OLASZORSZÁG
OLASZORSZÁG
Olasz Köztársaság
Repubblica Italiana (olaszul)
Európa
Földrajz: Terület: 301268 km2, Magyarországnál több mint 3-szor nagyobb. Fekvés: D-Európában, az Appennini-félszigeten. Szomszédai: Franciaország (Ny), Svájc, Ausztria (É), Szlovénia (K). Körülveszi San Marinót és a Vatikánt. Felszín: É-on az Alpok hegyláncai és a Pó alföldje; délebbre az Appennin-hegység vonulatai, a tenger felé nyitott medencékkel. Középső és D-i részén gyakori földrengés és vulkáni tevékenység. Legmagasabb pont: Mont Blanc (4807 m). Legjelentősebb folyók: Pó, Adige, Tevere. Legnagyobb tavak: Garda-tó, Comói-tó, Lago Maggiore.
Népesség: Lakosság (1991): 56400000. Életkor szerint: 0–14: 17,8%; 15–59: 62,8%; 60–: 19,4%. Népsűrűség: 192/km2. Etnikai csoportok: olasz 95%; szárd, rétoromán (friuli, ladin), dél-tiroli, provanszál, szlovén, albán, görög. Nyelvek: olasz (hiv.), német, francia, szlovén, albán, görög. Vallás: r. kat. 99%. Városi lakosság: 69%. Főváros: Róma (1990): 2791354. Városok (1990): Milano (Milánó) 1432184; Napol (Nápoly) 1206013; Torino 991870.
Államforma: köztársaság. Államfő: Oscar Luigi Scalfaro (1992. jún. óta). Kormányfő: Carlo Ciampi (1993. ápr. óta). Nemzeti ünnep: jún. első vasárnapja.
Gazdaság: Pénznem: olasz líra (1993. máj.: 1492,99 = 1 USD). GDP (1991): 1100 Mrd USD. GDP/fő (1991): 20000 USD. Gazdasági növekedés (1991): 1,4%. Védelmi kiadások a GDP %-ában (1990): 2,2. Fogyasztói árváltozások (1991): 6,3%. Munkanélküliség (1991): 10,9%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 10%; ipar és kereskedelem 32%. Export (1991): 168,5 Mrd USD. Főbb exportcikkek: gép, berendezés, textília, ruhanemű, elektromos készülék, jármű, bőráru, vegyipari, fémipari termék. Főbb exportpartnerek: Németo. 21%, Franciao. 15%, Egyesült Államok 7%, Nagy-Britannia 7%. Import (1991): 182 Mrd USD. Főbb importcikkek: vegyipari termék, jármű, fém, kőolajtermék, elektromos készülék, gép, mezőgazdasági termék. Főbb importpartnerek: Németo. 21%, Franciao. 14%, Egyesült Államok 6%, Nagy-Britannia 5%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1990): 19595 km; ebből villamosított: 9799 km. Közúti hálózat (1988): 302403 km; ebből autópálya (1991): 6216 km. Gépjárművek (1987): személygépkocsi: 24,3 M; egyéb gépjármű: 2068775. Főbb kikötők: Genova, Trieste, Augusta. Hírközlés: Egy készülékre jutó lakosok: tv: 3,8; rádió: 3,9; telefon: 2,0. Napilap (1989): 142/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1991): férfiak: 75; nők: 82 év. Születés (1991): 11,0‰. Halálozás (1991): 10,0‰. Népességnövekedés (1991): 0,1%. Csecsemőhalandóság (1991): 6,0‰. Egy kórházi ágyra jutó lakosok: 135. Egy orvosra jutó lakosok: 233.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1991): 98%. Iskolakötelezettség: 8 év.
