45. LÉGEN
45. LÉGEN
1296-ban Legen, 1329-ben Légenfark, 1332-ben Legen, 1497-ben Leegen, 1523-ban Leghyen néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Pál a pápai tizedjegyzék szerint 40 új dénárt fizet, 1333-ban János pap 10 keresztes és 10 közönséges dénárt, 1334-ben Briccius 7 kicsi dénárt. (Beke: Az erd. egyházmegye. 134–135.; Documente. XIV. C., III. 130, 191.; Györffy: Az Árpád-kori. III. 362.)
A hagyomány úgy tudja, hogy a falu eredetileg Mocs közelében, a mai településétől délre, a tó két oldalán feküdt. A tatárjárás pusztította el, és lakói ekkor költöztek mai helyükre. Itt állhatott a XIV. század eleji plébániatemplom. A XVI–XVII. század fordulóján helyette is újat építenek. A középkori gótikus templom emlékei az újba beépített faragott kövek és az eredeti helyén felismerhető alapfalak körvonalai. (Beke: Az erd. egyházmegye. 134.; Ref. Névkönyv. 1886. II., XII.)
1749-ben haranglábbal kőtemplomot említenek.
A XIX. század elején a templom északi falai megbomlanak, ezért újat szerettek volna építeni, de csak a régit újítják meg. Ehhez a marosvásárhelyi vártemplom lebontott mennyezetének egy részét is felhasználják. (Ref. Névkönyv. 1886. XII.)
Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció idején református lesz, a templommal együtt. A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 185.), és e század elején is az. (Helységnévtár. 1913.)
1334-ből származó helynevei egykori lakóiról tanúskodnak: Gyepüsbérc, Pethe bérce, Zilis bérce, Somus bérce, Felkerus bérce, Bérch, Gekeuelege, Luakal, Zaazwt, Tiszta-tó, Kenderes völgy, Kuzberc. (Documente. XIV. C., III. 327.)
Református templom
Református harangláb
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
