HUSZONNEGYEDIK SZAK.
Kegyetlenek.
Vad tigrisek között neveltetett.
Vad oroszlányok alatt szopott.
A’ rabokat se hagyná ingben.
Vérrel hízik; mint a’ nadály.
Fele se emberiség, a’ mit cselekszik.
Fele se barátság útálatos dolga.
Haramját mellette kegyesnek mondhatni.
Fogantatássára nézve poroszló.
Szűletéssekor egész hóhér lett.
Kő szívű, szikla gondolatú.
Magára is boszszonkodva haragszik.
Maga’ titkaival úntig meg elégszik.
Bőribűl is ki vetköztetné az embert.
Táncolva gázol másnak meleg vérében.
Ördöghöz szegődött útálatos béres.
Ördöngös kegyetlenségű fajzat.
Ördög űl a’ szívén, ott is a’ közepén.
Akkor nevet: midőn vagy maga jól járt, vagy más valaki ebűl.
Másnak veszttére, magának nem hasznára élő.
Ember bőrébűl fűzné bocskorát.
Ember bélbűl kamollya a’ hurokot.
Nem allhatik, ha csak valakinek derekát le nem üti.
39Egygyenként szedeti ki a’ szem szőrt.
Egygyenként vereti ki a’ záb fogakat.
Furkóssal olvastattya meg az oldal bordát.
Minden emberiségnek kegyetlen gyűlölője.
Mindent maga akar egyszeriben el nyelni.
Bánnya: hogy (magán kívűl) más valaki lehel.
Porció szödő kegyetlen katona.
Mivel az ördög maga a’ pokolban lakik; mást is oda kéván.
Vérbe fagyva hagyná a’ szelíd embert.
Tromfot tromffal viszáll.
Szereti felebaráttyát, mint kecske a’ kést.
Kész másnak gégéjét tréfábúl is meg meccenni.
Egy csapással kettőt akar agyon sújtani.
Gyilkos akasztya a’ lopót.
Fejszével lát hozzá, ha késsel nem árthat.
Ördög módon tartya az embert; ennie ád, de innia semmit se.
Az ördög is úgy tartotta örebbik leányát; heringet adott ennie egy csöp vizet se reá.
Csak azért kéván egy fertáig menykő lenni, hogy minden élőt agyon üthessen.
Bánnya: hogy nem ördög, pokolba vinne mindent.
Vas szájnak olom a’ szívve.
Köny húllatásokkal tápláltatik rosz szivve.
40Istentűl is el pártoltt.
Semmi hite, mint a’ szökevénnek.
Oly csúfos a’ híre, mint a’ Tatár járásnak.
Angyal űl a’ szömöldöként, ördög szeme alatt.
El vesztené egy kanál vizben, ha szerit tehetné.
Soha az Istennek nevét nem hallani szájjábúl.
Oly baráttya, mint macska az egérnek.
Oly baráttya, mint eb a’ macskának.
Tarisznyára rakja a’ sok fejeket.
Oly baráttya, mint farkas a’ báránnak.
Úgy fenyegetődzik, mint a’ terhes fölhő.
Addég játszik macska az egérrel, még meg eszi.
Pokolban kotlották, ’s e világra költötték.
A’ törvént is maga rámájára feszíti.
Denevér szárnyakon ide tova röpdös.
Ördög űlön koholt vas dárda.
42Meg nyúzza, minekelőtte meg öli.
Se pokla, se ördöge, se menyországa.
A’ vadon állatokkal egy ágyban hever.
Vadak’ bőrökbe őltözött ijesztő.
Meg ölt egy gyermeket, vitéz nevet kíván.
Nem szánná az embernek szemét ki vájni.
Sas körmökkel bír, és nyúl mindenhez.
Még éltél kergettél, meg haltál, meg fogtál, mi hasznod van benne.
Szűr újjában hordozza lelke’ ösméretét.
Egy csöp mézhez csöbör epét kever.
Bölcsőjét is az ördög fiak ringatták.
A’ hóltakon is kegyetlenkedik.
Ártalmasabb a’ menydörgő ágyúnál.
Ha rá bíznák, mindent ki végezne a’ világbúl.
Ki fog a’ sánta ördögön is.
A’ Krími Tatároknak igaz maradékja.
43A’ nagy Apja is ördög volt.
Azokat a’ könyveket, melyeket attyoknak sirattatására tartottanak az árvák, előre ki szárította szemekbűl.
Mint a’ sásnak, három éle nyelvének.
Úgy szereti farkas a’ báránt, hogy szeretetbűl meg eszi.
Csak akkor nem eszi meg farkas a’ báránt, midön el nem éri.
A’ rosz eme fiait is meg öszi.
Mi van mit tenni, mikor meg kell lenni.
Ha roszszat tehet, el nem múlasztya.
Közel van füstye a’ lánghoz.
44A’ tolvajnak gyilkos az örökösse.
Vigyázó gazdának örömest kegyetlen nevét költi a’ cseléd.
Serény tanítónak kemény a’ neve.
Az ólom száj vas kardnak hüvellye.
Nem élével a’ késnek, hanem fokával nyúzza az embert.
Ki a’ kegyetlennek kegyelmez, annál kegyetlenebb.