54. ORLÁT
54. ORLÁT
1317-ben de monte Civinii, 1322-ben Várolyafolw, 1405-ben Winsperg, 1507-ben Oralath: Wynczperg néven jelentkezik az okiratokban. (C. Suciu: Dicţionar istoric., Urkundenbuch I. 325.)
1317-ben az Orláth várhoz tartozó falu plébániatemploma (ecclesia de monte Civinii) éppen üresedésben van, és évi jövedelmét 20 ezüst márkára becsülik. (Documente. XIV. C., I. 261.)
A Károly Róbert által 1322-ben kiadott oklevélből is kitűnik, hogy az ekkor Váraljafalvának nevezett falu lakói katolikusok. A királyi oklevél szerint ugyanis Miklós mester visszaadta neki Salgó várát, a következő falvakkal: Székes, Omlás, Feketevíz, Váralyafalva (Orlát), és még 5 oláh falut (Documente. II. 50.) Ha az utóbbi 5 falut csak így nevezi meg név nélkül, ebből az tűnik ki, hogy a megnevezettek katolikusok voltak, mert más oklevelekből katolikus, egyházas helyeknek ismerjük a felsoroltakat.
A középkori templom híveivel együtt elenyészett, mint maga a vár is, amelynek romjai 1840-ben még látszottak. (Schematismus. 1882. 56.)
1762-ben újra létesül plébánia új templommal, de ez már nem a középkori lakosság utódai részére szolgált, mert az egyházközséget nagyobbára az osztrák hatóságok által ide helyezett katolikusok alkotják. (Schematismus. 1882. 56–57.)
A római katolikus plébániatemplom e század elején is áll. (Helységnévtár. 1913.; Schematismus. 1913.)
A második világháború után hívek nélkül marad és görögkeletiek bérlik.
Katolikus templom
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
