RÁKÓCZI FERENC BÚS ÉNEKE | Szöveggyűjtemény

RÁKÓCZI FERENC BÚS ÉNEKE

1.          Győzhetetlen én kőszálom,
          Védelmezőm és kővárom,
          A keresztfán drága árom,
          Oltalmamat tőled várom!

2.          Sebeidnek nagy voltáért,
          Engedj kedves áldozatért,
          Drága szép piros véredért,
          Kit kiöntél ez világért.

3.          Irigyimet zabolázd meg,
          Szándékokban tartóztasd meg,
          Szegény fejem koronázd meg,
          Mennyen-földön boldogítsd meg!

4.          Életemet ostromolják:
          Feszítsd, feszítsd! - azt kiáltják,
          Mint gyilkosom, azt kívánják,
          És véremet szomjúhozzák.

5.          Reád bíztam ez ügyemet,
          Én Jézusom én lelkemet,
          Megepedett bú szívemet
          És szegény árva fejemet.

6.          Irgalmazz meg én lelkemnek,
          Ki vagy ura mennynek-földnek;
          Könyörgök csak felségednek,
          Mint kegyes idvezítőmnek.

7.          Ím, elmégyek országomból,
          Drága, kedves, jó hazámból,
          Eddigvaló hajlékomból,
          Költöznöm kell jószágomból.

8.          Mutass, Jézus, kies földet,
          Lakásomra adj jó helyet,
          Ez életben csendességet,
          Jövendőben idvességet!

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir