JUGOSZLÁVIA | Tények Könyve

JUGOSZLÁVIA

Jugoszláv Szövetségi Köztársaság

Savezna Republika Jugoslavije (szerb nyelven)

Európa

Földrajz: Terület: 102 173 km2. Magyarországnál valamivel nagyobb. Fekvés: DK-Európában, a Balkán-félsziget földközi-tengeri partján. Szomszédai: Magyarország (É), Románia, Bulgária (K), Horvátország, Bosznia-Hercegovina (NY), Albánia, Makedónia (D). Felszín: É-on termékeny síkság (Vajdaság, Bánát), D-en hegyvidék. Legmagasabb pont: Daravica (2656 m). Legjelentősebb folyók: Dunav (Duna), Sava (Száva), Tisa (Tisza). Legnagyobb tó: Skodria-tó.

Népesség: Lakosság (1993): 10 811 000. Etnikai csoportok: szerb 62,7%, albán 3,5%, montenegrói 5,5%, magyar 4%, horvát 1,6%, bosnyák. Nyelvek: szerb (hiv.), albán, montenegrói, magyar. Főváros: Beograd (Belgrád) (1991): 1 168 000. Városok: (*1989): Nis 230 711. Pristina 210 040.

Államforma: szövetségi köztársaság. Államfő: Zoran Lilic (1993 óta). Kormányfő: Radoje Kontics (1993. márc. óta).

Gazdaság*: Pénznem: dinar (új dinár) (1,55 = 1 USD). GDP (1993): 9,6 Mrd USD. GDP/fő (1993): 900 USD. Fogyasztói árváltozások (1992): 7600%. Munkanélküliség (1994): 50%. Export (1991): 5,52 Mrd USD. Főbb exportcikkek: mezőgazdasági termék, gabona, szén, fém, bauxit, fa. Főbb exportpartnerek: Németo. 21%, Oroszo. 13%, Olaszo. 11%. Import (1991): 4,5 Mrd USD. Főbb importcikkek: energia, gyapot, gyapjú, vegyipari termék. Főbb importpartnerek: Németo. 25%, Oroszo. 18%, Olaszo. 13%.

Közlekedés: Vasúti hálózat (1989): 9567 km, ebből villamosított: 3782 km. Közúti hálózat (1988):
108 266 km, ebből burkolt: 73 527 km, autópálya (1989): 670 km. Gépjárművek (1988): személygépkocsi: 3,09 M, egyéb gépjármű: 234000. Hírközlés: Egy készülékre jutó lakosok: tv: 3,6, rádió: 6, telefon:4,9. Napilap (1990) 88/1000 fő.

Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1991): férfiak: 70, nők: 76 év. Születés (1991): 14 ‰. Halálozás (1991): 9,0‰. Népességnövekedés (1991): 0,5%. Csecsemőhalandóság (1991): 21,0‰. Egy kórházi ágyra jutó lakosok: 163.

Oktatás: Írni-olvasni tud (1991): 90%. Iskolakötelezettség: 7–15 éves korig.

A II. világháború után a szocialista táborban évekig elszigetelt ország az 50-es évektől minden szomszédjával normalizálja kapcsolatait. Végül 1975-ben Olaszországgal egyezik meg, hogy lemond Triesztről, viszont a várost környező terület a balkáni ország fennhatósága alá kerül. Joszip Broz Titót, az évtizedeken át vezető szerepet betöltő partizánhőst az 1974-es alkotmány életfogytiglani elnökké kiáltja ki. 1980-ban bekövetkezett halála után a kollektív vezetés elvét fogadják el, vagyis az állam és a párt – a Jugoszláv Kommunisták Szövetség – élén évente váltják egymást a köztársaságok vezetői. A gazdasági helyzet az évtized folyamán fokozatosan rosszabbodik, az infláció 1987-ben lépi át az évi 100%-os határt. 1989-ben súlyos összetűzésekre kerül sor az albán többségű Koszovóban, mire Belgrád megszünteti az autonóm köztársaság jogi önállóságát. A szlovén parlament arról határoz, hogy adott esetben a köztársaság kiválhat Jugoszláviából. A Horvátországban élő félmillió szerb autonóm csoporttá nyilvánítja magát. A bosznia-hercegovinai választásokon a kommunisták kisebbségbe szorulnak a nemzeti, muzulmán erőkkel szemben. A szerb választásokon a kommunista Szlobodan Milosevics szerez többséget. Az általa vezetett Szocialista Párt továbbra is Jugoszlávia állami egységét hirdeti. A montenegrói választásokon is a kommunisták szereznek abszolút többséget. Miután a szlovének és a horvátok a függetlenséget hirdetik ki, 1991-ben a szövetségi hadsereg tankokkal és repülőkkel indít támadást Szlovénia ellen. A helyi szinten vívott szerb–horvát összetűzések is háborúvá szélesednek. A harcok az év végére a dalmát tengerpartra is átterjednek, Dubrovnik történelmi nevezetességeit a szerb támadások súlyosan megrongálják. 1992. jan.-ban az ellenzék bojkottja mellett a montenegróiak arra szavaznak, hogy a köztársaság maradjon Jugoszlávia része. Ápr.-ban a csonka parlament új alkotmányt fogad el, amely „harmadik Jugoszlávia” megteremtését hirdeti ki. Máj.-ban az albánok vezetője Koszovóban kijelenti, hogy továbbra is külön köztársasággá akarja kikiáltani a területet. Szerb ellenzékiek demokratikus mozgalmat alapítanak. A BT kereskedelmi és légiforgalmi embargót hirdet Kis-Jugoszlávia ellen. A GATT, az EBEÉ felfüggeszti Kis-Jugoszlávia tagságát. A Nyugat-európai Unió járőrszolgálatot kezd az Adrián az embargó betartatására. Máj.-ban Szerbiában és Montenegróban választásokat tartanak, a szocialisták nyernek. Az új parlament jún.-ban a práton kívüli írót, Dobrica Csoszicsot választja elnökké. Júl.-ban a Belgrádból származó amerikai üzletembert, Milan Panicot hívják haza a kormány vezetésére. Panic és a szerb elnök, Milosevics között szaporodnak az összetűzések. Szept.-ben az ENSZ közgyűlése felfüggeszti Jugoszlávia tagságát, nov.-ben megszigorítja az embargót, eszerint a stratégiai árukat még tranzitként sem lehet jugoszláv területre léptetni. Ennek ellenére folyik a feketekereskedelem. Dec.-ben Milosevics győz Paniccsal szemben a szerb választásokon. Panics elveszíti kormányfői posztját, két és fél hónapos kormányválság következik. Csak 1993. márc.-ra alakul meg az új kabinet. Miközben Milosevics többször jelen van a béketárgyalásokon, az ő neve is szóba kerül a háborús bűnöket kivizsgáló esetleges perek vádlottaival kapcsolatban. Ápr.-ban a BT a szankciók szigorításáról tanácskozik. Izetbegovics bosnyák, Tudjman horvát és Milosevics szerb elnök részvételével a rendezésről hosszú tárgyalássorozat kezdődik, amely 1995-ben megállapodással ér véget. 1996. aug.-ban az ENSZ feloldja a Jugoszlávia elleni szankciókat. 1996. nov.-ben hónapokig tartó tüntetéssorozat kezdődik a helyhatósági választások eredményének meghamisítása miatt.

Az ENSZ tagállama; tagságát 1992–96-ig felfüggesztették.

*Az 1992 előtti adatok tartalmazzák a Horvát, Szlovén, Bosznia-Hercegovina és a Macedón Köztársaság adatait.

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir