AZ Ó-BUDAI EGYETEM S LUKÁCS PRÉPOST. – EGYETEMI KORLÁTNOKSÁGA. – CSANÁDI, MAJD VÁRADI PÜSPÖK. – A KÁPOLNAI KLASTROM. – AZ 1403-IKI ÖSSZEESKÜVÉS SZENT-LÁSZLÓ SIRJÁNÁL. – TÜZ A SZÉKESEGYHÁZBAN. – LUKÁCS HALÁLA. – PECSÉTJÉNEK TÖBB OLDALU ÉRDEKESSÉGE.
Hazánk Nagy-Lajos halálakor a fejlődés oly magas fokán állt, hogy többé nem volt elegendő számára csupán egy tudományos egyetem. A pécsin kivül 1395. körül egy másik egyetem keletkezik az ország szivében, Budán.
Különös azonban, hogy az uj egyetem az ó-budai prépostság mellett alakult meg, cancellárja vagy mai kifejezéssel igazgatója a budai káptalan prépostja, és ami legfőbb, tanárainak fizetése is ugyanazon káptalan préposti s kanonoki javadalmaiból kerül ki. Semmi sem mutat Zsigmond király alapitó kezére.
Valószinü tehát, hogy a budai, már a XIII-ik században is virágzott káptalani iskolát 1395. körül az akkori ó-budai prépost emelte királya helyeslése s az apostoli szék megerősitésével az egyetemek rangjára. Ezt látszik igazolni a pápának ama kegye is, hogy e prépostot, midőn püspökséget nyer élete hosszáiglan meghagyja nemcsak az egyetemi korlátnokságban, hanem prépostsága további birtokában is, és igazolja ama körülmény, hogy az egyetem csak addig áll, mig e püspök-prépost életben van, és csak halála után, 1410. körül kezd Zsigmond király egyetem felállitásáról, illetőleg az elalélt budainak felélesztéséről gondoskodni.
218Ez ó-budai prépost ujabb jeléül annak, hogy középkori történetünk igénytelen keresztnevei sokszor mennyi érdemet, nagyságot takarnak, – csak az egyszerü Lukács név alatt fordul elő. Családi neve némelyek szerént Szántódi, mások szerént Jánki. Atyafiai közül Konrád, Demeter és Jakab ismeretesek s némi történeti nyomok oda utalnak, hogy származása helyét a Dunántul, nevezetesen Baranyamegyében keressük.
Mint ó-budai prépost s Mária királynénak titkára 1392-ben tünik fel először.
Azon körülmény, hogy czimei között ekkor még nincs ott, mint később mindig, az egyetemi korlátnokság, arra mutat, hogy a budai egyetem keletkezését 1392–1395. évek között keressük, nevezetesen az utóbbi évben, midőn Lukács prépost Mária halálával elvesztvén királynéi titkárságát, az egyetem megalapitásával mintegy maga teremt magának egy uj s nem kevésbbé diszes munkakört.
Ugyanis a budai egyetem első határozott nyoma Mária királyné halála után egy félévvel merül fel IX. Bonifácz pápa azon levelében, melylyel Lukács prépostot, s már egyetemi korlátnokot érdemeinek 219jutalmazása s tán még inkább az egyetem fentartásának czéljából 1395. október 6-án Csanádi püspökké nevezi ki, meghagyván nála az egyetemi korlátnoksággal együtt az ó-budai prépostságot is, az egyetem e tulajdonképeni alapját.
De Szent-Gellért egyházmegyéje másfél évig sem mondhatá őt magáénak: 1397. márczius 4-én már Várad püspöki székén találjuk. És itt tölté el élete utolsó szakát munkában, mint azelőtt mindig, de izgalmak között, mint még soha.
Első tettéül történeti emlékeink azon klastrom megujitását emlitik, mely Szent-Pál remetéi áhitata s munkásságának volt tanyája s mely rendesen „kápolnai klastrom” név alatt fordul elő. Ez Várad felett, püspökségi birtokon, az ugynevezett Szent-László szőleje mellett emelkedett.
Miben állt tulajdonképen e klastromnak megujitása? arról nincs bővebb tudósitásunk; de a klastrom helyén látható ma is egy-két tagozott kő-töredék, mely kétségtelenül az ott állott egyház romja s a csúcsives épitészet jellegét viseli. Ez épitészet virágzó kora hazánkban épen Lukács püspök korába esik, ennélfogva hihető, hogy történeti emlékeink a „megujitás” alatt e klastrom egyházának felépitését értik, mely egyház eredetileg, mint a „kápolna” név is mutatja, eléggé szerény lehetett, de fenmaradt köveinek tanusága szerént emlékszerüleg épült fel.
Különben, hogy Lukács püspök e klastrom iránt csakugyan érdeklődött, azt igazolja ama tette is, hogy épen az idézett 1398. évben Kálmánnak, a kápolnai klastrom főnökének kérelmére, e klastromnak adá azon darab szántóföldet, mely a püspökség imént emlitett szőleje alatt terült el.
220És eféle munkás gondoskodása egyházmegyéjének kétségkivül egyéb helyein is hozott gyümölcsöket, bár csakhamar országos és lázas események vették igénybe egész figyelmét.
Ismeretes, hogy Zsigmond királytól uralkodása elején idegenkedett nemzetünk. Sokan hitték, hogy Mária királyné halálával Zsigmondnak minden joga elveszett Szent-István birodalmára. Végre Zsigmond személyes gyengéin kivül a Nikápolynál szenvedett nagy vereség, a pécsi s budai vérengzések, de legkivált azon tapasztalás, hogy szenvedett fogsága sem javitott rajta: elidegeniték tőle hazai főpapságunkat is. Igy a forrongás, mely a szerencsétlen Kis-Károly fiának, nápolyi Lászlónak érdekében szittaték, de elejéntén csak a birodalom déli részeire szoritkozott, lángot vete az anyaország belsejében is. Az 1402-iki pozsonyi országgyülés nevezetes végzése, melyet Lukács váradi, sőt Ludányi Tamás egri püspök is aláirt, feledve lőn, mert, mint a történetiró megjegyzi, nem volt őszinte.
Váradon, mint már láttuk, a vallás a magyar nemzetiség palástját ölté magára; Szent-László sirja fajunk vallási s nemzetiségi egységének központja volt. E sirtól indultak ki királyaink uralkodói pályájokra; e sirhoz gyültek országunk nagyjai most, midőn hitték, hogy apáik szabad királyi választás joga ismét kezökben van.
1493. nyarán, Szent-László király ünnepe táján szokatlanul megnépesült Várad: főpapok, országnagyok, főnemesek jöttek egymásután. A város népe azt hitte, hogy országos ünnep készül megint, de örömet nem láthatott az érkezők arczain. Komoly, sőt mondhatni, aggódó vala mindenki.
Hányan s kik valának az érkezők, azt az oklevél, mely csak legujabban került napfényre s ez eseményt először emliti, nem sorolja fel, de, ugy látszik, jelen volt Kanizsai János primás is a kalocsai érsekkel, továbbá az egri, erdélyi püspökök, s a világiak 221élén Bebek Detre nádor, a két erdélyi vajda, a székelyek ispánja stb. És az egybegyültek előleges tanácskozás s megegyezés után Szent-László sirjához mentek és ott megesküvének a szent király fej-ereklyéjére, hogy Zsigmondot többé nem ismerik királyul s helyébe nápolyi Lászlót ültetik.
Innet indult azután a primás az érsekkel, a nádorral s a jelenlevők egy részével László elé, s a visszamaradottak főbbjei, nevezetesen Lukács váradi, István erdélyi püspök, továbbá Csáki Miklós és Marczali Miklós erdélyi vajdák, Csáki György székelyek ispánja és Kerekegyházi Mihály Váradon, julius 21-én irják meg s küldik szét levelöket, melyben fegyverre szólitják hiveiket s találkozó helyül a Körösközét tüzik ki, hogy onnat seregestül mehessenek uj királyuk elé s együtt kisérhessék fel Székesfejérvárra. És 222ebből az következik, hogy a jádrai koronázás (auguszt. 5.) tervökben nem volt s csak a körülmények kényszeritő hatalma alatt következett be.
