A harmadik: a bonyolultság és a szervezet – autonómia és kooperáció
A harmadik: a bonyolultság és a szervezet – autonómia és kooperáció
A dolgok, mint mindig, mélyen összefüggenek. Érzékeltettük, hogy az a fajta új technológia, amely századunkat jellemzi, a bonyolultság rendkívüli, eddig nem tapasztalt fokát hordozza. A bonyolultság megnyilvánul magában a termék előállításában (erről egy keveset szóltunk) és magában a termékben – gondoljuk meg, hányfajta funkciót végez ma egy mikroelektronikai chip, vagy hány alkatrésze van egy modern repülőgépnek (sok millió). Ebből következően a bonyolultság ott van az előállítás szervezetében is, hiszen ennyifajta dolgot, ennyifajta tevékenységet autonóm kis csoportok, de még az eddigiekben megszokott, mondjuk tízezres nagyságrendű, ún. nagyvállalatok sem tudnak létrehozni. Mindaz a rengeteg valóságot öltött szellemi és fizikai munka, amely ma már legegyszerűbbnek tűnő használati tárgyainkban is összpontosul (ha azokat gondosan szétszedjük a munka alkotóelemeire), emberi ésszel gyakorlatilag már áttekinthetetlen, és még országos méretek között sem megvalósítható szövevényt rejt magában. A bonyolultságnak ez a foka fordulatot hozó következményekkel járt. A modern rendszerelmélet eszközeivel is bizonyítani tudjuk, hogy a bonyolultság ezt megközelítő szintjén is lehetetlenné válik a dolgok olyan áttekintése és követése, ami a korábbi századokban az irányításban, az országok, vállalatok, embercsoportok szervezésében jellegzetes volt. A kontraszt kedvéért utalnék Nagyváthy János nemrég újra kiadott élvezetes könyvére a múlt század elejéről, a magyar háziasszony tennivalóiról. A szerző szépen összefoglalja, hogyan lehet gyakorlatilag valamennyi szükségletet egy család keretei között kielégíteni: maguk végzik a szappanfőzést, a gyertyaöntést, a lentilolást, a szövést-fonást, nem is beszélve az élelmiszerek előállításáról. Nyilvánvaló, hogy ez a világ egész másfajta együttműködést és irányítást igényel. A közbenső időszakban egyre nagyobb szervezetek jöttek létre, és ezeket egy ideig a központi irányítás még sikeresen is tudta kormányozni. Ebből is fakadtak századunk betegesen elfajuló, központilag irányított vállalati és diktatórikus politikai-társadalmi rendszerei. Az ilyen szisztémák azonban éppen a bonyolultsági fok növekedésével, tehát a szellemi munka súlyának fokozódásával, a minőségi igények változásával sorra csődöt mondtak. Nem véletlen, hogy ahogyan az 50-es és 60-as években a nagy gyarmatbirodalmak nem utolsósorban azért szűntek meg hirtelen, mert fenntartásuk már elviselhetetlen terheket rótt a gyarmatosítókra, és a korábbi szisztémák így tarthatatlanokká váltak, éppen a mi évtizedünk a világ legkülönbözőbb pontjain, Latin-Amerikában, Kelet-Ázsiában, de az európai kontinensen is a diktatúrák csődjeit és a demokratikus váltásokat mutatja. Az óriási együttműködési igények másfajta szervezeteket hoznak létre, nagy információs kapcsolatokkal, közös, nagyszabású jogi, pénzügyi, technikai, közlekedési infrastruktúrákkal, autonóm, saját döntésű, de az együttműködés szükségleteit a napi gyakorlatban érzékelő és művelő egységekkel. Így kapcsolódik harmadik jellemzőként a technológiához, az emberi munka átrendeződéséhez az emberi autonómia és kooperáció összekapcsolódó igénye, az újfajta, sokarcú szervezetek létrehozása.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
