29. OLASZTELEK
29. OLASZTELEK
1332-ben Olaszteluk (Beke: Az erd. egyházmegye. 106.; C. Suciu: Dicţionar istoric.), 1567-ben Olasztelek (Jakab–Szádeczky: Udvarhely vm. 268.) néven jelentkezik az okiratokban.
1332-ben plébániatemploma van, papja, Péter ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 3 régi és 8 kicsi banálist fizet, 1334-ben 7 obulust. (Beke: i.h.; Orbán: Székelyföld. I. 221., 6. jegyz.; Documente. XIV. C., III. 152.)
Temploma késő román és átmeneti stílusban faragott kapuzatának vallomása alapján korábbi az idézett dátumokénál. A megmaradt és helyenként befalazott vagy másképpen megőrzött faragott kövek gótikus kori átalakításokról vallanak. (Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék. 233.)
A megmaradt szentélyrész sokszögzáródású.
A templomot 1858-ban nagyrészt újjáépítik. A feltételezett gótikus boltozatot sík mennyezettel váltják fel. A nyugati homlokzat előtt áll az 1795-ben épült torony. A templomot alacsony kőfal veszi körül és ebből emelkedik ki a torony.
A régi torony emléke egy gránitból faragott keresztelőmedence és az 1489-ből származó harang, melyről felirata beszél: „Ad honorem Sancti Martini et omnium sanctorum. 1489“. (Orbán: i.m. I. 221.; Dávid L.: i.m. 234–235.) A harang felirata arra enged következtetni, hogy Szent Márton volt a templom védőszentje. A középkori tiszta katolikus falu a reformáció korában református lesz, templomával együtt.
A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 189.), és azóta sincs Olaszteleknek más egyháza és temploma. (Helységnévtár. 1913.)
Református templom
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