Az 1946-ban kikiáltott köztársaságban minden évre átlagban több mint egy kormány jut, viszont mindvégig a kereszténydemokrácia (DC) tartja kezében a hatalmat. A 70-es években a Vörös Brigádok szélsőbalos terrorakciói okoznak gondot a társadalomnak. Az OKP, a kommunista párt „demokratikus egységkormányt” követel, amiről Aldo Moro kormányfő tárgyal is velük, ám a politikust 1978-ban elrabolják, majd meggyilkolják. A főleg a DC-t kompromittáló P–2-ügy, a szabadkőműves páholyok hatalmi osztozkodásának leleplezése után 1981-ben a köztársaságpárti Giovanni Spadolini alakítja meg az 1945 utáni első nem DC-vezetésű kormányt. 1983-ban a szocialista Bettino Craxi lesz kormányfő, 4 éven át, rekord időtartammal marad a kabinet élén és virágoztatja fel a gazdaságot. Francesco Cossiga, az 1985-től elnöklő kereszténydemokrata politikus előrehozott választásokat ír ki. Giovanni Goria, majd Ciciaco de Mita kormányoz 1–1 évig. 1989-ben Giulio Andreotti lesz – immár 6. alkalommal – kormányfő. 1990-ben kezd átalakulni a politikai képlet: megjelenik, majd később egyre inkább előretör a Lombard Liga, amely először északi függetlenséget, majd autonómiát kér, emellett elveti a római bürokráciát. Szocialista és a Kommunista Párt is nevet változtat, ez utóbbi Baloldali Demokrata Pártra (PDS). Az albán menekülteket erőszakkal hazairányítják. Az államfő politikai reformokat sürget, saját pártjával, a DC-vel is vitába keveredik emiatt. Újabb politikai bomba a Gladio-ügy, amely az 50-es évek biztonságpolitikai manővereire vezethető vissza. Az elnök vizsgálatot kér maga ellen ebben az ügyben. 1992. máj.-ban Dél-Tirol kulturális autonómiát kap és szavaz meg magának. Az országos parlamenti választásokon a DC és a PDS szavazatokat veszít, Andreotti visszalép. Cossiga is idő előtt lemond. A választási bizottság csak hosszú viták után egyezik meg az új elnök, a kereszténydemokrata Oscar Luigi Scalfaro személyében. A szociáldemokrata Giuliano Amato a háború utáni 51. kormányt vezeti. A maffia a bűnüldözés több neves képviselőjét gyilkolja meg, közöttük Giovanni Falcone bírót és családját. Szept.-ben a líra kilép az európai monetáris együttműködésből, okt.-ben a parlament elfogadja a maastrichti szerződést. 1993. jan.-ban a jelentősen megerősített rendőrség és csendőrség letartóztatja Salvatore Riinát, a maffia 23 éve keresett elsőn számú vezetőjét. A vezetés megannyi tagja a politikai vesztegetési botrányok miatt kénytelen távozni: Craxi, Andreotti, Forlani triumvirátusa bíróság elé kerül, 4 miniszter lemond, a törvényhozók harmadának részvételét vizsgálják a pártok illegális pénzelési módszerei miatt. A Tangentopoli néven ismertté váló vesztegetési ügyek miatt 1000 közigazgatási vezető, 1500 vállalkozó ellen emelnek vádat 1 év alatt, 1993. ápr.-ig. Sokak szerint szinte forradalmi hangulat van az országban. A nagyszabású népszavazáson jelentős többség foglal állást a változások mellett. 8 kérdésre 8 igen születik, így a szenátusban bevezetik a többségi választási elvet, megváltoztatják a pártok eddigi költségvetési finanszírozási rendszerét, az igazgatást decentralizálják, a kábítószer-fogyasztást nem büntetik. A háború utáni 52. kormány vezetését első ízben kapja pártonkívüli, Carlo Ciampi, aki elsőként vesz be a kabinetbe volt kommunista politikusokat. Craxi parlamenti mentessége miatt a kormány azonnal válságba kerül, mivel Bettino Craxi megőrzi parlamenti mentességét az eljárás során.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
