X. Tolnai Ferenc honvéd verse az otthoniakhoz | Száz Magyar Falu

X. Tolnai Ferenc honvéd verse az otthoniakhoz

Kárpátok bércein végig süvít a szél.
Kedves családomról semmi hírt nem regél.
Hallgatom a szelek zúgását,
az ágyúgolyóknak rémes sípolását.

Emlékemben a múlt, előttem a jelen,
édes jó Istenem, csak te légy velem.

Nagy gyertyános erdő letarolt oldalán
tizenhetes honvéd sétálgat egymagán.
Feltűzött szuronyán pihen a nap fénye,
nagy szomorúság száll szegénynek szívébe.

Mellette jobbról is, balról is csak hulla,
honvédnek, orosznak együtt van a sírja.
Rajta egy fakereszt, nincs rajta gyöngyvirág,
Édes jó Istenem, de gyászos egy világ!

Hol azelőtt madár csicsergett párjával,
most honvéd harcol ott egy muszka csordával.
Dörögnek az ágyúk, csattog a géppuska,
segíts meg bennünket Istennek szent anyja.

Áldd meg szép hazánkat, magyarok fegyverét,
hogy kiporolhassuk a vén orosz medvét.
Ha visszakergetjük őtet odújába,
mi is megyünk vissza drága szép hazánkba.

Zúgva visz a vonat szülőföldünk felé,
ahol imádságunk száll majd az ég felé.
Tehozzád száll az fel seregek Istene,
küld le áldásodat a magyar nemzetre!

(A kassai vöröskeresztes kórházban írta Tolnai Ferenc honvéd 1915. jan. 7dik[én]. Jelzete: Alcsúti Honismereti Kör.)

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir