XXX. Küsmöd-vize völgye.
XXX. Küsmöd-vize völgye.
Etéd vásárai; régi kelyhe; Etéd népe; rézpormosás; kisdedóvó; Sütömona. Zuvarag. Juhodpataka. Tömlöczárka. Peszente. Sajgóbércz. Budvár. Csejepataka. Fülemér. Körispatak. Böződ-Ujfalu. Szombatosok. Böződ. Várhegy. Kilátás. Lóczfalva. Templomhegye. Bözöd alapulása, néveredete, tündérek utja. Asztagosdomb. Vajdaszállás.
Siklód havasain tett ezen élvezetes és tanuságos sétánk után térjünk vissza a Küsmöd vize völgyébe. E folyócska déli irányban indul ki, s ugy látszik, hogy miként iránya is hozta magával, a N.-Küküllő felé igyekezett; de az énlaki kerekerdő és a Peszente utját álva, a Kis-Küküllő felé tériték. Ott hol a kelletlenül kanyargó patak nyugati irányt veszen, ott fekszik e völgynek legjelentékenyebb helysége, a vásárairól hires Etéd* Etédnek egy része az udvarhelyi várhoz tartozott régen, s mint ilyet adja Báthori Zsigmond 1591-ben jul. 29-kén Gyula-Fehérvártt kelt adomány-levelével, radnothi Kendi Ferencz tanácsosának.* Kendő 1595-ben a gyulafehérvári országgyülésen nótáztatván, Báthori Zsigmond ennek etédi jószágát Apaffi Mihály tanácsos és Küküllő megyei főispánnak, neje Orbai Margittól született fiai: Gergely, Ferencz és Mihálynak adományozza.* Az Apaffiak kihaltával a szomszédok öröklik.*
Etédnek sokadalmat Báthori Zsigmond ad radnothi Kendi Ferencz közbenjárására és pedig három országos vásárt; gyertya-szentelő, sz.-háromság vasárnap utáni hétfőre és szent Mihály napra, s egyszersmind heti vásárokat szombat napra. Az okmány kelt Gyula-Fehérvártt 1593-ban apr. 26-án, aláirva Báthori és Kováchochi Farkas korlátnok által. Ez adománylevélben possessio Etehédnek iratik. Meg van annak a gyula-fehérvári káptalanból 1815-ben kiadott hiteles másolata a község levéltárában. Hanem ugy látszik, hogy hetivásárai a nemhasználás végett elévültek; mert Ferdinand király 1836. oct. 5-én uj hetivásárokat engedélyez Etédnek szerdanapra. Ezen diszes b. Miske aláirással kelt okmány szintén meg van eredetiben a község levéltárában. Etéd vásárai közül hires a gyertya-szentelői, melyen a barom ára egész nyárra megállittatik; hetivásárai is baromvásárral vannak egybekötve.
Ezen mandatum és statutoriumot, lásd Kemény Józsefnek az „Erdélyi muzeumban“ lévő okmány gyüjteményében. In aff. 362. Ugyanezen év dec. 6-án Somlyai Gergely a vajdai tábla elnöke és főjegyzője és Mindszenti Benedek Udvarhely és Marosszék főkapitánya némely etédi, jobbágyságra erőszakolt székelyt felmentenek. – Ugyanott 362. k.
Ugyanott 362. k.
1741-ben II. Apaffi Mihály halálával a fiscus pert inditott az etédi jószágért, de mivel azt Apaffi s mások is, mint székely örökséget birhatták, hol jus regalenak helye nem lehet, s mivel 32 éven át a szomszédok békeségesen is birták, a fiscus keresetét elveszitette.
Miként fennebb emlitém, Küsmöd volt e völgy faluinak központi anya-megyéje; oda tartozott Siklód, Etéd, s még Martonos is. Etéd 1682-ben szakad el s lesz önálló egyház-megyévé,* de hogy már azelőtt is volt temploma, kitetszik abból, hogy 1672-ben az etédi templom épitésére kétszáz kő-sót rendelnek Sófalváról;* mely templomot 1680-ban Veszprémi István udvarhelyi esperes szentelt fel; de ezen első temploma az 1729. nagy égés alkalmával elhamvadván, a mostani szép nagy templom épült helyére. A reformatus egyház-megye birtokában egy igen szép és sokra becsült kehely van, melyet Küsmöd csináltatott kárpótlásul az elszakadáskor Etédnek.* E kehely idoma oly szép, hogy megérdemli, hogy ide csatoljuk.
Az elválási egyezkedés meg van a ref. megye levélt.
Ezen sóutalványa is meg van a megye levelei között.
*)A hagyomány teszi ezen korra, bár román styílü müidomairól itélve jóval régebbinek kell lenni.
Körirata ez: Etédi Reformata Ecclesia Anno 1702.
És története szintén oly érdekes, miként megérdemli, hogy néhány sort szenteljünk neki.
