Tiszavárkony Összefoglaló
Tiszavárkony
Összefoglaló
Összefoglaló
A Tisza jobb partján fekvő község gazdag történelmi múlttal rendelkezik. Avar kori és Árpád-kori régészeti lelőhelyeit számon tartják. Történelmi dokumentumok is alátámasztják a szájhagyományban napjainkig élő, a helyi történelmi tudatot erősítő, a helyhez kötődő események emlékét: a középkorban királyaink itt keltek át a Tiszán vagy éppen itt találkoztak alattvalóikkal, ellenfeleikkel. Várkonyban találkozott Endre király és Béla herceg, Mátyás király és Szilágyi Mihály, itt kelt át a Tiszán Dózsa György is felkelőseregével. A település az átvonuló hadaknak később is az útvonalába esett. A török korban a szomszédos Varsány elvesztette mezővárosi rangját, de Várkony jelentősége is fokozatosan csökkent. A XVIII. század elején már újra kellett telepíteni a helységet.
Várkony telepítő földesura a Pély Nagy család lett. Bár a benépesülés során kisnemesek is érkeztek a faluba, nehezen tudták státusukat megőrizni. A földesúr jobbágyai munkájára számítva fokozatosan fejlesztette majorságát. 1771-ben nyolc egész telkes, három háromnegyed telkes, tizenhat féltelkes és tizennégy negyedtelkes jobbágycsalád élt a faluban. A házas zsellérek száma kilenc, a házatlan zselléreké kettő.
A XVIII. században nemcsak a község igazgatását kellett helyreállítani, de szükséges volt az egyházszervezetek kialakítása is.
A ma is álló templomaik felépítésére a XIX. század elején került sor. Földesuraik ebből kivették részüket. A középületek építése, javítása, fenntartása mindig nagy gondot jelentett a szerény anyagi tehetséggel rendelkező falunak. Állami támogatást csak a XX. századi nagy építkezésekhez nyert a település. A külső segítségre nagy szüksége volt a községháza, az iskola építésekor.
A XIX. században az ide kerülő új földesurak saját birtokukon is építkezésekbe kezdtek. Ekkor épült a Böszörményi-, a Domokos, a Fehér-kastély. A jobbágyfelszabadítás új helyzetet teremtett a faluban. Hatása az 1870-es években már jól látható. A korábbi nagybirtokok meggyengültek, gyakran új tulajdonos kezére kerültek. Ezek azonban már nem helyben élők, gazdálkodók voltak. A birtokaikat gazdatisztjeik irányították.
Míg a gazdasági életbe a nagybirtokosok szóltak bele, addig a szellemi élet irányítása a lelkészek kezében volt. Különösen jelentős volt azon papok szerepe, akik több évtizedig tartózkodtak a településen. Az egykori kisnemesek és jobbágyok, csaknem azonos jogi és gazdasági helyzetük folytán, hasonló életmódot és gazdálkodást folytattak. Egyre többen váltak földnélkülivé. A falu társadalmi rendjének kereteit a XX. század fordulójára már szétfeszítették a szociális gondok. Ebből kivezető utat az időközben elkezdett ár- és belvíz-szabályozási munkák jelentettek. A tiszai gátépítés, a Gerje-Perje lecsapolása több száz helybelinek adott munkát. Később a Tápióhoz és más vidékekre is elszegődtek földmunkára a várkonyi kubikosok.
A XX. század második felében Budapest és Szolnok iparosítása révén juthattak munkához a várkonyi emberek. Ez ingázással és elköltözéssel járt. Jelenleg a község lakosainak nagy többsége eljár a faluból dolgozni. Így alvófalu lett a település.
A külterületen kialakult lakott helyek (szőlők, tanyák) a korábban ide húzódott szociálisan hátrányos helyzetűek közösségei. A falu értelmiségi és hivatalnokrétege más településekről érkezőkből alakult ki. Szolnok közelsége miatt a város nemcsak elvonja az embereket, de másoknak munkalehetőséget kínál a község.
A hagyományos paraszti kultúra – a falu lakosságának szerény anyagi helyzete miatt – nem mutatott különleges jegyeket. Az Alföldi ember életmódjára, kultúrájára általában jellemző képet rekonstruálhattunk a XX. század első felére vonatkozólag. Napjainkra már ez a kép is feledésbe merült, és az újabb hatások eredményeként egy átalakuló, egységesülő, falusias arculatát elvesztő kultúrát találunk Tiszavárkonyban.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
