Séta a faluban

Full text search

Séta a faluban
A korabeli térképek alapján kimutatható, hogy Nagycenk eredetileg tipikus keresztutcás település volt. A Soproni utca–Iskola utca kelet–nyugati, a Vám utca–Gyár utca észak–déli tengelyt alkotott. Kereszteződésükben alakult ki a gazdasági-társadalmi-kereskedelmi központ. Itt álltak a falu legfontosabb épületei: a vámházak, zárt sorú beépítésben a sörház, a kovácsműhely, illetve a kocsma és a fogadó. Ide épült a községháza, a kultúrotthon.
Nagycenket kétközpontúnak is mondhatjuk azonban. Az előbbiek mellett létezett ugyanis egy vallási-kulturális eredetű központ: a templom, a temető és az iskola térsége, a mai Széchenyi tér.
Az egykori utcaképet leginkább a Gyár utca eleje őrizte meg. A XIX. és a XX. század fordulóján épült házak fűrészfogas elrendezésben követik egymást, illeszkedve ezzel a Fertő mellékének népi építészetéhez. „A Gyár utca volt a tősgyökeres paraszt utca” – jegyezte fel Filátz János szavait Varjú Sándor.
A legnevezetesebb ház az úgynevezett Lex-ház. Barokkos oromzatával valóban kirí a környező épületek, főleg a mellette álló „koszos ház” – az egykori cselédlakások – közül. A másik érdekessége, hogy az első cseréppel fedett parasztház volt a faluban. Úgy tartja a hagyomány, hogy a Széchenyiek cserepeztették be, példaképpen. A tűzvészek, amelyekben nemegyszer az utca nagy része leégett, megelőzésének egyik eszközeként akarták elterjeszteni. Állítólag két házat cserepeztettek be: Lex bíróét és annak testvéréét.
A másik, ugyancsak „tősgyökeres” falurész, az egykori Kiscenk, ma már csak utca. Főépülete az uraságok lakhelye, a Széchényiek kastélya a parkkal, a hársfasorral, a majorság épületeivel.
Magában a faluban már zárt sorú beépítéssel is találkozunk. A régi utcaképre csak egy-egy régi ház emlékeztet, a többi helyén a XX. század második felében emelt épületek állnak.
A telkek nagysága attól függött, hogy hajdan ki milyen „telkes” volt. Az utcák belső részén főleg háromszáz négyszögöles féltelkeken laktak a jobbágyok. A „fertályosok”, negyedtelkesek kijjebb, egyre szűkülő telkeken emelték házaikat. A községben több helyen is (Gyár utca, Vám utca) épültek többlakásos házak a zsellérek részére.
A házak elrendezése is a már említett, Fertő melléki stílust követi. A lakóházhoz építették a kamarát, az istállókat és ezeket tornáccal kötötték össze.
Az istállók mögött gyakran találunk vermet a répa tárolására. Az istállókkal szemben, a gazdasági udvaron álltak az ólak, hidasok – itt tartották a barom-fiakat is –, és itt volt az elmaradhatatlan trágyagödör. Azt tartották, hogy ha a marhahizlalás más hasznot nem is hoz, csak a trágyát, akkor is megéri.
Az udvart óriási pajta zárta le, amely a telekre merőlegesen állt. Alapterülete száz vagy ennél több négyzetméterre rúgott, oldalmagassága meghaladta a négy métert, hogy a megrakott szénásszekér is könnyen beférjen rajta. Leggyakrabban téglaoszlopok tartották a faszerkezetet, amelyek három részre osztották a hosszabbik oldalt. A középső volt a kapu. Ugyanilyen kaput készítettek a másik oldalra is, hogy a szekér kiférhessen rajta.
A belső udvari homlokzaton szembetűnő a három padlásfeljárat, az úgynevezett hílik vagy herkelik. Ezeken keresztül szórták fel a szénát a padlásra. Általában az első kettőt használták szénatárolásra, a harmadikban „…illen felmaradott holmikat: rossz csizmákat, szerszámokat, kapákat. Aratás után répakapát nem fogtak a kezükbe… tavaszig feldobálták az utolsó hí-likon át az istálló padlására” – idézi Varjú Fekete Ernőnét.
A tornác gazdasági célokat is szolgált. Itt szárították ki a babot, diót, mákot és egyéb terményeket. A cenki polgár különbséget tett „folosó” és tornác között. Az előbbi bolthajtásos, az utóbbi nem, de funkciójukban nem térnek el egymástól. A tartóoszlopok a legváltozatosabb képet mutatják. Hengeres, hasábos egyaránt megtalálható.
Szeneczey Gyula elbeszéléséből tudunk a ház egy rejtett zugáról, a trunkusz- vagy másként krumpusz-likról. Nem más ez, mint egy könnyen elfalazható pincelyuk. Ide rejtették el, például az idegen katonaság elől, az értékeket, terményeket.
Az idegen katonaság elszállásolására épültek több helyen is a katonaházak. Tettünk már róluk másutt is említést. A szobával szemben, az udvar másik oldalán felhúzott kis épületek voltak. Főleg a lányos házaknál kellett az ilyen épület. Ma már sajnos nem látunk egyet sem a községben. Mivel méretük mindössze öt-hat négyzetmétert tett ki, nem voltak jók semmire, nem lehetett gazdaságosan hasznosítani azokat, így folyamatosan lebontották őket.
Az utca képét a házak mellett meghatározzák a szobrok és egyéb építmények. Nagycenk műemlékeinek nagy része az uradalom idejéből, főként a Széchényiek korából származik, de a XXI. századból is van már nevezetesség.
„Nyugat felől jőve” a fő közlekedési utak találkozásánál áll Nagycenk legújabb szobra. Szent Kristóf, az utazók védőszentje kapott itt helyet a 85-ös számú főút rekonstrukciójának befejezésekor. Lebó Ferenc modern szobra a gyermek Krisztust vivő Kristóf alakját jeleníti meg.
Nem messze tőle még ma is áll az egykori szovjet hősi emlékmű torzója. 1967-ben emelték, és ekkor kerültek ide a hársfasorról a szovjet katonák sírjai is. A büszkén égbeszökő, modern, impozáns vasbeton emlékmű ma felirataitól és motívumaitól megfosztva várja sorsa beteljesülését. A katonasírok kegyeleti okokból nem kerültek még el mellőle, de folynak a tárgyalások az illetékes orosz hatóságokkal.
A falukép kialakításában is nagy szerepe volt az Ikvának. A Soproni utca – a település egyik legrégibb utcája – elején, az Ikva völgyében nem építkeztek, ezért csak a főút jobb oldalára kerültek házak. Itt még maradt néhány a régi tornácos épületekből is. A bal oldali utcasor csak egy nagy kanyar után, tehát a pataktól eltávolodva, kezdődik.
A Dózsa körút és a Soproni utca kereszteződésében álló, a kígyót eltipró Mária szobra XVIII. századi alkotás. Eredetileg a régi templom mellett volt őrhelye. 1963-ban, miután Sopronban restaurálták, a Horváth család gondjaira bízták.
Hasonló szobor áll Kiscenken is a Sobor-ház előtt. Az alkotást a helyiek egyszerűen csak a „Sobor Máriája” néven emlegetik.
A Gyár utcát a Szent Család szobra díszíti. A Fekete család állíttatta 1813-ban. Ma eredeti helyétől pár méternyire, egy kis parkban áll, mivel a nagy forgalom és a közelben folyó építési munkák miatt máshová kellett helyezni.
A Gyár utca és a Soproni utca kereszteződésében, a községházával szemben helyezték el az iparosfát 1990-ben. A faluban akkor működő mesterek, mesterségek cégérei díszítik, ahogy utaltunk már rá.
A kulturális-vallási központnak számító Széchenyi tér és a Domb műemlékek sokaságának ad helyet. A cenkiek adták a térnek ezt a nevet, mivel a templomhoz, illetve a temetőhöz kis dombon kell felmenni.
A teret Széchenyi István bronzszobra uralja. A háromméteres, márványposztamensen álló szobor Stróbl Alajos munkája. 1891. február 14-én Kántor Aladár körjegyző vetette fel a szoborállítás gondolatát. A következő képviselőtestületi üléseken kiemelt napirendi pont volt ennek a megvalósítása. Tolnay Gábor plébános vezetésével bizottság alakult, ötszáz forintot meg is szavaztak a költségvetésből a szobor elkészítésére. A vármegye ötezer forinttal „kiegészítette”, országos gyűjtésből pedig kilencezer forint gyűlt össze. Ünnepélyes avatására 1897. szeptember 12-én került sor. Azóta hirdeti a címer alatti felirat: „Magyarország nem volt – hanem lesz.” 1996 őszén a vihar évszázados fenyőt döntött ki, amely a szobrot kibillentette a helyéből. Községi összefogással restaurálták, és a következő évben, szeptember 21-én megtörtént az újraavatás. (Lásd: Függelék IV.)
A szobor előtt, a fő közlekedési út mellett a 48 méter mély Széchenyi-kút ad enyhet – időnként – a szomjazóknak. Az artézi kutat, ahogy itt nevezik, 1931-ben fúrták. A tervek szerint felújítása és környezetének átépítése után az 1921-es népszavazás emlékműve lesz.