Hogy az etédiek mennyire ragaszkodtak e szent kehelyhez, s azért mennyi viszontagságnak voltak kitéve, kitetszik egy a megye levelei között lévő folyamodványból (mint czimiratán van: alázatos reménkedéséből az Etédi ref. szomoru Ecclesia tagjainak, a püspök és Generális székhez,) melyben elmondatik, hogy a Toller regimentjéből lévő kegyetlen executor a falura jővén, rémitőleg kinozta a falubelieket. A papot, Nánási Mihályt elfogta, ki is 20 aranyot adott; de ezzel sem elégedvén meg, a tömlöczözött s kinzott Nánási kivallotta, hogy a megye drága poharaival a megye biró az erdőbe menekült. Azért a kézre került falusiakat addig torturáztatta, hogy a poharakat elő kellett adni; a poharat és papot Vásárhelyre vitte s 40 aranyat követelt értök: kérik a püspököt, hogy az Isten dicsőségére szentelt poharat adassa vissza. Hogy miként került vissza, nincs rá adat, s hogy e kegyetlen, s templomokat sem kimélő zsarolás mikor történt, nem lehet tudni, mert ily eljárásokban számtalanszor részesült e szegény haza, a kérvényen pedig nincsen semmi évszám, hanem hihetőleg a Rákóczi forradalmat követett szomoru időkben történhetett. Etéden a (Haynald Lajos püspök által alapitványnyal ellátott) katholikus templomban, illetőleg tornyában van a firtosi minoritáknak egyik ide hozott harangja, melyen e körirat olvasható:
Me curavit ord. Min. Conv Firtosiensium ex munifi. Ad. Rdi. D. Steph. Attyhai et aliorum in honor S-ti Ioan. Bapt. 1739.
Alább Me fudit Jacobus Schoenfeld Pragensis.
Etédet gyönyörü nép lakja, kiválóan a nők oly szépek mint sehol: annyi szépséget egy csoportban soha sem láttam, mint Etéden egy vasárnap templomból való kijövetelkor; öltözetük is igen szép és festői, s azért közmondás Székelyföldön, hogy: olyan szép mint az etédi menyecskék.
Etéden van egy sehol sem láttam ősi hangszer a Timbora, ez egy hosszu lant négy hurral, és guitare-szerü hang-osztálylyal, melyel igen szép, remegve panaszos hangokat lehet kihozni; a hurokat tollal pengetik. E lehetett régi harczi dalnokaink hangszere, s a most tökéletesitett cytherának ősatyja.
Etédnek hajdan kisded-óvodája is volt, melyhez az alapot és tanitófizetést a falu adta; az épitést pedig a szék gyűlése aláirás utján létesitette; de ez a forradalom után megszünvén, most a lelkes ref. lelkész* (ki hü őre hivei szellemi életének, s oly pásztora, mint az irás rendelé) abban működik, hagy a bukott kisded-óvodát egy három osztályu elemi iskolává alakitsa át. A falu lelkes népe 1600 pfrtot adott e szent czélra; és igen óhajtandó, hogy ezen elszigetelt vidéknek központján legyen egy iskola, melyben a nép szellemi táplálékot nyerhessen. Etédről egy nevezetes iró is került ki. Etédi Márton, ki a korában oly nagy tetszést nyert ”Magyargyász” czimü hőskölteményt, és egy más ”Scytha király” czimüt irt.*
Karácson Mózes.
Lásd Toldi „A magyar költészet története“ czimü munkája 190 és 195. lapján.
Etédnek szőlője is van, de csak olyan, hogy szüretén több pálinka fogy el, mint a mennyi bort szürnek. S most tekintsünk szét Etéd vidékén.
Etédnél három a Firtosból lerohanó patak szakad a Küsmöd vizébe: a Sütőmona, a Zuvarag, (mely a Firtoskutjának kifolyása) és a Juhod pataka.
Odább az énlaki kerek erdőből lefolyó csermelykét Tömlöcz árkának hivják. Hogy e név honnan ered, még a hagyomány is elfeledte. – Mondják, hogy a patak-főnél régen ónbányák lettek volna, melyet rabok müveltek, egy sziklát mutatnak, melyben most olvashatlan felirat nyomai látszanak.
Ez utasitás lenne a bányák holléte iránt. E patakok, mikor áradásban vannak, hordják le a rézport a Firtosról, ilyenkor az egész falu apraja nagyja kis teknőkkel kimegy, felmeri a porondot, s viz által elmosatva a könnyebb fövényt, a nehezebb trachyt por a fenéken marad; ezzel aztán nagy kereskedést üznek; helyben vékáját egy forintért adják. Etéden alul rézpor nincsen; mert itt van határvonala a trachyt közetnek; ezen alul homokképződés kezdődik, melyben Kőrispatak felé a forogványok (kőgömbök) csak nem oly nagy mennyisége jönnek elő, mint a Feleken.
A Gagy völgyéből Etédre átjövő csinált ut Martonosról a Kebeled patakán jön fel, s a Peszente nevü hegylánczolaton vonul át.
A Pesztente név eredetére nézve, a hagyomány azt mondja: hogy a Küsmödre templomba járó martonosiak és etédiek itt szoktak volt régen találkozni; itt köszönték egymást, és innen: Köszöntő neve, mely később peszentévé változott át.
