106KILENCEDIK SZAK.
Esztelenek.
Mindég kuckóban űl, még sincs ott’hon.
Ki felejti káposztábúl a’ szalonnát.
Hoszszú a’ haja, rövid az esze.
A’ szárába szállott, a’ mi kis esze volt.
Zsíros zsatskóban van esze.
El rejtette magát, mint Vászon Pál.
Hat puszta falut is el tart tanácscsával.
Nem tud eszével számot vetni.
Négy puszta vármegyében nincs nagyobb ész.
Csuda: ha fél szemére eleget aludtt.
Sok bolond kárán se tanúl.
Legelni küldötte az eszét.
Fel fordúlt Pincéjében a’ bor.
Majom módra ölelgeti a’ fiát.
Meg bomlott esze’ kereke.
Azt se tudgya: mitűl döglik a’ légy.
Meg fordúlt fejében a’ velő.
Kevés van a’ só tartóban.
Szög a’ zsákbúl hamar ki teccik.
Nagyon alant jár a’ fogással.
Egy szikra esze se volt valaha.
Bolondság fért az eszéhez.
Szél malommal vetekedik az esze.
110Annya’ hasában se volt esze.
Bohó ángy! meg ölte a’ leg jobb tojó gúnárt.
Al földön szarándokoskodik esze.
Heted fél Balázsnak csak egy az esze.
Meg rugaszkodott az esze, talán viszszá se tér.
Isten hozzádat se mondott eszének.
Egy mák szemnyi esze sincs.
Tök a’ feje, gané a’ veleje.
Oda haza felejtette eszét.
Nem talál úttyára az esze.
Néked is volt valaha eszed.
111Bé írattatott a’ Bolondok’ könyvébe.
Jó, ha embernek esze nincs, mert nem vesződik vele.
Jobb ha embernek esze van, mert tud vele élni.
Nincs esze, mint a’ lónak.
Betegsége után esze haja el ment.
Interesre adta az eszét, tőke pénzzével oda lett.
Erőt vett rajta az esztelenség.
Sokbúl is alig ért valamit.
Vesződik eszével, mint a’ nyavalával.
112Vas villával eszi a’ szérdéket.
Szűr újjában tartya az eszét.
Hat pénteken se jöhet eszére.
Minden héjjával van, ki esze héjján van.
Tele pincéjébűl szomjan jő.
Térj viszsza egyszer magadhoz.
Olyan mint ki a’ szappant meg ette.
Soha nem volt sütni valója, nem is lesz.
Esze veszett vármegyének bolond az Ispánnya.
113Egész nemzetségnek nincs esze.
Bolondok’ házokban született.
Kinek esze nincs, aranyon se fordíthat valamit.
Magával egygyütt eszét is el adta.
Magát is el adta a’ piacon.
Füst árán szelet akar venni.
Egy bolond olyan követ vethet a’ kútba, melyet tiz okos se húzhatna föl.
Nagy a’ feje, de kicsin a’ veleje.
Moly ette meg a’ régi eszét.
Nagy az Istálló; de parányi a’ ló.
Tizenkét ökör fel nem érne eszével.
Nincsen feje jól öszsze iszkábálva.
Gyömbért viszek, félre bolondok, nem néktek való.
114Bé tekintett, mint bolond Istók Debrecenbe.
Esze nélkűl van, mint Mucak lova.
Mindent kölcsön adhat, eszén kívűl.
Romában volt, ’s a’ Pápát nem látta.
Hat bolond föl nem érhet eszével.
El kőlt sava, sótalan a’ szava.
A’ szeles ember fél bolond.
A’ bolondnak fa pénz is jó; ha el veszti se kár.
Maga magát árúllya el a’ bolond.
Bolondnak is teccik az ő fa sablája.
Üres kamarának bolond az gazd’ aszszonya.
Kárán tanúl a’ bolond, még se eszes.
Bolond, ki egy kőbe kétszer ütközik meg.
Bolond, ki hajó törést másodszor szenved.
Meg tébolyodott esze, úttyára nem talál.
Bolondság a’ Papság ha deákul nem tud.
Kit az Isten meg akar büntetni, elsőben annak eszét veszi el.
A’ kár vallás a’ bolondnak is fel nyittya szemeit.
Bolond ki eb után a’ lovat el veszti.
Nincs annak esze, kit a’ le láncolt medve meg kap.
116Ki futott esze velőstűl.
Bolond, a’ ki magát nem ösméri.
Puszta malom, száraz gáton, vámot nem vesznek.
A’ bolondnak bú a’ járássa, kár társsa.
Se kovászsza kenyerének, se vize malmának.
Bot főtűl, görcs a’ gondolat.
Többet szóll keze, mint nyelve.
Hamarébb meg sűl a’ málé, mint az ő esze.
A’ kába is többet tud nála.
Meg találta szarva között a’ tőgyet.
Nem tudhattya eszének hasznát venni.
Bolond, ki a’ fának gyümölcsére néz, magosságát pedig nem tekinti.
Van lova, de nincs kocsissa.
Azt se tudgya: tök é? vagy túrós étel.
Korpája sincs, még is lisztet akar árúlni.
Ki mentek a’ fölső várbúl.
Maga nevét is el felejtette.
Kés nélkűl akarja szelni a’ kenyeret.
El adta a’ szőllőt, és sajtot vásárlott.
Ökrön dederunt, szamáron tulerunt.
118Nem mehetett tovább az A, B, Cénél.
Nem akart tovább menni az Ánál.
Azért boldog a’ bolond, mert esze nincs.
Zsellért fogadott a’ fejébe.
Kinek Isten nem ád, a’ Kovács nem kohol.
Az ökörnek sincsen terjedttebb veleje.
Mindég hátra, előre soha se gondolkodik.
A’ fattyú csemete mély gyökeret nem vér.
Meg nem ért még se sajtya, se turója.
119Néki a’ nem gond is gond.
Se füle szamarának, se farka.
Fogytán van az esze, mint az ecetes bor.
Lotyog a’ feje, mint a’ záp tojás.
Még két holnapig köllött volna annyában maradnia, talán jobban meg ért volna esze.
Sokszor el véti az ugrást.
Szélrűl kötötte a’ derest.
Bolond, ki orvossát örökössévé teszi.
Nem jó se keze, se késse.
Bolond mesternek eszelős tanítvánnya.
Fél tehenet se ér az esze.
A’ vágásban fordíttya meg a’ szekeret.
El ád eszébűl, de nem pénzzébűl.
Tömi a’ zsákot, noha feneke lukas.
Föl találta, mint Balázs a’ vecsernyét.
120Száz esztendős gyermek is fél bolond.
Későre virágzik az őszi kikirics.
Minden ellenzőbe bele ütközik, mint a’ vak légy.
Mestere lehetne a’ Cigán ló.
Mindennek neki megy, mint a’ vak ló.
Tokorcsra mentek ecetet örölni.
Nem minden főd termi az észt.
Eminens, mint Juhok között a’ szamár.
Úgy mondgya a’ mint tanúlta.
Nyárban szaggattya a’ téli Bundát.
Tud hozzá, mint kosis az orgonához.
121Tud hozzá, mint a’ tyúk az A, B, Céhez.
Tud hozzá, mint béres a’ harang öntéshez.
Ért hozzá, mint Balázs Máté a’ tánchoz.
Elég az: hogy Balázs a’ neve.
Akkor vet lakatot az istállóra, mikor már lovát ki lopták.
Soha nem vet számot, noha lapos az erszény.
Akkor keresi a’ puskát, mikor a’ varjú el szállott.
Eszétűl tanácsot nem kérhet.
Azon egyenlő ostobasát mindennek mindent, mint senkinek semmit se engedni.
Nem hihet eszének, ha kérdezi is.
Ökröt vesztett, borjat keresett.
Nagy hírű; de vékony dongájú.
Minden lépéssében egy botlás.
Könyökébe szállott az esze.
Lapockája alá szorúlt az esze.
Két pénzzel ment a’ vásárra, hárman akart venni.
Másét keresi, magájét veszti.
Másnak szűr, maga szomjan marad.
Nősző legény nem kémélli a’ költségit.
122Akkor kémélli a’ kolbászt mikor el fogyott.
Akkor abrakollya lovát mikor harcra indúl.
Az ökör csak ökör, ha Bécsbe hajtyák is.
A’ szamár nagyobbra böcsőli az szalmát, mint az aranyat.
Tágas az istálló, csak négy markos a’ ló.
123Kár: hogy észt nem árúlnak a’ vásárban.
Csak annyira lát, a’ mennyire tapínt.
Hüvellyének sűlt a’ kardgya.
A’ vak veréb tétova üszik a’ vizben.
Tanúlatlan Ifjú, még ifjúságában. A’ kóldús tarisznyát viszi a’ nyakában.
Torkig tanúlt; de fejében semmi se ment.
Más szőllőjét kapállya, magájét kapáltattya.
Tud hozzá, mint tyúk a’ regéhez.
A’ szem mindent lát, csak magát nem.
Venne egy pénzen észt, de nem kaphat.
Ha nagy füle vólna, éppen csacsi lenne.
Ajtóstúl dűl a’ tanyába bé.
Másra bámúl; magárúl meg feletkezik.
Oda fut az ember, a’ hová a’ többi tódúl.
Ki csak akkor gondollya meg magát, mikor merűl későn bánnya meg: hogy a’ víre ment.
Nem mérik itt’ vékával az észt.
Simon Bíró hajtya a’ lovat.
Pénzze’ őrje a’ vak undok.
Tűz ellen sövénnyel védelmezi magát.
Kakas alatt tojást keres.
Csak egy héjjával van az esztelen.
Ki lehet szájábúl a’ kenyeret lopni.
Verd ki fogát, bele fektetheted a’ bőcsőbe.
Nagy a’ homloka, vagy ember, vagy ökör.
Nem sokat gyertyázott a’ könyvek mellett.
Többet koptatta talpát, mint farát.
Hogy el ne lopják szekrénybe zárta eszét.
Akkor tiszta a’ kút, mikor békét hagynak.
Okos a’ bolond is, ha meg nem szóllíttyák.
Más birja a’ felső várat.
Ha szarva volna, szánthatnál rajta.
Fehérrűl a’ kérdés, feketérűl felel.
Tud hozzá, mint vak koldús a’ tetű fogáshoz.
Sarkábúl eszét ki üdőtlen veleje.
125Többet járt az oskola mellett, mint az oskolába.
Lövés után célozza a’ madarat.
Oldal tarisznyában hordozza az eszét.
Néha ember koponya szamár velő takarója.
Tök annak koponyája, nem csont.
Egy bolond tizet is csinál maga után.
Nagyobb a’ csizma, mint a’ láb.
Azt se tudgya, hány az újja.
Egér béka csatárúl (mint igazrúl) úgy szóll.
Mindég kásán babon az esze.
Sokan örömest ki annák, a’ mit el nyeltek.
Egy kézzel épít, a’ másikkal ront.
Téj gyanánt a’ meszet itta meg.
A’ Tót is meg nyugszik, mikor a’ fárúl le esik.
Szépen döglik a’ marha: ócsó lesz a’ bőr.
Ki magának bolond, másnak se okos.
Szép a’ legény, kár: hogy esze nincs.
A’ szamártúl tanácsot nem kérhetni.
Ha az ökröt meg szóllítod, böggését veszed.
Ha nagyobb nyelve volna, egész ökör volna.
Gondollya: hogy elegen vannak okosak.
Hat pénteken se jöhet eszére.
Ha a’ Patikába árúlnának, ott is venne észt.
Kevés a’ só a’ só tartóban.
Néha a’ bolond is szóll igazat.
A’ bolondok és gyermekek leg hamarébb ki mondgyák az igazat.
Semmit se tud deákúl, noha eleget járt az oskola mellett.
Nincs esze, ki életével játszik.
Néma a’ bolond, nem szóll.
Az esztelennek könnyű szeget ütni fejébe.
A’ barátság ló háton jár a’ bolonddal.
A’ bolond mély vizbe veti a’ kerítő hálót.
Káptalan volna feje, ha meg volna sinderezve.
Bolondnak szeme lábán van: mert (midőn valahová jut) talpán láttya: hogy gyalog lovaglott.
Egész Baranyai embert csinált belőlle.
Mindent magára vesz, mint a’ ludas aszszony.
Pali pap körösztölménnye.
127Hűti a’ száját minden haszon nélkűl.
Tök az agya, gané a’ veleje.
Azt is újra tömi, a’ mi már a’ lukon ki húllott.
Tehenét vesztette, midőn borját kereste.
Tizenkét ökör se bír eszével.
Forgó széllel tele a’ feje.
Mindent egy kévébe akar kötni.
Ha okosra megy is a’ fűst, ha ki állya, bolond.
Mindent egy lévben akar főzni.
Minden vizet maga’ malmára kéván.
El törött a’ só tartó, nincs sava.
Törött fejébűl ki ugrott az esze.
Néha az esztelen többre mehet az eszesnél.
Az oktalannak semmi szégyenne.
Nincs veleje, mint a’ gilisztának.
Nem tud magának kenyeret keresni.
Csak hálni jár belé az ész, egész nap kódorog.
Nem lehet vele okossan szóllani.
Több esze van egy cserebogárnak.
Ki vágták Bedőn az erdőt.