Nevének változatai: 1305-ben Bethleni. 1413-ban Bethlen. 1438-ban kétféleképpen Bethlen és Bethlehem. 1857 Bethlen mezőváros, oláhul Bekllanu.
Nevét ily nevű alapitójától vette.
Először emlittetik 1305-ben Bethlem néven.
Fekszik a Nagy-Szamos balpartján fekvő sík téren, mely a Sajóval egyesült Szamosvölgyének egybeszorulása által alakult; a helység keleti részén a Bekehegy emelkedik, nyugaton pedig keresztül foly a Szamosba siető Mellespataka. Deéstől 26·6 kmre fekszik a bethleni járásban.
Bethlen alapitói a hasonnevű mai grófi család ősei voltak. Az 1305-iki osztálylevél szerint Bethlen, Apa fiának Gergelynek, a későbbi Apafiak ősének jutott.
1541364-ben Bethlen birtokosaiul elősoroltatnak: Jakab fia Jakab, Gegus fia János és Apafi János fia Gergely, kik pereltek a virágosberki és nemegyei Geléthekkel Bréte felett.
1374-ben Lajos király Bethleni Gergely a János fia kérelmére megengedi, hogy az ország törvényei ellenére Bethlen, Keresd és Bese község fele részét és hegyvámját s malmainak jövedelmét anyjának adja élete hosszáig s ugyan ő birja 1386-ban is.
1399-ben Apa fia néhai Péter fiai: Miklós, László, János és György.
1406-ban itt egy Kont nevű ruthén jobbágy emlittetik s itteni tiszttartó, Pál biró és Tyboldi Mihály s fia Miklós mester és Sándor András.
1408-ban Bethlen Pál és János mester tiszttartója panaszt emel azért, hogy karácsontelki Apa fia Miklós mester jobbágyai malomi földjükből elszántottak s azt learatták. Ugyanekkor Nagy Bethlen Jakab egyik fia András 6 leánya közül Bethlen Kata Bogáthi Salamonné s ennek gyermekei Bogáthi Miklósné, Bogáthi Erzsébet a leánynegyedet és némely falvak részeiből osztályt követel.
1413-ban birtokosa Bethleni Gergely fia János és ennek fiai: Miklós, Gergely és Antal.
1435-ban Bethlen János fiai: Miklós, Gergely és Antal Bethlent s többi tartozékaikat maguk közt, a leányok kirekesztésével, három részre osztják, még pedig mindenütt a belsőt egész utcza számban s következőleg a külsőséget is, de az ottani curiák Miklósnak és Gergelynek jutottak.
1438-ban azon Bethleni János fiainak: Gergely, Miklós és Antalnak Albert király megengedi, hogy itt kő- vagy favárat építhessenek.
1466-ban birtokosai Bethleni Márk és Antal.
1472-ben Bethlen Miklós fia Márk s ennek fiai: Bernát, Miklós és Leusták, valamint Bethlen Antal fia Gergely birják.
1482-ben Bethleni Márk fia Eustách itteni udvarházának felét testvérével Miklóssal elcseréli.
1551490-ben Bethlen Miklós, Rétzvára kapitánya emlittetik, kinek birtoka volt Keresden és Bethlenben, provisorja Hátszegi István.
1492-ben Bethleni Gergely fia János, atyját a bethleni sziget s az ottani ház és a Nagy-Szamoson levő malom elcserélésétől, Bethleni Miklóst pedig annak elfogadásától tiltja.
1493-ban Bethleni Miklós magát Bethleni Bernátnak itteni részébe igtattatni akarta, de Bethleni Gergely annak ellentmondott, Bernátot pedig részének eladásától eltiltotta.
1493-ban Bethleni Bernát itteni részét testvérének Bethleni Mihálynak eladja.
1496-ban II-ik Ulászló király a Bethlen családnak új adomány czimén adományozza Bethlent és több községet.
1499-ben Bethlen Márk és Antal emlittetnek.
1503-ban Bethleni Miklóst és fiait: Vitálist és Jánost kir. új adomány czimén itteni részükbe beigtatják.
1503-ban Bethlen Balázs curiájának Bethlenben Szuchaki Ravasz Péter volt gondviselője. (Provisor Curiae.)
1505-ben Bethleni Miklós, Bethleni Gergely fiaitól: Balázs, Elek és Jánostól az itteni malmokból, mely a Sajón és Mellesen belől van, részt követel.
1506-ban Bethlen Miklós birja, kinek itten tisztje van.
1516-ban Bethleni Balázs, Elek és János, Bethleni Miklóst a Bethlen mellett a Szamosközt lévő szigetnek, melyen emez kőházat emelt, s jobbágyokkal benépesített, maga részére való igtatásától eltiltják.
1519-ben Bethleni Nemes János emlittetik.
1524-ben Bethleni János a maga s Bethleni Elek a Balázs nevében Bethleni Farkast az itteni szigetnek s halastónak elfoglalásától tiltja.