A Peszentetetőtől nyugatra, van a Muharos kutja, hol roppant kincset hiszen a nép; most is hordják a magyarországiak visszafelé vasalt lovakon.
Az Etédtől Kőrispatak felé folyó Küsmöd vize balpartján van egy Sajgó bércz nevü hegy. Itt sok üreg van, hová régi harczias időkben a nép féltőbb kincseivel elbujt; gyakran kellett ott véres harczok közt magokat védni, s sajgó sebekkel terhelve küzdeni. Innen eredne elnevezése is.
Etéd felett, északnyugatra, magas bércz: a Máté vésze vonul el. Ennek északi oldalából ered a Szolokma vagy szép pataka, mely a hasonnevü falun át folyva, Makfalvánál szakad a Kis-Küküllőbe.
Nyugati oldalából pedig a Cseje patak ered, mely Szent-Istvánnál szakad szintén a Kis-Küküllőbe.
E patak jobb partján egy háromszögü fennlappal biró önálló domb emelkedik fel, ezt Budvárának hivják, s a hagyomány ott ily nevü vezér várát keresi. Most, fellévén szántva, régi épitkezésnek semmi nyoma se látszik.
A Cseje patakba szakad a Kincses árok, hol régi felhagyott bányák vannak, s hogy Buda vezér rejtett kincsét keresi a nép.
Küsmőd felé pedig Fülemér nevü oldal van, melyet őshangzatu szép nevéért említek fel.
Etéden alól Kőrispatak következik. Kőrispatakon alól a tér egy részét ma is Diósfalvának nevezik. Hagyomány szerént előbb a falu ott feküdt s csak később költözött föllebb, az ott volt kőrisberkek közzé, honnan neve is származott. Az első ide települő a hagyományok szerént egy Dömös nevü ember volt, ki a ma is meglevő és népes ily nevü családot alapitá; ezen Dömös pedig valószinüleg a Ketsetnél leirt s tatárok által feldult Dömöslakáról jöhetett ide. A Dömös név a határ elnevezésekben is uralgó, hol Dömösuttját, melyen jött, Dömös sarkát hol nyugodott stb. feltaláljuk. Hogy Dömös uramat vagy utódait uj telephelyén is felkeresték a tatárok, mutatja a falutól északra lévő Tatárok utja nevü helyelnevezés; hanem a mint a hagyomány mondja: a Szilasáj szikla-barlangjaiba vonult képet hiába ostromolták; mert az e menhelyén oly hősileg oltalmazta magát, hogy a tatárok megszaladtak.
A kőrispataki unitária ecclesiának van egy urvacsorához való óntányéra, melynek belső felén e felirat jön elő: s. o. fe. v. j. m. a. 1713. külső kerületén pedig ez: Supra Ital P. D. FR. Sombori Cantoris Sax. Nat. Unit, Offeri Coetus ejusdem Nat. et Rell.
A kőrispataki erdőkön átvonuló tündérek utját már fennebb, Gagy leirásánál láttuk.
Kőrispatakon alól félóra távolra van Bőződujfalu. E faluban még most is van vagy 30 szombatos család, sőt mióta Ernyéről is az ott levő néhány család átköltözött, egész Erdélyben csak itt vannak követői ezen hajdan igen elterjedt s annyit üldözött hitfelekezetnek; s hogy egészen el nem enyészett, azt főként az üldözés előidézte ellenhatásnak lehet feltudni. Ezek egész a rajongásig ragaszkodnak hitökhez, régi szokásaikhoz, körülmetélkednek, a szombatot megünneplik, csak maguk, vagy zsidó rabbi által levágott hust esznek; csak egymás közt (s kivételesen az izraelitákkal is) házasodnak, szombaton nem pipáznak, nem főznek, pénteken estve, nap lemenetkor már senki a mezőn nincsen, házaikban titkos kamaráik vannak, ott gyülnek össze, ott tartják könyveiket, ott imádkoznak, ott rejtegetik féltékenyen üldözött hitök tiltott szertartásait. Különben külsőleg nagyrészt unitáriusok, katholikusok és reformatusok is, s ezek ünnepeit is szinből megtartják; az unokák egymással házasodnak. Másként igen szorgalmas, jó módu, becsületes és erkölcsös emberek, s ez által érdemelték ki a nép között azt az elnézést és becsülést, melyben általánosan részesülnek; mert a székelynél hit dolgában nincsen toleránsabb nép; csak ne legyen, ki vallásos érzelmeiket sértse, és felbujtogassa, egy faluban akárhány vallásfelekezett hivei békében elélnek egymás mellett.
Általánosságban a szombatosokról ennyit tudni elég; de a ki titokteljes felekezet alakulásáról, szervezetéről, kifejlődéséről és jelen viszonyairól bővebb ismeretet akar szerezni, annak számára itt egy rövid ismertetést adok:*
Ez ismertetést a sokáig közöttök élt Ürmösi Sándornak „Szombatosok“ czimü – kéziratban a kolozsvári unitárius collegium könyvtárában meglevő – munkájának felhasználásával állitám egybe.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
