KÁDÁR KATA (A két kápolna-virág) | Szöveggyűjtemény

KÁDÁR KATA
(A két kápolna-virág)

- Anyám, anyám, édösanyám.
Gyulainé édösanyám!
Én elvöszöm Kádár Katát,
Jobbágyunknak szép leányát. -

- Nem öngedöm, édös fiam,
Gyula Márton!
Hanem vödd el nagy uraknak
Szép leányát. -

- Nem kell neköm nagy uraknak
Szép leánya,
Csak kell neköm Kádár Kata,
Jobbágyunknak szép leánya. -

- Elmehetsz hát, édös fiam,
Gyula Márton!
Kitagadlak, nem vagy fiam,
Sem eccör sem máccor. -

- Inasom, inasom, kedvesebb inasom
Húzd elé hintómat, fogd bé lovaimat! -

Lovakat béfogták, útnak indultanak,
Egy keszkenyőt adott neki Kádár Kata:
- Mikor e' szénibe vörösre változik,
Akkor életöm is, tudd meg, megváltozik. -

Mönyön Gyula Márton högyekön, völgyekön,
Eccör változást lát a cifra keszkenyőn.

- Inasom, inasom, kedvesebb inasom!
A főd az Istené, a ló az eböké.
Forduljunk, mert vörös szén már a keszkenyő,
Kádár Katának is immár rég vége lött.
A falu véginél vót a disznyópásztor:
- Hallod-e jó pásztor! mi újság nálatok? -

- Nálunk jó újság van, de neköd rossz vagyon,
Mert Kádár Katának immár vége vagyon,
A te édösanyád őtöt elvitette,
Feneketlen tóba belé is vettette. -

- Jó pásztor, mutasd meg, hol vagyon az a tó,
Aranyim mind tiéd, a lovam s a hintó.

El is mönének ők a tónak széjire:
- Kádár Kata lelköm, szólj egyet, itt vagy-e? -

A tóba megszólalt Kádár Kata neki,
Hozzája béugrék hamar Gyula Márton.

Édösanyja vizi buvárokat kűdött,
Megkapták meghalva, ésszeölelközve;
Egyiköt temették ótár eleibe,
Másikot temették ótár háta mögi.

A kettőből kinőtt két kápóna-virág,
Az ótár tetejin esszekapcsolódtak,
Az anyjok odamönt, le is szakasztotta,
A kápóna-virág hezza így szólala:

- Átkozott légy, átkozott légy
Édösanyám, Gyulainé!
Éltömbe rossz vótál,
Most is meggyilkótál.

Udvarhelyszék

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir