A nagy-piacz.
A nagy-piacz.
Brassó belvárosának – mint előadtuk – elnevezésileg több piacza van, de azok nem mások, mint egyes útcza-részek, hol bizonyos czikkeket szoktak árulni, honnan a piacz elnevezés; valóságos piacza vagy vásártere azonban csak egy van: a nagypiacz, mely a klastrom- és nagy-útcza felső vége közt a belváros közepén fekszik. Ezen eléggé terjedelmes piacz szabálytalan négyszög idomú, mert az a belváros överődjének alakját utánozva, felső részén összekeskenyedik. Közepén a magas tornyával büszkélkedő város- vagy tanácsház szeszélyes épületcsoportja foglal helyet.
Az 1420-ban épült tanácsház 1770-ben megnagyittatott és kiujittatott, oly módon, hogy a régi műidomokból legfölebb csak nehány kőválasztékkal ellátott széles goth idomú ablak maradt fenn. Az épülettel egykorulag átalakult annak magas óratornya is, elannyira, hogy a régi könnyüded goth toronyra ma már alig ismerhetünk rá, csak a középmagasságánál levő erkélyre nyiló csucsíves ajtó, az ezen felüli osztály négy oldalán levő négy csucsíves ablak, a nyugati oldalon levő s lángozott diszművezettel ékes ablakrózsa (körablak) és az alsó osztályán levő kőválasztékos nagy ablak képviselik itt a 15-ik század műidomait. A legfelső osztály – mint felirata tanusitja – 1528-ban toldatott hozzá; hagyma idomu dísztelen fedélzete pedig ujabb korban készült, s leginkább sérti a szemet; mindazonáltal, ily dísztelenitett állapotában is a tanácsháznak mint Brassó egyik figyelemre méltóbb épületének képét melléklem.
Külsőjénél sokkal nagyobb figyelmet érdemelne az épület belseje, amennyiben ott van elhelyezve Brassónak régi okmányokban gazdag levéltára; azonban ezt az idegen, főleg a magyar okmánybuvár előtt féltékenyen rejtegetik, pedig az ily történelmi kincseknek a közhasználattól való elvonása nagy hiba, mert az nem nemzetiségi, hanem a hazai történelem tulajdona.
Mondják, hogy a városház alapjának ásásakor találták azon mesés fa vagy lengyökér koronát, mely a város czímerében örökittetett, s melytől Brassónak ugy latin mint német neve is eredne; más versio szerint az nem lengyökér, hanem termésarany korona volt, melyet igen nagy becsben, csaknem szentségként tartottak, s nagyon keveseknek engedtetett meg annak megtekintése. Midőn Mátyás király Drákul vajda és a törökök legyőzése után Brassóba jött, a tanács szép ezüst edényekkel ajándékozta meg s nagy ünnepélyességgel mutatta meg a termésarany koronát; a nagy király figyelmesen vizsgálta e természeti ritkaságot, s Brassó czéheinek elismerésül szabadalmakat adott*. Brassóban egyáltalában a korona regéknek nagy kedvelői voltak; a len és termésarany korona mellett még egy harmadik, Salamon királynak, a Salamon köveinél talált koronájáról is mesélnek; a valóságban pedig Brassóban más korona nem volt, mint valamely e városban fogolyként meghalt rácz despotának azon koronája, melyet Brassó 1605-ben Bocskainak küldött el hódolata és tisztelete jeléül; s igy Brassó ma már koronátlan.
Lásd Unterhaltungsbl. für Geist stb. 1837. évf. 156. lap.
A tanácsházzal mint az igazságszolgáltatás helyével összefoglalva megemlitem, még pedig dicsérőleg a bünhödés helyét: a várútczában levő fogdát, mely egyike legjobb és legczélszerűbben berendezett börtöneinknek 26 szobával, és oly műhely-helyiségekkel, hol az adósságért elzárt iparosok mesterségüket folytathatták.
A piaczsori ujabb épületek közé ékelve megmaradt, a belváros alapulása korszakában keletkezett nehány ódon épület; ezek közt megemlitem a ló- és nagypiacz szögletén levő Plecher-házat, mely kora renaissance-stylben épült s főleg hegyes torony-tetőzetű, goth sarok-erkélye által vonja magára a figyelmet*. A piacz északi oldalán nevezetes volt az Albrichtsfeld-féle ház, melyről azt hiszik, hogy régen a fellegvárból levezető alagútnak alsó kijárata e ház udvarán volt, és hogy e házból a tanácsházhoz szintén alagút vitt; e ház hátulsó részének földszinti helyiségében igen érdekes frescofestvények voltak, melyeket e háznak közelebbről történt átalakitása alkalmával semmisitettek meg. A lópiaczon és a fekete-útczában is sok érdekes régi házat lehet látni, kőválasztékos gazdag alakitásu goth ablakokkal; de bár mily érdekesek lennének is, ki tudna az ily kisebb magánépületek mellett soká időzni, a mikor a nagypiacz délsori házainak fedele fölé egy roppant, mindent uralgó épület-tömegnek tünik fel imposans, nagyszerű mérveivel megdöbbentő, s még is ellenállhatlanul magához ragadó alakja; egy sötét nagy alkotmány, mely még is oly fényes képviselője egy távoli, csodás alkotásaiban magát bámultató korszaknak; de mi minden mást feledve, minden mást mellőzve, sietve lépdelünk a nagypiacz délkeleti szögletének szűk sikatora felé, még csak néhány lépés, s előttünk áll nemcsak Brassónak, hanem egész Erdélynek legnagyszerűbb műemléke, a mely nemcsak a régészt, hanem bizonynyal mindenkit meg fog lepni, el fog ragadni; ott tűnik fel a szűk, fösvényen körülépitett cinterem (Kirchhof) terén Brassónak nagyszerű basilikája, a melyet itt egyszerüen Feketetemplomnak neveznek azért, mert az annyi századok viharjaival daczolt templomnak faragott kőből épült falai részint a régiség, de még inkább számos égések által megbarnultak; de lépjünk közelebb, hogy ezen nagyszerű műemléket vizsgálatunk tárgyává tegyük.
Csak vonta, mert 1872-ben lebontatván, alapjából ujra épült.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
