Türkiye Cumhuriyeti (törökül)
Földrajz: Terület: 780 576 km2, Magyarországnál kb. 8-szor nagyobb. Fekvés: Kis-Ázsiában, a Földközi-tenger és a Fekete-tenger között. Szomszédai: Bulgária, Görögország (Ny), Szovjetunió (É), Irán (K), Irak, Szíria (D). Felszín: K-en fennsík magas hegyekkel, vulkáni kúpokkal; középső részében magasföld (Anatólia), melyet peremhegységek vesznek körül. Ny-on és D-en termékeny medencék, parti síkságok. Legmagasabb pont Büyük Agridagi (Ararát, 5165 m).Legjelentősebb folyók: Kizilirmak, Büyükmenderes, Firat (Eufrátesz). Legnagyobb tavak: Van-tó, Tuz-tó Beysehiri-tó.
Népesség: Lakosság (1986): 50 800 000. Életkor szerint: 0–14: 38,5%; 15–59: 54,9%; 60–: 6,6%. Népsűrűség: 65,1/km2. Etnikai csoportok: török 90%; kurd 7%; arab 1,6%; cserkesz, örmény, bolgár, görög, grúz. Nyelvek: török (hiv.), kurd, arab. Vallás: mohamedán (szunnita) 98%. Városi lakosság: 46%. Főváros: Ankara (1888): 2 845 689 (A). Városok (1988): Istanbul (Isztambul) 4 741 890 (A); Izmir 1 976 763 (A); Konya 1 562 139 (A).
Államforma: köztársaság. Államfő: Kenan Evren (szül. 1918). Kormányfő: Turgut Özal (szül. 1917). Nemzeti ünnep: okt. 29.
Gazdaság: Pénznem: török líra (1989. jún.: 2070,74 = 1 USD). GDP (1988): 71,11 Mrd USD. GDP/fő (1988): 1316 USD. Gazdasági növekedés (1988): 6,0%. Adósságszolgálat a GDP %-ában (1988): 9,7. Adósságszolgálat az export %-ában (1988): 40,2. Adósság/fő (1988): 731 USD. Védelmi kiadások a GNP %-ában (1985): 4,5. Fogyasztói árváltozások (1988): 75%. Munkanélküliség (1987): 15,5%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 58%; ipar és kereskedelem 17%. Export (1987): 10,2 Mrd USD. Főbb exportcikkek: érc, dohány, szőlő, gyapot, bőr, textília. Főbb exportpartnerek: NSZK 21%, Irak 9%, Irán 4%. Import (1987): 13,6 Mrd USD. Főbb importcikkek: energia, gép, berendezés, vegyipari termék, vas, acél, élelmiszer, iparcikk, nyersanyag. Főbb importpartnerek: NSZK 16%, Egy. Államok 10%, Irak 8%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1983): 8373 km; ebből villamosított: 393 km. Közúti hálózat (1987): 59 302 km; ebből burkolt: 58 915 km. Gépjárművek (1987): személygépkocsi: 1 193 021; egyéb gépjármű: 619 220. Főbb kikötők: Iskenderun, Isztambul, Izmir. Hírközlés: Tv (1985): 7,3 M. Rádió (1985): 6 425 000. Telefon (1983): 2,39 M.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1985): 57 év. Születés (1985): 33,6‰. Halálozás (1985): 9,3‰. Népességnövekedés (1985): 2,4%. Csecsemőhalandóság (1988): 12,3‰. Kórházi ágyak (1987): 111 135. Orvosok (1987): 38 829 (+ 8410 fogorvos). Egy orvosra jutó lakosok (1981): 1500.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1988): 70%. Iskolakötelezettség: 5 év.
Az oszmán birodalom romjain 1923. okt. 29-én kikiáltott köztársaságban a 60-as és 70-es években katonai és polgári kormányzatok váltják egymást. Demirelt 1971. dec.-ben a hadsereg lemondásra kényszeríti, Erim az új kormányfő. 1973. ápr.-ban Korutürk volt tengernagyot választják elnökké, az okt.-i parlamenti választások után Ecevit alakít kormányt. 1974. júl.-ban a kormány elrendeli Ciprus megszállását. A növekvő terroristaveszély miatt 1980. szept.-ben Kenan Evren tábornok vezetésével a hadsereg veszi át a hatalmat. 1982. nov.-ben népszavazás hagyja jóvá az új alkotmányt, amely 7 évre Evrent jelöli elnöknek, a korábbi pártvezetőket pedig 10 évre kizárja a politikai életből. Az 1983. dec.-i választások után Turgut Özal a kormányfő. 1986. márc.-ban felfüggesztik a rendkívüli állapotot, ápr.-ban enyhítenek a korábbi politikai vezetők ellen hozott intézkedéseken. 1987 tavaszán néhány hétre újra kiéleződik a török–görög feszültség, ezúttal az Égei-tenger vélt olajkincseinek tulajdonjogáért. Az 1987. nov.-i általános választásokon a kormányzó Haza Pártja és Turgut Özal a szavazatok egyharmadával többséget szerez a parlamentben, pedig a választásokon a korábban a közéleti tevékenységtől eltiltott politikusok is indulhatnak. Az ország gazdaságára súlyos adósság nehezedik, de átütemezésre nem kerül sor és a török gazdaság növekedését Európa-szerte csodálják. Özal 36 év után első török kormányfőként 1988. jún.-ban Görögországba látogat. Nem sokkal ezután merényletet kísérelnek meg ellene. Az 1989. márc.-i helyi választásokon a kormányfő pártja elveszíti a nagyvárosok ellenőrzését. Általános választásokat mégsem írnak ki. Előretörnek a szociáldemokraták. Nyáron az ország több százezer bolgár menekültet fogad be.