LVIII.
LVIII.
Körültem minden eltávozott. Hiába éled a fiatalos. Hiába sarjaz a rét, nekem nem kékülnek többé a domború hegyek, nekem nem csereg a patak, nem virít a rózsabokor... Nem lehelnek ezek többé nyugtatást ebbe a széjjelmorzsolt szívbe, nem folynak belőlök többé örömek. Oh ártatlan, édes örömek! Mikor a természet kebelében feküdtem, mikor azokat hörpölve szívtam jóltevő poharából - édes örömek! oda vagytok! kedves helyem eztán a. temetőkert... Ott ahol a bodza boltos gallyaival egy sírhalmot árnyékoz, ott ülök most legörömestebb és szívszakadva kívánnék oda leszállani, ahol gyökere eltűn.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