A kúttól keletre terül el a millenniumi park. A közepén álló kopjafa Nagy László helyi fafaragóművész alkotása és ajándéka.
A Dombon felfelé haladva először barokkos díszítésű, hasáb alakú posztamensen álló Pietŕt csodálhatunk meg. A XVII. századi művész nevét nem ismerjük. Ugyancsak ismeretlen a Nepomuki Szent Jánost ábrázoló szobor alkotója ugyanebből a korból. Ezt az egyszerű faragású és talapzatú szobrot is, a Pietŕhoz hasonlóan, 1929-ben restaurálták.
A Széchenyi-szobor balján álló hősi emlékműről korábban már szóltunk, akárcsak a pestisjárvány emlékére emelt oszlopról. (Lásd: Függelék V., VI.) A szobrot nem pusztán mementónak szánták, de az alakokból ítélve védőszerepet is betöltött. Szent Rozália domborműve, a talapzaton Szent Sebestyén és Szent Flórián szobra, valamint a szőlőlevelekkel és fürtökkel díszített oszlop tetején álló Mária a kisdeddel a különböző csapások ellen védték a települést.
A templom melletti Mária-szobor is XVIII. századi alkotás.
A tértől kissé távolabb, az Iskola utca 14. előtt áll a község legrégebbi köztéri alkotása. Az Ecce Homo-szobor 1663-ban készült. A négyszög alakú talapzatról a közepén kissé kihasasodó oszlop tetején Krisztus szégyenkőhöz láncolt alakját ábrázolták.
A dombon épült Nagycenknek a kastélyon kívüli legszebb és legnagyobb épülete a templom. Építésének körülményeit már vázoltuk. Ybl Miklós tervei szerint készült, és 1864. augusztus 20-án szentelték fel Szent István tiszteletére. Oltárképén a koronát Szűz Máriának felajánló szent királyunkat láthatjuk. Az oltárkép fölötti felirat – „Si Deus pro Nobis, Quis contra nos” (Ha Isten velünk, ki ellenünk?) – az építtetőre emlékeztet. Blaas Károly bécsi mester munkája.
A feliratot a Széchényi család címerével együtt a bélletes bejárati kapu felett is elhelyezték.
A egykori román templom stílusához igazodó háromhajós épület tornya a kereszthajó mögött emelkedik, eleget téve Széchenyi kívánságának, és eltérve az általános gyakorlattól, amely szerint a torony a kapu vagy a szentély fölött helyezkedik el. A toronyajtó külső fele a középkori templom megmaradt emlékét őrzi. Az erősen kopott domborművön rozetta és két oroszlán látható.
Belépve az épületbe a karzat alatti előcsarnokba jutunk. A karzaton Ficz mestertől Bécsben vásárolt orgona foglal helyet, amely korábban a Kärtnerthor Theater hangszere volt.
A két mellékoltár közül a bal oldali egykor a Széchényiek házi oltáraként szolgálta kegyes célját. A leláncolt Krisztust ábrázoló oltárkép festője Rembrandt követői közé tartozott. Felirata szerint 1710 és 1820 között volt a Széchényiek birtokában, két tűzesetet is „túlélt” különösebb sérülések nélkül. 1863-ban adományozták a templomnak.
A jobb oldali mellékoltár képét, amely Keresztelő Szent Jánost ábrázolja, Kis Bálint festette 1863-ban. Az előtte üvegbura alatt látható Madonna-képhez tartozó legendát kétféleképpen ismerik a faluban. Széchenyi István hozta édesanyjának Itáliából – így szól az egyik változat. A másik szerint: Széchenyi István kapta édesanyjától, és mindenhová magával vitte. A kép XVII. századi itáliai alkotás, Pietro Perugino munkája, akinek Sírbatétel című műve a világhírű Pitti-képtár egyik jeles darabja. A Madonna ehhez a képhez készült tanulmányfej.
Az oltár melletti Ecce Homo-faszobor az egykori remetekápolnából származik, a Krisztust ábrázoló oltárkép pedig a kastély kápolnájából. A szembe miséző oltárt és ambót Szakál Ernő szobrászművész készítette 1980-ban.
A templom egységes, romantikus berendezése stílusosan egészíti ki Ybl Miklós „minden cikornyás díszítményt kizáró, egyszerű… tágas Isten házát”.
A plébániát már a XVII. században említik, pincéje ténylegesen ebből
