ELŐSZÓ.
ELŐSZÓ.
E gyüjteménynek már ezelőtt három esztendővel kellett volna megjelenni, s vele bezáratni, legalább egy időre, azon munkálatoknak, melyekkel a Kisfaludy-Társaság engem bizott meg a népi irodalom körül. Az idők erősebben hangzottak, mint hogy a népi elme ily naiv szülöttei avagy fél kedvvel is vétessenek vala s ime csak most lép világ elé e könyv.
Noha irodalmunk azelőtt s azóta is vett már ily nemü gyüjteményt, de velem parancsolt a kötelesség egyfelül, mig a kezdett vállalat kiegészitése másfelül. S bár volt is gyüjtemény, mind a mellett magam valék gyüjtő eredetileg a népbül először, s csak azután folyamodtam tisztelt elődimhez, s jegyzeteimhez.
Ide valók Szenczi Molnár Albert, Kresznerics és legujabban Czuczor szótári dolgozataik, aztán a valódi gyüjtők: Kis-Viczay, Kovács Pál, Baróti Szabó, Faludi, Szirmay Antal, Dugonics, s elvégre Ballagi Mór, kiket, több irókkal együtt e könyv végire függesztett értekezésemben szives hálával említek, s irodalmilag méltatni kötelességemnek tartok.
Az egyes közmondások végén felötlő betük már eme tisztelt nevek közül egyik vagy másikra való vonatkozások; miben czélom volt divatát és egyuttal urát is adni némely közmondásoknak, és feltartani ama nevek emlékezetét, mint e részben tiszteletünkre méltókét. E szerint M. Molnár Albert; P. Pázmán; KV. Kis-Viczay; ML. Mikes Levelei; F. Faludi; K. Kovács Pál; Sz. Szirmay Antal; D. Dugonics; B. Ballagi Mór – neveik s illetőleg munkáik első betüi.
Könyvem tárgyas betürendben van adva, kikeresvén, a mint jónak láttam, a főszót, melyen az értelmi sulyt feküdni hittem.
Számok a közmondások után jelentik a rokon vagy többnyire ugyanazon jelentésü közmondásokat.
Néhol latin, német és franczia közmondásokat is oda mellékeltem, mennyiben a miénk egyforma szerkezetü egyikkel vagy másikkal.
Igen sokat önállólag magyaráztam leginkább nemszületett magyar olvasókért; hol mások világítását elfogadhatám, megjelölém s említém; de némely közmondásokat magam fejétül másképen is irtam le, hallomásbul vagy másoktól vett adomákkal az élethez s történethez kötöttem.
A mit irodalmi szempontbul el kellett mondani, röviden egy értekezésbe foglalám; nézetek, az itészet figyelmét igénylők. Mert vajha ne maradna e könyv, mint maradt a „Népdalok és mondák“ három kötete, kritikai szó s birálat nélkül mind e mai napig. Azt kellene hinnem: magamnak gyüjtök, magyarázok, ha kritikánk hanyagságában okot nem lelnék. Azonban ez még szomorítóbb; holott kölcsönös felvilágosítások mi szép fejlésbe hozhaták vala 1846 óta az irodalom e nemét, mely nekünk igen uj és örökleg megifjuló; önismei s aesthetikai tekintetben gyümölcsözőbb minden európai nép- és széptanoknál.
Tisztelettel veszem ki Henszlmann Imrét, ki a népmeséket összehasonlító kritikával kisérte, méltatta s a tudomány világába felavatta.
Szivesen említem Fekete János és Kelecsényi József urakat elvégre, kik e könyv megjelenendésének hire után, amaz fehérmegyei, emez nyitravidéki népbül leirt közmondásokat küldének azonnal s midőn nekik köszönetet mondok, egyszersmind felhivom a népi irodalom barátit: jegyezzenek össze minden ily elemi töredéket hogy legalább meglegyenek azon időre, mikor isten jobban adja.
Pest, marcz. 15. 1851.
Erdélyi János.
Erdélyi János.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
