14. FOGARAS
14. FOGARAS
1291-ben Fogros, 1369-ben Fogaras, 1413-ban oppidum Fugrasch, 1556-ban Fogaras, 1600-ban Fogarasum, Fogarasch néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
Középkori temploma a város piacán állott. Híres szépségű háromhajós, csúcsíves stílusú volt, mennyezetét keresztboltozat fedte. A körüljárós szentélyű csarnoktemplomok típusához tartozott. Mivel biztos adat van arról, hogy a mai református parókia helyén szerzetesi templom és kolostor állott, valószínű, hogy ez a gótikus templom volt a szerzeteseké, mert más templomnak nincs nyoma.
A középkori szerzetesi templom az Urbarium dominii fisc (p. 31.) szerint a ferenceseké volt. (György: A Ferencrendiek. 219.; Schematismus. 1882. 53.)
A templomot várfal vette körül. 1516–1520 között újítják.
A fejedelmi korszakban még fennállott. 1658-ban pusztulás fenyegeti, ezért 1665–1670 között újjáépítik. (Ref. Szemle. 1966. 221.)
1704-ben a kurucok erődül használják a várban lévő labancok ellen, mire Rabutin rommá löveti. Többé nem is engedik felépíteni. A múlt században helyét még rommaradékok jelezték. (Schematismus. 1882. 53.) Néhány kőfaragványát megmentették és beépítették az 1712–1715-ben épített református templomba. (V. Drăguţ: Dicţionar enciclopedic.)
A középkori templom öröksége lehet az a díszes kehely is, amelynek különösen nodusza, gótikus díszítményével, a XV. századra utal. Gyártás Tihamér írja le részletesen. (Batthyaneum. II. 75–76.)
A híres fogarasi vár egy korábbi, X–XI. századi palánk vár helyén épült 1310-ben, amint azt az újabb ásatások felderítették. A várban Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolna volt.
A középkori katolikus lakosság a reformáció idején két protestáns vallás között oszlik meg: a szászok lutheránusok, a magyarok reformátusok. Az egykori katolikus templomot közösen használják. 1576-ban a besztercei származású szász Laurentius Klein a fogarasi lutheránus pap: „unwidriger Pfarrer zu Fogaras”. (Binder: Közös múltunk. 174.) A református főpap mellett egy lutheránus prédikátor is beosztottja volt a templomnak.
Ez a kettősség 1666-ban szűnik meg, mert az utolsó református erdélyi fejedelem, Apafi Mihály kitiltja a lutheránus papot, Martin Dietrichet, aki Rozsondára távozik. Még azt is akadályozták, hogy Bethlenből bejáró lutheránus pap kereszteljen. 1700-tól indul újra a lutheránus egyház Paul Werner szász iskolamester alkalmazásával. (Binder: i.m. 182.)
A középkori templomnak a Rabutin általi rommá lövetése után a reformátusok a középkori várkápolnát használják. Onnan azonban kizárják őket, mire gr. Teleki József a vártól jó messzire építtet részükre templomot. De csak félmagasságig engedik építeni, s így alacsonyan hagyva boltozzák be Árva Bethlen Kata bőkezűségének köszönhetően. (Kovács: Magyar ref. templomok. I. 237.)
A katolikusok hitélete csak a XVIII. században indul újra. 1678-ban a várkapitány még szigorú utasítást kap I. Apafi Mihályné, Bornemissza Anna fejedelemasszonytól, hogy a katolikusok papja sem a várban, sem a városban nem végezhet istentiszteletet, sőt a várhoz tartozó falvakban sem. (György: A Ferenc-rendiek. 219.; Schematismus. 1882. 53–54.)
A helyzet 1687-ben változik meg, amikor a tábori papok és ferencesek a várkápolnában kezdenek misézni.
1723-ban lutheránus fatemplom épül. 1753-ban leég. Újjáépítése után 1841–1843-ban épül a mai. (Fabini)
1735-ben Boér József nemesi kúriáját a ferenceseknek adományozza. Itt indul újra a kolostori élet és épül 1737-ben a ferencesek temploma. 1760-ban porrá ég, mire 1761–1782 között új zárdát és templomot építenek. (György: i.m. 219–220; Schematismus. 1882. 54.)
A XVIII. században Fogarason katolikus, református, lutheránus anyaegyház van (Benkő J.: Transsilvania. II. 165, 207.), míg e század elején katolikus, református, lutheránus és unitárius anyaegyház. (Helységnévtár. 1913.)
Katolikus templom
Református templom
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
