PÁKOZDY FERENC (1903)
PÁKOZDY FERENC (1903)
Pákozdy Ferenc (1903) sokat ígérő költői indulása a Nyugathoz kapcsolódik; a húszas évek elején itt és a Pandorában jelentek meg a krisztusi szeretet jegyében fogant, parnassien jellegű, míves költeményei. A mozgalmi élet azonban más költői utat jelöl ki számára.
A felszabadulás után kiadott két vékony kötete (Nem magamért, 1952; Helytállás, 1954) jóformán csak megverselt aktuális témák foglalata. Egyhangú rutinnal ismétlődő négysoros strófái alig tükröznek művészi erőfeszítést. Korábbi költészetéből megőrzi az érzelmes, olykor érzelgős hangvételt. Ekkor írt verseiben szinte egyeduralkodó a derű, a lelkesedés, a felhőtlen boldogság érzése: az örömet és az örömkönnyeket még a korabeli kritika is túl soknak találta költészetében. Kár, hogy a későbbi években sem tudott méltó költői formát találni érzéseinek, 526melyek mindig a pártosság, a hűség, a használni akarás emberi magatartásából fakadnak:
A fegyverem nem fogta rozsda,
nem tévedtem sosem tilosba,
tisztán megőriztem hitem,
nem csorbította semmisem.
nem tévedtem sosem tilosba,
tisztán megőriztem hitem,
nem csorbította semmisem.
(Vallomás)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