az időből való. Az L alakú ház árkádos udvari szárnya 1750 körül épült, a térre néző része pedig korábbi alapokon, a XIX. század végén nyerte el mai formáját. Itt őrizték az 1672-től vezetett matrikulát, anyakönyvet. A templom mai plébánosa, mint már említettük, Peresztegen lakik.
Szóltunk már arról a rendelkezésről is, amely kihelyeztette a templomkertből a temetőt a falun kívülre. Ez Nagycenk esetében nem jelentett nagy távolságot. A régi istenháza közelében létesült új temetőt 1778 óta használja a község. Mai területét és alakját 1901-ben alakították ki, a Széchényiek telekadományát a község kiegészítette, most másfél hold a temető területe. A Széchenyi család a sírkert keleti traktusán megtiltotta a temetkezést a falusiaknak, azt maguknak tartották fenn. Még ma is előfordul, hogy az elhunyt Széchényieket itt temetik el.
A temető közepén áll a család sírboltja, a mauzóleum, amely két periódusban épült. A kápolna 1778-ban, a klasszicista előcsarnok 1806 és 1810 között készült el. Mindkettő alatt kripta húzódik.
Az épület bejárati kapuja fölött a hit allegóriáját ábrázoló félköríves dombormű, az előcsarnok és a kápolna között pedig az Ave felirat fogadja a látogatót. Az egyszerű oszlopsorokkal három részre tagolt előcsarnokból a dúsan díszített kápolnába jutunk. Freskója, amely Krisztus mennybemenetelét ábrázolja, a hagyomány szerint Dorfmeister Istvántól származik, akinek munkái a Dunántúl nagyon sok templomát dísztik. Az oltárképet Hess Mihály egri művész készítette.
A bejárat feletti kis karzaton kapott helyet az orgona, amelyen a hagyományok szerint Liszt Ferenc is játszott.
Az oltártól jobbra nyílik a kripta lejárata. A szűk csigalépcső feletti felirat az emberi sors sommás megfogalmazása, az elődök üzenete. „Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi: por és hamu.”
Az ovális kriptarész 1860 óta igazi zarándokhely. Egyszerű márványtábla jelzi a legnagyobb magyar sírhelyét. „Gróf Széchenyi István 1791. Szept. 21. + 1860. ápr. 8.”
Alatta feleségének, aspangi Seilern Crestentiának sírja található. Koszorúk, virágok, koszorúszalagok jelzik, hogy a legnagyobb magyar, Széchenyi István tisztelete ma is él.
Három ötvösmunka is található itt, amelyeket Jászai Mari, a XX. század elejének ünnepelt színésznője és Széchenyi nagy tisztelője hozott. Az ezüstkoszorúk a művészetét elismerő kitüntetései voltak.
A klasszicista rész alatti hasáb alakú kripta bejárattal szemközti falában van az átépítést megrendelő Széchényi Ferenc és felesége, Festetich Julianna sírkamrája. Ugyancsak ebben a részben áll Széchényi Pál kalocsai érsek nyitott üvegkoporsója. Az érsek ténykedéséről már szóltunk, halálát mérgezésnek tulajdonították. Mint írtuk korábban, tudni vélték, hogy teste a nagy mennyiségű cián miatt mumifikálódott. Az 1990-ben elvégzett tudományos vizsgálat nem mutatott ki mérget a testben. Pál érseket halála után a sopronbánfalvi kolostor kriptájába temették, ahol a klíma és a balzsamozás következtében mumifikálódott. A családi kriptába a francia háborúk idején került. Itt nyugodott 1908-ig, amikor is egy kincsre éhes kertészlegény feldúlta koporsóját, és gyűrűjével, valamint a nyakában lévő kereszttel megszökött. Rasztapovits Ignác ezért a tettéért tizenöt évi dologházat kapott. A mauzóleum helyreállítása után az érsek nyitott koporsóját üveg alá helyezték.
A koporsóval szemben vasláda őrzi Széchenyi István koponyadarabját, amelyet halálakor a golyó kiszakított. Korábban a halála napján viselt ruhái voltak benne, de azok átkerültek a múzeumba, restaurálásuk ma is tart.
A kripta megtelt, 47 Széchényi alussza itt örök álmát. Az utolsó temetés 1977-ben volt.
A sírkertben, a mauzóleum bal oldalán áll Tolnay Antal plébános díszes síremléke. Mögötte a Lunkányi család hatalmas obeliszkje magasodik. A legrégebbi sírkövek a XVIII. század végéről származnak. Blainville grófok, Szalai udvarmester, Ertl Jakab jószágkormányzó síremlékeinek védelmét mihamarabb meg kell oldani.
