Gy. | Régi magyar szólások és közmondások

Gy.

Gyakori eséssel a kicsiny csepp is lyukat ver.

Gyakorlás teszi az embert mesterré.

Gyakran beletekint a korsóba.
(Gyakran részeg.)

Gyalogszerrel jár.

Gyapjáért szokták a juhot megnyirni.

Gyarló az ember.

Gyáva, mint a kutya.

Gyehenna tüze égesse meg!
(Átkozódás.)

Gyerekágyban fekszik.
(Szült.)

Gyermek, részeg s bolond mondanak igazat.

Gyermek-nevelés dolgot ád.

Gyermek kezébe nem való kés.

Gyermek hamar örül, hamar sír.

Gyermeknek legjobb feleség a nyirfa kisasszony.
(A vessző.)

Gyermeket mumussal szokták ijeszteni.

Gyermekes háznál le kell ülni.
(Mert különben elvisszük a gyermek álmát. Babonás km.)

Gyermekre verebet, vén emberre ifju menyecskét, németre bort nem jó bizni.

Gyertya: embernek szolgál, de magát emészti.
(Tudósokra mondják.)

Gyilkos nézése van.

Gyilkos vezeti a tolvajt a fogházba.

Gyim-gyom ember.
(Hitvány, alávaló ember.)

Gyí te sárga, más világra, – ugyis fekete a lelketek.
(A kordés koldusok mondják, ha alamizsnát nem kapván, tovább mennek a ház elől.)

Gyomrában van.
(Neheztel, haragszik valakire.)

Gyomra fáj a betegnek, s fogát huzza.

Gyorsaság nem boszorkányság.

Gyökerestül – tövestül.
(Pl. gyökerestül kiirtani valamit.)

Gyöngy élete van.

Gyöngy gyöngy marad, ha sárba esik is.

63Gyöngyöt nem szokás a disznók elé dobni.

Gyönge lábon áll.

Gyöngén bánik vele, mint a hímes tojással.

Gyönyörüséges mákvirág.
(Gúnyoló kifejezés.)

Győzzön a jobb.

Gyülöli a bort, mint medve a mézet.

Gyülölték az istenek, kit nevelővé (tanitóvá) tettenek.
(A nevelői és tanitói pálya sanyarusága.)

Gyürüt váltott a szerencsével.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!