AZ OLAJ Regény
AZ OLAJ
Regény
Regény
Zempléni P. Zola
Gervaise háromnegyed hatkor jött haza a rue-de-Puanteon keresztül; délután a marhavásáron volt, amiből a szoknyájának még mindig valami átható vérlészaga volt, alul, a könyökén, egy darab vörösesbarna húsmaradék beleakadt egy félcentiméter hosszú szőrszálba, és ütemesen ringott.
Gervaise most fejét előretartva belépett a fülkébe, és elrendezte a kulcsokat.
Anyja Plaussansban halárus volt, a fekete Rougon leánya, tizenkét éves korában egy homályos reggel a falu aljegyzője odafektette a zsákra: azután Mourmelonba került, és ott gömbölyödött le. Fivére, Claudius, a másik mourmeloni család harmadik fia, a későbbi festőművész, akkor Antwerpenben a rue-de-Foutoche-on lakott, egy éjjel nagy gyomorfájásra ébredt, de ez később elmúlt. Nagynénjük, a sánta Fouan, szintén rosszgyomrú volt; később visszajutott Plaussansba. Itt született Gervaise.
Most nyugodtan leült, a csapokat megigazította, betolta az ajtókat, majd lassan kisöpört. Az éjféli Párizs ébredezett már, és a Douan utcai állami szabadalmazott sóhivatal felől vörösesbarna hajnal terjengett. A túloldali fűszerüzletből gálic-szagot lehetett érezni, fölötte elsárgult, rojtos táblán rondírással volt kiírva a tulajdonos neve, kék festékkel elölről hátrafelé, úgy, hogy a betűk egymás után következtek. Lejjebb a lépcsőn túl, három méternyire, kissé kopott utcakő áll több más utcakövek között, jobbsarkán egy tüdővész-bacilus nézett visszafelé, a rue-de-Bombarde-ról idelátszó dóm irányában, és a bajuszát pödörte.
Gervaise az érett, kissé sajtszagú nők nyugodt testtartásában lélegzett, letörölte a támlákat, az üvegajtót, melyen a "Férfiak" felirat elhomályosodott, megdörzsölte, és egykedvűen leült szokott helyére.
Fivére, Nana, néhány év előtt Párizsba jutott, a császárság utolsó napjaiban és fehérnemű-kereskedést nyitott, Párizs gyomrában, a Munka, Germinal, Zempléni P. Gyula.
Hirtelen fel kellett ugornia. Erőteljes, borízű hang zavarta. Ez Caboche volt, akit "nyiszlettszájú"-nak is neveztek, mert állandóan rossz szagú volt a könyöke egy darab bőrtől. Most az olajat hozta, és visszafelé lépett be a fülkébe.
- Elhoztam az olajat, asszonyság - mondotta, az egész fülkét betöltve saját hangjával, mely erőteljes, kicsit rojtos szélű torkából a száján keresztül jött. - Az ördögbe is! a disznók ugyancsak teleböffentették a hátulsó pofájukkal!
Nagyanyja Plaussansból jött, a második császárság idején, és visszament oda, ahonnan jött.
Caboche most részletesen kezdte a szagtalanítást: először a szürke fal felső részét kente be olajjal, az átható, nehéz olajszagot élvezettel szívta be, mely második természetévé vált. Ha ezt a szagot érezte, megvadult, és nem bírt érzékeivel: ilyenkor kitört belőle az állat az emberben, s könyökével csontos talpát verve, fejletlen leányokat rohant meg az utcán. Ezt a munkát nagyon szerette: lassú tempóban, egyenletesen kenegette az olajat. Kedvére volt ez az egész rikító színű épület, ahol egész Párizs megfordult, s egyszerű zubbonyos munkások jól öltözött hivatalnokok és magasrangú katonák kezébe adták a kilincset, mely ne tessék becsukni, magától záródik. A régi császárság minden pompája és bűne elvonult itt szemei előtt: - ide mindenki betért, s gyalog, levetve minden szokásformát és sallangot, egész megrázó, valódi természetességében mutatkozott az élet igazi, hamisítatlan, echt nyomorúsága, igazi, finom, undok nyomorúság, nem csalás, nem ámítás, nemtetszőért visszaadjuk a pénzt.
Caboche most bevégezte a munkát: Gervaise féloldalt állt, és háta táján valami langyos lágyságot érzett, s hirtelen összeborzongtak. A férfi még habozott egy ideig, azután hirtelen orron ragadta a nőt, kiben e perc lázában csak a húst látta. Nehány pillanatig egymásnak szegezett pofacsontokkal küszködtek, és kifeszített, libegő orrukkal csapkodták egymás fejét.
- Az ördögbe is - sziszegte az olajozó -, a piszkos disznók! Mindent elrondítanak nekem!
És hátul, a fülke homályában, a régi csapok és olajostömlők között az olajozó odafektette Gervaise-t egy karbolospalack dugójára.
Unokabátyjuk Plaussansban született, és 1823-ban került a katonasághoz, önkéntes ajánlkozás után.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