Az épület mögött szépen nyírt, kettős kereszt alakot formáló bukszussövény vezet a temető hátsó részébe. A kereszt egy-egy szárát Széchényi sírok zárják le. Csúcsát a nemzetség szarkofágja. Az 1910-ben összeült családi tanács határozata alapján egyrészt egységesen két ékezettel fogják írni a nevüket (Széchényi) – kivéve István utódaiét –, másrészt a különböző helyeken található sírokból ide, Nagycenkre hozzák az elhunytakat. Így került a soproni kecsketemplom kriptájából a szarkofág alá Széchényi Antal és Barkóczy Zsuzsanna, és a (fertő)széplaki templomból I. Széchényi Zsigmond és családja. Az egervári birtokról Ignácnak és családjának maradványait hantolták el itt.
A hátsó falnál, a főút tengelyében áll Kisfaludy Stróbl Zsigmond monumentális emlékműve, az első világháborúban hősi halált halt Széchényi Alajos huszár zászlós hamvai felett.
A sokat emlegetett Bokor Nándor gépgyáros és feltaláló sírján a hagyomány szerint – hivatkoztunk már az adatra – a régi templom keresztje áll. Az elhunythoz méltóan a síremlék fémből készült.
A bombázáskor elesett és a harcok során elpusztult német katonák névtelen sírjai a temető északkeleti részében vannak, akárcsak az 1956-ban épült ravatalozó.
A sírkerttől a vasút felé vezető úton áll Szent Antal kápolnája. 1926-ban a győri Raduly Sándor vendéglős építtette. Róla a kutatások csak annyit derítettek ki, hogy mélyen vallásos ember volt.
Nagycenkről Kiscenkre két út is vezet. Az egyik az iskola mellett induló Szent Imre utca vagy, ahogy már említettük, a Mise út. Ebbe torkollik az úgynevezett kis allé platánsora, amely egykor a sárvári úttól a kastélyig vezetett. Elején gyönyörű kovácsoltvas kapu áll. Telepítésének ideje megegyezik a kastélyparkéval és a hársfasoréval.
A Vám utcán halad végig a másik út. Az Ikván a Fehér híd ívelt át egykor, a kő színéről kapta nevét. Ma már csak e nevében él.
A kastély mellett ugyancsak platánok kínálnak árnyékot az utazónak. A fasor Fertőboz irányába folytatódik.
Múzeumi és idegenforgalmi céllal hozták létre a GYSEV vezérigazgatósága, más közlekedési cégek és a KISZ az úgynevezett Kisvasutat, a múzeumvasutat. Közlekedéstörténeti bemutatóhelyként és Széchenyi Istvánnak a magyar vasútfejlesztésben játszott óriási szerepére emlékezve került a Kastély állomás mögé 1978-ban a Közlekedési Múzeum szabadtéri kiállítása, ahol század eleji kisvasúti mozdonyokat és vagonokat mutatnak be.
A kisvonat 1972 óta közlekedik, ma már csak egy mozdonnyal, a Kastély–Barátság (volt szovjet emlékmű), ma inkább benzinkút–Fertőboz útvonalon. A háromezer-hatszáz méteres pályán – a mozdonyvezető kivételével – gyermekek teljesítenek szolgálatot.
Kiscenk felé tovább sétálva, a hidegségi út kereszteződésében áll az úgynevezett Nagyház, az egykori jószágigazgatói lakás. Falán emléktábla hirdeti, hogy ebben az épületben dolgozott Lunkányi János. Mögötte omladozó kerítés rejti el a kíváncsi szemek elől az egykor virágzó, korszerű major tönkrement épületeit. Romjaikban is imponáló az a szakszerűség, amellyel az egyes részlegeket elkülönítették, ahogyan a különböző foglalkozási ágak helyet kaptak itt.
Kicsit hosszabb séta után csodálhatjuk meg a Nagycenk-Hidegség GYSEV-állomás múlt század eleji épületét. A székely motívumokkal díszített állomás ma már vasúti műemlék, nem fogad vonatokat.
A Hidegségi út másik végén az egykori kertészet épülete áll még, amelyet az 1860-as évek végén gázgyárrá alakítottak át. A ma magánlakásként használt épület mellett magasodó kémény emlékeztet az eredeti funkcióra.

Zsellérház a Gyár utcában

A tornácos lakórész, Kiscenki utca 32.

Stróbl Alajos Széchenyi István-szobra

Nepomuki Szent János a Dombon

Barokk Pietŕ a XVIII. századból

A mauzóleum bejárata

A Széchényi család nemzetségi szarkofágja

Lunkányi János emléktáblája

 

 

Arcanum Zeitungen
Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

Über uns Kontakt Press room

Languages







Arcanum Zeitungen

Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir