IGEN SZÉP BUJDOSÓ LEGÉNYEK ÉNEKE

1.          Gondviselő édes atyám,
          Kérlek, immár meg ne útálj,
          Onnét felől vigyázz reám,
          Mert érkezett nagy nyavalyám.

2.          Édes, teremtő jó atyám,
          Én immár mire jutottam!
          Csak mióta én bujdostam,
          Minden költségbül kifogytam.

3.          Szegény vagyok, hogy-hogy éljek?
          Idegen földre hogy menjek?
          Útravalót hogy keressek?
          Kenyeret is mibül költsek?

4.          Egy pénznek ura nem vagyok,
          Az erszénybül mert kifogyott,
          Kölcsön penig nem kaphatok,
          Emberségim itt nem nagyok.

5.          Zálogba vetném jószágom:
          Ha volna mihez nyúlhatnom,
          Igyefogyott szegény voltom,
          Csak magamot alig tartom.

6.          Csak elmegyek egyik földre,
          Elbujdosom valamerre,
          Egy országnak szegletire
          Ott megszállok egyik földre.

7.          [Az] Istenre nézve talám
          Találkozik olyan Atyám
          Avagy olyan mostoh' anyám,
          Aki gondot visel reám.

8.          Igaz, teremtő jó atya,
          Minden szegények gyámola,
          Vigyázz az szegény árvákra
          Az idegen bujdosókra.

9.          Szegény fejem hozzád hajtom,
          Minden dolgom reád bízom:
          Légy az én édes tútorom,
          Előttem járó csillagom.

10.          Talám mindaddig bujdosom:
          Jóra fordul gondolatom,
          Lészen annyi nyugodalmom
          Ahol fejemet lehajtom!

11.          Valamely föld határára,
          Ha megszállok éjtszakára:
          Szegény madarak módjára
          Fészket rakok az ágakra.

12.          Ez ég alatt, az föld színén
          Vagyon-é olyan jövevény,
          Avagy olyan szegénylegény,
          Nem is termett olyan, mint én.

13.          Nincsen nékem atyám, anyám,
          Akihez én folyamodnám;
          Isten az én atyám, anyám
          Aki gondot visel reám!
14.          Mindenektül elhagyattam,
          Csak Istenemre maradtam,
          Arra dolgomat én bíztam,
          Ő szent fölségére hattam.

15.          Bujdosó szoros utakon,
          Esméretlen földhátakon,
          Forgok sokféle próbákon
          És idegen országokon.

16.          Eluntam már az bujdosást
          És az keserves vándorlást;
          Istenem, mutass oly szállást,
          Ahol találjak jó nyugvást!

17.          Országnak fényes csillaga,
          Szegény fejem kalauza:
          Mutass utat valahova,
          Egyik ország határára!

18.          Menj el, azt mondja az Isten,
          Válogass a jó földekben,
          Szállj meg Pálma szigetiben,
          Az Jordán vize mentiben!

19.          Ahol a szívednek tetszik:
          Fáradt tested megnyughatik,
          Fáradt tested megnyugodjék
          Könyves szemed hadd aludjék!

20.          Megnyugszol ott bús szívedtül,
          Szíved keserűségétül,
          És sokféle félelmektül
          Bánatos szíved megenyhül.

21.          Ha betegséged történik:
          Fáradt tested elnyugoszik,
          Lelked Istenhez vétetik,
          Tested a földbe tétetik.

22.          Ott lészen étéletnapig,
          Egynehány száz esztendőkig,
          Azután megétéltetik
          És boldogságban vitetik.

23.          Ez a vége életemnek,
          Énnékem, szegínylegénnek;
          Bujdosása én fejemnek,
          Nyomorult sorsa éltemnek.

24.          Ez a vége énekemnek...
          Engem kinek nevezzenek?
          Csak egy szegény idegennek,
          Bujdosó szegínylegénnek.

25.          Nemes Ungvár vármegyében,
          Az erdőháti szigetben,
          Az Latorca mellékében
          Éneklém ezt egy üdőben.

Arcanum Zeitungen