Sopronhorpács Összefoglaló
Sopronhorpács
Összefoglaló
Összefoglaló
Sopronhorpács Nyugat-Magyarországon, a Répce-síkság déli szélén fekszik, az osztrák határtól öt, Kőszegtől 21, Fertődtől 22 és Soprontól 32 kilométerre. Itt a Répce folyó közelében három–hét kilométeres sávban termékeny talaj képződött. Az ebből adódó előnyöket a falu lakossága az évszázadok folyamán jól kihasználta, s a XX. század elején erre az adottságra építette fel dr. Sedlmayr Kurt répatermesztési kutatásait, majd jött létre a Sopronhorpácsi Kutatóintézet.
Az éghajlat mérsékelt. Befolyásolja az Alpok közelsége, emiatt csapadékosabb, szelesebb és kissé hidegebb is az országos átlagnál.
A falu az őskortól lakott hely, régészeti anyagában a rómaiak emlékei, leletei vannak túlsúlyban. A magyarok lakta település a dunántúli falvak jellegzetes fejlődési vonalát futotta be. Árpád-kori temploma valószínűleg korábban épült, mint amikortól első okleveles említése ered (1230). Feltételezhetjük, hogy azok közé a falvak közé tartozott, amelyek Szent István törvénye szerint tizedik településként építettek templomot. Ezt a kiemelt szerepét őrizte meg számunkra a még a XV. században is előforduló elnevezése: Egyházashorpács.
Középkori története birtokosainak históriája, s a családok pályafutása, sorsa erősen meghatározta a falu történetét is. Első ismert birtokosaként az Osl nemzetség tűnik fel 1230-ban. A falut a család különböző ágai örökölték. Közülük az országos politikában is szerepet játszó Kanizsaiak a legjelentősebbek. 1526-ban Horpácson már majorjuk volt, az egyik legkorábbi Sopron megyében. Tőlük házasság útján Nádasdy Tamásé lett a falu. A Wesselényi-féle összeesküvésben részt vevő Nádasdy Ferenc kivégzése után néhány évvel a birtok zálogjogon a Széchényiek kezére került 1677-ben.
Az örökjogot 1711-ben szerezték meg. A falu rangját azzal emelték, hogy kastélyt építtettek, s Horpácsot Széchényi László 1741-ben lakóhelyéül választotta. Őt több családtag is követte, s amikor a Nemzeti Könyvtárat alapító gróf Széchényi Ferenc 1814-ben fiai közt három részre osztotta birtokait, a falut és a kastélyt az idősebb, Lajos kapta. Lajossal és a többnyire diplomáciai pályára lépő utódaival állandó főúri lakója lett a községnek.
A világi földesurak mellett meghatározó birtokos volt a településen – s különösen az 1933-ban Sopronhorpáccsal egyesült Kislédecen – a csornai premontrei rend. A csornai prépostok a rend I. Ferenc magyar király által történt visszaállításától kezdve (1802) viselték a horpácsi préposti címet is.
Magyarország sok-sok településéhez hasonlóan a századok háborúi alatt itt is pusztított a tatár, a török, a francia, a kuruc, a labanc, a horvát. 1848– 49-ben a frissen szerzett szabadságért nemzetőrként, honvédként harcoltak a falu lakói is. Sőt Széchényi Dénes gróf – valószínűleg nagybátyja, Széchenyi István hatására – önként fegyvert fogott kisgyermekkori játszótársával, a közben császárrá lett Ferenc Józseffel szemben. Az osztrák–magyar kiegyezést követő békés fejlődést az első világháború törte szét. A falu férfilakossága a frontokon ontotta vérét, harmincan haltak hősi halált. A második világháború már a falu civil lakosságát is pusztította a front átvonulásának törvény nélküli napjaiban: harminchatan váltak a világégés áldozataivá.
A falu fejlődését a jobbágyfelszabadítás indította el. A vagyonos, polgárrá vált lakosok gondot fordítottak az oktatás színvonalának emelésére. Az 1901-ben felépült emeletes iskolájukban már két tanítót alkalmaztak. A civil szerveződések működése a tűzoltótestület megalakulásával, 1896-ban vette kezdetét. Ezt követően főleg a két világháború között több is alakult: a Leventeegyesület, a Polgári Lövészegylet, a színjátszó csoport, Kalász Katolikus Leánykör, Kalot Legényegylet, majd a második világháború után újabbak – vegyes kar, fúvószenekar, énekkar, újabb színjátszó csoport, néptánccsoport – működtek.
Tovább emelte a falu gazdasági és szellemi fejlődését dr. Sedlmayr Kurt letelepedése. 1930-ban bérbe vette a csornai premontrei rendtől lédeci birtokát, és megkezdte a cukorrépa-nemesítést. Már hat év múlva – 1936-ban – két cukorrépafajtája kapott állami elismerést. A második világháborút követően újabb répafajtákat állított elő. Egyike lett 1948-ban az első alkalommal kiosztott Kossuth-díjjal kitüntetetteknek. A díjat másodszor akadémiai székfoglalója után 1954-ben kapta meg. Sopronhorpácson összesen 18 államilag elismert növényfajtát nemesített egyedül vagy kutatótársaival. Sikereinek nagy szerepe volt abban, hogy a vasfüggöny szomszédságába került falu, az elsorvadás helyett a fejlődés útjára léphetett.
És a fejlődés a továbbiakban sem állt meg, sőt kiteljesedett. Már korábban is kijelölte meghatározó szerepét román kori temploma, amelyet ma is hazánk legszebb műemlékei között tartanak nyilván. Nem véletlen, hogy a Széchényiek faluja a későbbiekben és ma is a környék gazdasági, szellemi és kulturális központja. Tovább erősítette és erősíti ezt a központi szerepkört a hagyományok mellett az is, hogy a település a környékbeli községek termelőszövetkezeteinek és fölműves-szövetkezeteinek székhelye lett, hogy iskolájában fogadja a szomszédos falvak gyermekeit – és nem utolsósorban a nyugati határ közelsége. A Kutatóintézet utódjaként ma is működő növénynemesítő kft.-k, az itt megtelepedett üzemek és vállalkozások, a sok látogatót és idegent ide vonzó, messze földön híres műemlék templom arra predesztinálja, hogy az öregedő, fogyó lakosság és a mai átalakulás nehézségei ellenére az új évezredben is megtalálja helyét, tovább fejlődjék.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
