HETEDIK RÉSZ.
Más Bűntetések.
Fel olvasták néki a’ leckét.
Meg mosták szappan nélkül.
Sujokkal mosták, azzal a’ Tót szappannyal.
Meg járta szárazon a’ táncot.
Bele keverték a’ csávába.
Vólt kelete a’ Bika csíknak.
Az élőt a’ hóltak hágdossák.
Viszsza adták a’ kölcsönt.
Meg szegték a’ szalonnát.
26Meg kezdették a’ szalonnát, reá is járnak.
Tette’ zsírja torkára forrott.
Meg adták levét a’ koncnak.
Meg emlegette a’ Magyarok’ Istenét.
Eszébe jutott édös annya’ tejje.
Meg nézegették minden ránccait.
Úgy meg ijesztették; hogy aratásig se jö eszére.
Üstökébe kaptak, osztán hurcolták.
Egerésző szemét, mint a’ pipa szárt, ki sütötték.
Ördögöt fogott; azt is jó fülest.
Oda várnak a’ fekete lévre.
Meg szegték bőr késsel a’ kenyeret.
27Meg olvasták az oldal bordát mind a’ két felől.
Farához kötötték a’ sarkát.
Egygyenként szedték ki szeme’ szőrét.
Egygyenként verték ki záb fogait.
Lakatot vetének locsogó szájjára.
28Egy álló helyében jól meg üstökölték.
Jól meg borsozták néki a’ levet.
Jól meg kopintották a’ körmét.
Reá reá üddögéltek a’ korcsmán.
Rosz ízű falatokat tálalgattak elébe.
Bellyebb falatták vele a’ sípot.
El ért az Eb ijesztő Péntekre.
Meg ültették vele a’ fa lovat.
El vágták az inát, mint a’ szilaj tehénnek.
Le ütötték inárúl, mint vágón a’ bikát.
Feszesen fel húzták a’ rámára.
Hozzá láttak a’ fordító fával.
Meg vették rajta a’ lőcs árrát.
Meg szegték a’ hájat, reá járnak.
Meg járta az Alpári táncot.
Által nem esett még az Ebek’ harmincadgyán.
Szemmel tartyák, mint a’ roszra indúlót.
Föl adták a’ fekete levest.
Korán későn; de orcájára kerűl.
Meg szappanyozták, mint a’ hetes vásznot.
Meg vették néki a’ vásárfiát.
Meghánytatták vele a’ kecske bakot.
Úgy el verték, mint a’ lisztes zsákot.
Ki porozták nadrágját, mint a’ lisztes zsákot.
Bé nem érte egyszerre maga börével.
Bé fűtötték a’ kemence’ szájját.
Meg adták rosz tettének az árrát.
Taknyát nyálával öszve folytatták.
Tele lett volna szeme szájja.
Meg adták néki a’ fütyöllés árrát.
30Fejére esett a’ sulyok.
Meg se álmodta, még is el kapta.
Feje’ lágygyára esett a’ tégla.
Addég vadászott, még maga kerűlt a’ tőrbe.
Meg jártatták vele a’ borjú táncot.
Le forrázták, mint a’ kutyát.
Kurta Fársáng után, negyven napi bőjtre fogák.
Ki vetették a’ moly ette kucsmáját.
Ki iktatták az öreg szűrt.
Oda mind Farka, mint Füle.
Ebestűl macskástúl oda lett.
Fészkestűl tyukmonyostúl oda van.
Ott is vakarja, ahhol nem viszket.
Ott is tapogattya, ahhol nem fáj.
Torkig van benne, mind szaros gyermek a’ szalma bőcsöben.
Ki adtak rajta, mint Pataiak a’ szűrön.
Úgy van: mint hét macska a’ zsákban, maga a’ csúcsában.
A’ Pénteki kólbász meg akadt a’ torkán.
Hátra van még a’ fekete leves
Le rontották húsz körmérűl.
Egy szálig ki fizették az adósságot.
Kínba van, mint az Undi kutya a’ kalodában.
32Eb köszönnye a’ jó tartást.
Meg kongatták a’ harangot.
Oda tötték, ahhol a’ kutya ki nem kapja kezébűl a’ kenyeret.
Hadd érezze, ha hallani nem akarja.
Alkusznak immár a’ Róka bőrre.
Elevennyire találtak az árral.
Az aranybúl se lesz gyűrű, ha meg nem verik.
Előbb állitották a’ Júh árával.
Úgy meg érdemlette a’ verést, mint Szűz a’ koszorút.
Reá várják a’ kutya porcióra.
Ahhol a’ szegény Urrá akar lenni, éppen ott vész el.
Néha a’ kolompost is elő rándittyák.