1524-ben Bethleni János, Balázs és Elek óvást emelnek az ellen, 156hogy Bethleni Miklós fia Bethleni Farkas, az itteni szigetet, a hol azon Bethleni Miklós kőházat épített s oda jobbágyokat telepitett, az ő kárukra azt most is bitorolja.
1525-ben Néhai Bethlen János testvérük örökségén Bethlen Balázs és Elek megosztoznak.
1543-ban már várnagyát említik, tehát az itteni vár ez időtájban épülhetett.
Ugyanazon évben Bethleni Farkas egyik levelét bethleni várából keltezi.
1549-ben Bethleni Gergely, György és Mihály, Bethleni Farkast az itteni szigeten a vár és ennek közelében lévő Nagy-Szamoson a malom építésétől eltiltják.
1552-ben Bethleni János fia Gergely, fia Balázs, fia Gergely és Bethleni János fia, azon Gergely fia, Elek fiai György és Mihály az itteni szigeten épitett várat s abban lévő szent Farkasról czimzett kápolna kegyuraságát az ottani malommal és Bethlen város felerészével együtt Patócsi Miklósnak Bethleni János fia Miklós fia Antal fia Márk fia Miklós leányától Erzsébettől származó fiának Patócsi Ferencz, Miklós és Boldizsár, Gáspár, Lajos és Jánosnak adják oda.
A már emlitett (1408) Bethlen Gergely egyik leányától Klárától, Sombori Péternétől való unokája Sombori János s másik leányától Katától Szilvássi Kristófnétól való másik unokája Szilvássi András 1560-ban perelték Bethlen János és György testvéreket, kiknek atyjuk Gergely, nagyatyjuk Balázs s szüle atyjuk Bethlen Gergely volt az itteni, árpástói, omlásalji, oroszfalvi, fügéi, egresi, bőd, malomi, úgy Doboka-megyében lévő borzási, ketheli, encsi; Fejérmegyében: keresdi, besei, földszinti; Küküllőmegyében: sz.-miklósi, kápolnai, szászvölgyi, gogányi, szentiványi, magyar- és oláhbunyi, magyarosi, szénerdősi birtokrészekből való osztályos illetőségük kiadásáért, mely per az emlitett két felperesnek fiaira Sombori Márton és Szilvássi Jánosra szállt. 1567-ben dőlt el a per, a kik M.-Borzásnak felét s a többiekből a leánynegyedet pénzül kapták ki.
1558-ban Egresi Mihály egy itteni puszta telkét hozzátartozóival Apaffy Gergelynek zálogosítja el.
1570-ben Bethlen várát úgy osztották fel, hogy egyfelől a „fejér bástya” a „kegyós bástyá”-val együtt, borpinczével, két nagy bolttal s 158kilencz kőházzal, a melyet most építettek, néh. Patócsy Gáspár leányának Annának s Erzsébetnek, másfelől a többi két bástya, t. i. a „kerek bástya” és „szeges bástya” és kilencz kőház néh. Patócsy Ferencz gyermekeinek György, János, Katalinnak s Annának Csáky Pálnénak jutott.
157Bethlen nagyközség a Bekehegyről nézve.
1575-ben Csáky Pálnak nejétől Patócsy Ferencz leányától Annától való fia Ferencz Bethlen várának felét, melyet eddig néh. Patócsy Ferencz leányával Katalinnal Kendi Sándornéval s fiaival Patócsy György és Jánossal közösen birtak: ezen Patócsyaknak engedik át.
1576-ban Bethlen János felhatalmazza Báthory Kristóf erdélyi vajdát, hogy az általa elzálogosított itteni részét magához válthassa s mindaddig birhassa, míg kiváltják, ha pedig tetszik megtarthatja, de ezen esetben igéri Báthory, hogy helyette Székelyföldön vagy Buny házához ad vagy szerez akkora birtokot és annyi érőt, mennyit ő Belső-Szolnok- és Dobokamegyében át adott.
1576-ban Báthory István fejedelem és lengyel király a Békéshez szító Patócsy Ferencz fiai Patócsy György és Jánosnak bethleni várát bevevén, azt tartozékaival együtt Báthory Kristófnak adta adományban az iránta tanúsított sok rendbeli hűségeért. 1577-ben igtatják be, a mikor a beigtatásnál jelen van Deák Ágoston és Ács László, mint özv. Bethlen Györgyné Károlyi Klára providusai; Timár Jakab, Sala Balázs, Forgách Margit előbb Patócsy Gáspárné, utóbb Bornemiszsza Farkas özvegyének megbízottja.
1577-ben egy 1751-beli törvényszéki ítélet szerint 1577 október 16-án Báthory István királytól Polyák Demeter armalist s a felszeg-utczai városrészben egy telket nyer, mely fia Istvánra szállt.
1578-ban Apaffy István és fia László Bethlen Jánost itteni részének elidegenítésétől eltiltják.
