Börcsök Erzsébet (1904–1971)
Börcsök Erzsébet (1904–1971)
Börcsök Erzsébet sokáig volt magyartanár Versecen. A harmincas években kezdett írni, s 1931-től a Kalangya, a Reggeli Újság, a Híd, a Napló gyakran közlik novelláit. A háború után főleg a napilapokban jelennek meg írásai. Börcsök Bánát írója, de nemcsak a táj színeit keresi, hanem az emberi együttélés, a nemzetiségi élet, a történelmi örökség problémája is foglalkoztatja. Legtöbb regénye és novellája az így felfogott couleur locale jegyében született meg (A végtelen fal, regény, 1933; Vándor a Nišavánál, elbeszélések, 1936; Eszter, regény, 19682; Emberek a Karas mellől, elbeszélések, 1963). Legutóbbi műve, jellegzetesen kisrealista 85eszközökkel megírt, tematikában is csekély változatosságú novellák gyűjteménye, nem ér fel a háború előtti prózájának szintjéig; vidékies, szűk és pangó életérzésben megrekedt alakjai egy kicsit az írónő archaikus irodalomfelfogásának is kifejezői. A harmincas években született prózai alkotásaiban a helyi szín, a sajátos "bánátiság" ízeinek érzékeltetése nemcsak időszerű írói program volt, hanem egyben a felfedezés és a történelmi sors kiteljesedésének erejével is hatott; az író akkor a tájban kutatta fel és ragadta meg az emberi sorsok értelmét és lényegét. A hatvanas évek Vajdaságában ezek az erők azonban már elcsenevészedtek, nem tudtak többé alkotó ihletforrást nyújtani, s nem szolgálhattak írói koncepciók keretéül, így a bánáti világ határozott kontúrokban kibontakozó képe csak az író nosztalgiáját és anakronisztikus szemléletét támogatta.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