A végkifejlődés ismeretes. Zsigmond győzött, de győzelme nem szédité el. Fegyvereinek sikeréhez a bocsánat, sőt a királyi adományok varázsát csatolta. Megbocsátott a primásnak is, és csak a főkorlátnokságot vette el tőle. Lukács püspököt szintén háboritlanul látjuk ezentul is püspöksége birtokában.
Mig a haza belsejét igy pártharczok emészték, a váradi székesegyház osztozik a haza sorsában: az ő belsejét is nagy romlás éri. A sekrestyéjében égve feledett gyertya – mondja az eseményről Zsigmond királynak egy 1406-iki, épen Váradon kelt levele – tüzet vetett a ruhanemüek s a faszekrényekbe, s az igy keletkezett lángok elhamvaszták a káptalan legféltőbb kiváltságleveleit is; arany-ezüst kelyhei, keresztjei, ereklyetartói megolvadtak; himzett, irott képekkel, gyöngyökkel ékes ruhái, könyvei megsemmisültek. Hogy mikor történt ez? az emlitett oklevél határozottan nem jelöli meg, csupán annyit mond, hogy „nehány év elött”, s történelmünk egyéb lapjai sem emlitik a sajnálatos esemény napját. Alig szenvedhet azonban kétséget, hogy ez Lukács püspök éveiben történt.
A pusztulás, ugy látszik; nem terjedt a sekrestyénél tovább, legalább az egyház tulajdonképeni belsejének romlásáról semmi tudósitásunk sincs; de a veszteség igy is érzékeny volt, mert az egyházat legbecsesebb tárgyaiban, valóságos kincsei, s müremekeiben érte.
223Lukács püspöknek már nem sok ideje volt arra, hogy székesegyháza veszteségeit csak némileg is pótolja, valamint annak sem örülhetett soká, hogy az országos bonyodalmakból kibontakozhatott. 1403. őszén tul müködésének már semmi nyoma, csak a királyi levelek emlitik nevét a többi főpapok között. Ezek szerént 1406. február 26-án még él, de a következő május 28-án püspöki széke már üres. Tehát ez év tavaszán, mikor minden ujra éledt, ő akkor hunyt el.
Egyetlen emlékünk tőle függő pecsétjének lenyomata, melyet a mellékelt hasonmás tüntet fel.
224E pecsét több tekintetben érdekes. Alant a püspök alakja látható rajta, főpapi diszben, előtte szivalaku paizson czimere: egymásra fektetett két strucztoll. Ez tudvalevőleg a Czobor-Szent-Mihályi Czobor család czimere. Ha igazolható lesz, hogy e család ama czimert már Zsigmond király korában is használta, akkor Lukács püspök származásának kérdése is több világosságot nyer. – A püspök felett a pecséten csucsives, gazdag tagozatu mennyezetek alatt középütt a székesegyház védasszonya, Szüz-Mária, karján a kis Jézussal, jobbján a püspökség alapitója Szent-László, balján Szent-István vagy Szent-Imre, mert amit ez alak jobbjában tart, a pecsét fogyatékossága miatt meg nem határozható, hogy királyi bot-e vagy liliom? Nagyon valószinü, hogy e pecsét a váradi székesegyház főoltárának képét mutatja, amint az Báthori vagy Meszesi püspökök korából a XV-ik század első tizedeig állt. E korbeli oltáraink valóban ilyenek, s székesegyházunk főoltárán ez alakok, védszentjeink e szobrai állhattak.
A pecsét körirata:
(† Sigillum Luce Episcopi Waradiensis, Cancellarii Studii, Commendatoris Prepositure Veteris Budensis.)