OH, MELY CSUDÁLATOS

1.          Oh, mely csudálatos,
          Isten, az te dolgod!
          Minden bölcs tanácsod,
          Mindent arra vihetsz
          Amire akarod:
          Vezérled s oktathatod
          Az te népeidet
          Igaz híveidet
          Megáldod s boldogítod.

2.          Míltóságos urunk
          Rákóczi fejedelem
          Országunk hív bajnokja,
          Az kit az Úristen
          Csudálatosképpen
          Német kézből kihoza,
          Kit Mars és Bellona
          Tejével feltarta -
          Tovább is boldogítsa.

3.          Gróf Forgách gyenerál
          Bóné kapitánnyal
          Szakmárhoz rendeltetik,
          Kegyelmes urunktúl
          Az fejedelemtűl
          Rácok ellen küldetik,
          Hogy rácokat rontsák,
          Valahol találják -
          Mindenütt vágják s öljík.

4.          Vitéz kapitányok,
          Bátor főhadnagyok,
          Vajdák és tizedesek,
          Táborban tündöklő,
          Vitézséggel fínlő
          Próbált magyar seregek:
          Édes hazájokért,
          Szép szabadságokért
          Karddal kik övedzkedtek.

5.          Ordinációhoz
          És rendes traktához
          Mindent ők disponálnak,
          Az őrállásokra
          Fiók-istrázsákra
          Mindent alkalmaztatnak;
          Rivadást ha hallnak:
          Lövésre vigyáznak,
          Ellenséggel harcolnak.

6.          Egész éjjel s nappal
          Nyughatatlanságban
          Vannak őrállásokban:
          Rácokra vigyáznak,
          Lovakon nyargalnak,
          Ellenséggel harcolnak;
          Vérek ontásával;
          Éltek fogyásával
          Semmit ők nem gondolnak.

7.          Számtalan sok rácság,
          Mint rút fenevadság,
          Szakmár alá érkezék,
          Hogy Szakmárra menne,
          Élést bévihetne -
          Mind azon mesterkedék;
          Nagy vakmerőséggel,
          Dühödt kevélységgel
          Legottan megütközék.

8.          De az nagy Úristen
          Csudálatosképpen
          Az rácokat megveré:
          Mert sokszámú népét
          És minden élését
          Szakmár alatt elveszté;
          Hatalmas kezével,
          Mint éles fegyverrel,
          Őket megszégyeníté.

9.          Sok fegyvervillogás,
          Mint égen villámlás,
          Láttatnak Víg-Szakmárban,
          Sok ágyú és mínák,
          Mint fölyhőropogás,
          Hallatnak az utcákban,
          Mint az rettenetes
          Mennykő, égcsattogás,
          Éjjel-nappal házakban.

10.          Zeng Szakmárnak vára
          Mindenütt utcája
          Az sok jajgatásoktul:
          Elájolt labancok,
          Éhvel holt sok rácok
          Ő ordításoktul:
          Hogy már meg kell válni
          És hogy ki köll menni
          Szakmári uraságbul!

11.          Vigadjatok ezen
          Országunk fiai,
          Mindenütt hív lakosi,
          Kik kevély németnek
          Feslett nemzetségnek
          Voltatok csak jobbágyi,
          Végekben lakozó,
          Sok porciót adó
          Magyar haza fiai.

12.          Örülhetsz, vigadhatsz
          Híres Szakmár vára,
          Körös, Marus határa,
          Szent-Jób, Ecsed, Szeged,
          Beszermény és Kálló,
          Gyula, Szolnok végháza,
          Debrecen és Bihar,
          Szamos tartománya:
          Már rácság nem rabolja.

13.          Isten áldja többel,
          Kívánt vitézséggel
          Mindenütt magyarokat;
          Országunk népének,
          Igaz híveinek
          Nyújtson kívánt sok jókat.
          Hatalmas kezével,
          Mint éles fegyverrel,
          Őrizze országunkat!

14.          Tehát míltó azért
          Ily nagy jóvoltodért
          Szent szűz, tíged dicsírnünk:
          Rígi patronánknak,
          Mint nagyasszonyunknak,
          Tiszta szívből vallanunk,
          Hogy szent könyörgésed
          És érdemed által
          Tőled megsegétettünk.

15.          Tisztelet, dicséret
          Szent István királynak,
          Országunk szent atyjának,
          Rígi Magyarország
          Fő patronusának,
          Szentséges királyának,
          Kit az Isten ada,
          Magyaroknak hagya -
          Lenne gube nátora.

16.          De ti szépen fínlő,
          Mint sas, vírrel élő
          Sok jó vitéz legények,
          Kik mezőt nyargaltak,
          Dühödt rácot vágtok,
          Vagytok bátorszívőek:
          Mint mezőt zöld fűvel -
          Annyi szerencsékkel
          Áldjon Isten mezőben.

17.          Ezer fölött hétszáz
          Szintín negyedikben,
          Karácsony hó hetiben:
          Mikor az labancság
          És éhvel holt rácság
          Volna nagy rémölésben, -
          Költenek ez versek
          Sajó vize mellett,
          Karácsony hó hetiben.

Arcanum Zeitungen