PONTOS VERS AZ ALKONYATRÓL
kigyúlt a víz alatt a tűz
és sűrübb lett a parti fűz,
hogy az árnyék közészorúlt.
locsog a nagy tutajjal itt,
mert úszni véle rest s akit
figyelget: a bujdosó nap
pihen a lejtős földeken,
majd szerteszáll és hirtelen
sötétebb lesz az út fölött.
bánja, hogy őket látni még,
de büntet is rögtön az ég:
szuronyos szellővel üzen;
hogy nem törik, csak hajlik a
virág s könnyedén aligha
hagyhatja el piros hitét.
estének is mondhatni már,
feketén pillant a Tiszán
s beleheli a partokat.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir