A sőrék a rőzsét homokkal kötötték...

Full text search

A sőrék a rőzsét homokkal kötötték...
A település története elárulja, hogy népessége az elmúlt évszázadokban többször kicserélődött. A legnagyobb és időponthoz köthető lakosságcsere 1608-ban következett be. Ugod akkori földesura különféle kiváltságok ígéretével nyolcvan családot telepített itt le.
A kiváltságolt népesség a török háborúk után elvesztette privilégiumait, s a XVII–XVIII. század fordulóján többségük tovább is vándorolt, a protestáns lakosság az Esterházy-uradalmak egy másik településére, Csákvárra költözött át. Helyükre római katolikus bevándorlók érkeztek.
Akárcsak a középkorban, amikor is egy várbirtok központja volt Ugod, a XVIII–XX. században is egy uradalom, rész birtokközpontja volt a település, ennek következtében jelentős munkaerővándorlás színhelye is a kasznárság. Egyedül az itt beszélt nyelvjárás volt viszonylag stabil. (Ugod és a közvetlenül szomszédos Homokbödöge napjainkban is a Pápa környéki nyelvjárást beszéli, s mintegy beszögellést alkot a Bakony-vidéki nyelvjárásokat beszélő falvak között.)
Egy országos felmérés kérdéseire, 1937-ben a körjegyző válasza is a fentiekre utalt: „Tisztelettel jelentem, hogy miután Ugod községben a magyar népélet különlegességei (népviselet, népszokás, ünnepségek) figyelemre méltó propagandát nem kívának – hiszen színmagyar településről volt szó –, prospectust, avagy plakátot a község a jövő jubileumi évre kiadni nem óhajt.”
A XIX. század közepén néhány szokás emléke még élt a nép körében. Például Ugod nevének értelmezéséről. A Pesthy Frigyes-féle 1864. évi felmérés űrlapjára Soós János községi bíró és Antal Ferenc hites községi jegyző az alábbiakat írta a község nevének etimológiai magyarázatát kérdező 3. pontra: „Régi időkben, mikor még a községet német ajkú nép lakta, város lehetett, azonban midőn ezek meg nem nevezhető ellenség által elkergettettek, a hagyomány szerint keserűségükben »Óh Gott!«-ot kiáltoztak. Később ez Ogot lett, jelenleg pedig Ugod. Hogy valaha város lehetett, tanúsítja azon körülmény is, mivel a község hivatalos pecsét nyomóján egy bagoly látható, ezen felírással: »Ugod várossa pecsétje«.”
Az 1967 óta – tehát e könyv írásakor 33. éve – Ugodon élő és tevékenykedő Rajczi Pál kanonok, esperes plébános elmondása szerint a falu népességének életében semmi egyedi néprajzi, illetve a vallási élettel kapcsolatos sajátosság nem regisztrálható.
Mivel sokan éltek közülük mészégetésből „ugodi meszeseknek” nevezték (csúfolták) a falubelieket még a közelmúltban is. A szomszédos községbeliek csúfolták még őket sőréknek is (sőre = hízómarha).
Csúfondáros mondókákat beszéltek róluk: az ugodi Suttonban (szegényes falurészben) olyan szegények laktak, hogy „a söprűt madzag helyett homokkal kötötték meg”.
Csúfolták a meszeseket is: ha lassan ment a ló, a farka alá a gazdája meszet tett, az elolvadt, s mindjárt futott a ló, de futott utána a meszes is! És aztán: „Mit árul a bácsi? – Ugod! – Hová való a bácsi? – Meszet! – Szép lovai vannak! – Magam csináltam!”
Bosszantásukra „ugodi lőcsösöknek” is hívták őket, s kérdezték: „Hányszor görbe az ugodi lőcs?” A válasz: „Ahányszor nézik!”
A helyi lakosság a községben és a község határában napjainkban is mintegy 340 dűlőnevet ismer és használ.
Régenvolt családok neveit őrzi: Péci-malom, Vörös pék, Boldizsár-köz, Páhi-dűlő, Páhi-tó, Hegyi-kút, Fódi-rét, Nedvesi kereszt, Sándli kereszt, Hajdu-pince, Lukacsek-pince, Hugód-dűlő, Szegleti-árok, Márkus-irtás, Tomor-árok, Bódizsár-tanya, Csöbör-kőhányó, Izsa-malom, Tálosné kupája, Vörös János-séd.
Valamiféle létesítmény nevét őrzi: Mésztelep, Vasút utca, Erdész-major, Jáger-köz (volt erdészet), Gatteri-dűlő (volt fűrészüzem), Vízház, Vízházi-dűlő, Csőszházi-dűlő, Pálinkaház, Kazal-domb, Rekesztés (felduzzasztott kenderáztató), Temető-dűlő, Mészkemencék, Kőfejtő, Szénégető-dűlő, Szénahordó út, Hamuházi-séd, Ólak, Durrogós-tető.
Eseményét: Betyár-kút, Vagyonváltsági, Irtás, Irtás-domb, Magyar temető, Égett temető, Inges-bika rét, Franciavágás, Kurucréti-dűlő, Huszárokelő, Németugrató-árok, Halottas-árok, Halottas-sarok, Tűzköves, Katonavágás, Táborhely.
Irányt jelez: Csóti út, Zirci út, Újmajori út, Bébi-hegy, Huszári vasút, Diósi út, Gyimóti út, Koppányi kis kapu, Diósi vágások.
Egy jellegzetes vonásáról, jegyéről nevezték el: a Vörös Keresztet, Szentháromság-képet, Vörös-lapost, Rókaliki-dűlőt, Piros alma-tisztást, Emberfő-hegyet.
Nevet kaptak a kutak is: Csapókút, Királkút, Patyi-kút, Sárállás kút, Uccakút, Városkút.
Régi utcanevek: a Dózsa, Gyöp, Hátút, Puskaporos, Régi temető, Sutton, Bástya, Öreg utca stb.
A község régi utcáiban számos ódon épület látható még ma is. Sok a másutt nemigen látható tornácos megoldás. A ház gazdája csak az udvart nézhette innen, az utca felé nem volt kilátása, de kijárata sem. Nem egy régi ugodi háznál észlelni még középkori részleteket is: különleges pincéket, régi fundamentumokat.

Falusi vendéglő a századforduló táján Ugod Fő utcáján

A falu látképe 1949-ből (A Budai Magánmúzeum gyűjteményéből)

Ugodi részletek az 1930-as évekből (A Budai Magánmúzeum gyűjteményéből)

Az ugodi vasútállomás, a templom és a Vadkert a századforduló után (A Budai Magánmúzeum gyűjteményéből)

Férfiviselet 30-as években

A leánykör csoportképe a 40-es években

A leánykör ünnepsége résztvevőinek egy csoportja az 1940-es években

Házak a 20-as években (Árki György portája)

György Lajosék fehérre meszelt tornácos háza

Megváltozott utcakép (A Klapka György utca a 90-es évek legelején)

Ugodi részletek az 1960-as évekből (Tanácsháza, erdészet, templom) (A Budai Magánmúzeum gyűjteményéből)

 

 

Arcanum Zeitungen
Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

Über uns Kontakt Press room

Languages







Arcanum Zeitungen

Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir