, nem lett máglyaláng.
Mint a nedves ágról szított parázs –
pásztortűz, mit magamban gyújtottam
szikra maradt csak, nem lett máglyaláng.
(Nemzedékről nemzedékre)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