1584-ben néhai Bethlen Gergely fiai György és János és néhai Bethlen György fiai Miklós, Ferencz és Mihály magvaszakadásuk esetére az Apaffyakat teszik itteni részük örökösévé. 1584-ben e Bethlenek tiltakoznak az ellen, hogy itteni részük Bánffy Farkas kezén van.
1589-ben mogyorói Losonczi Bánffy Boldizsár Tordamegye főispánja Bethlen vára negyedrészét, melyet neje Patócsy Erzsébet után 159birt, a fejedelemnek átengedi Maros-Szereda városa és Nagy-Adorjánért, az itteni gyalog-katonaságot ide nem értve.
1589-ben Kápolnai Bornemisza Boldizsár a Bethlen várában neje Patócsy Anna után birt, s a melyet ősei saját költségükkel építettek, negyedrészét a fejedelemnek átengedi az eddig Székely-Udvarhely várához birt Dályáért, kivéve a primipilus és gyalog-puskásokat (pixidarii.)
1589-ben Kendy Sándor a bethleni várban neje néh. Patócsy Katalin után birt részét a fejedelemnek átengedi több e megyebeli falvakért.
1589-ben Báthory Zsigmond egész Bethlen várát és tartozékait s Bethlenben lévő részt Báthory András bibornoknak adományozta oda, de 1595 május 2-án a gyulafehérvári országgyűlés 33-ik törvényczikk által bélyeg alá esvén, e birtokot Tahy nyerte el, a ki 1596-ban Bethlen várát és tartozékait, a melyet Báthory Zsigmondtól kapott adományba, nejére Kendy Zsuzsannára hagyja. Ezen adományát neje részére 1601-ben ismételten megújítja, de nejétől gyermeke nem maradván, 1602-ben Báthory Zsigmond ajándékából sákai Giczi Péterre szállott, kinek neje Kendi Krisztina, a Zsuzsa testvére, azelőtt Kovacsóczi Farkasné, ki mint Patóchy utód, különben is részes volt e birtokban.
1590-ben buni Bethlen Farkas itteni részének, nemesi udvarházzal, a kiválthatási jogát Károlyi István sógorára, fejedelmi udvari kapitányra ruházza, át.
1601-ben Bethlen Farkas itteni részét Mindszenti Benedeknek adja cserébe, sőt a most Bánffy Ferencznél zálogban lévő részét is ha kiváltaná, neki adni igéri.
1604-ben a császár erdélyi biztosai Bethlen várát és tartományát Mindszenti Benedeknek zálogosították el.
1605-ben birtokosa Kendi István, ki 1607-ben a vár felét birta s az éhez tartozó birtokrészeket. 1609-ben Kendinek Tatár István, Mindszentinek pedig Varga Ferencz nevű birája emlittetik.
1607-ben Rákóczy Zsigmond Bornemisza Boldizsárnak Patócsy Annától való fiát Zsigmondot, valamint néh. Bánffy Boldizsárnak Patócsy Erzsébettől való leányát Margitot Allya Farkasnét, Annát Mindszenti. Benedeknét. Zsuzsannát Bethlen Gergelynél, Juditot Szikszay Györgynét és Borbálát Huszár Istvánnét itteni részükben a várral együtt megerősíti.
1601610-ben Bornemisza Zsigmond itteni részét Egri Györgynek veti zálogba.
1613-ban a Patóchy utódok, kecskeméti Patóchy Gáspár egyik leánya: Erzsébet losonczi Bánffy Boldizsárné s ennek gyermekei: Bánffy Mária Karatnai Alia Farkasné, Judit érszentkirályi Szikszai Györgyné, Borbára berenhidai Huszár Istvánné, Anna gyekei Wesselényi Boldizsárné, Zsuzsanna keresdi Bethlen Gergely özvegye; másik leánya Patóchy Anna kápolnai Bornemisza Boldizsárné s ennek gyermekei: Bornemisza Zsigmond, Judit szentpáli Kornis Ferenczné, Zsuzsanna malomvízi Kendeffy Gáspárné egyfelől, más részről buni Bethlen Miklós fiai: Ferencz, György és Farkas s ennek fia Jánossal per közben úgy egyeztek meg, hogy ezek véglegesen lemondanak a Patóchy-féle bethleni és több javaikról, azt azonban megtartják, a mi eddig is kezökben volt, nevezetesen a Kendi Krisztina Némethy Gergelyné által a Patóchy részből reájuk szállott birtokrészt.
1614-ben idevaló nemesi birtokosok: bethleni Polyák András és Mihály Deák. Birtokos még Vesselényi Boldizsár 1615-ben, kinek itteni birája Kecskés Mihály.
1616-ban hallerkői Haller Zsigmond és neje, előbb Némethy Gergelyné, Kendi Krisztina, kinek itteni birája Kakucsy Imre deák, nemes.
1618-ban Szikszai Györgyné Bánffy Juditnak itt két puszta jobbágyháza van, (Szála, Bota.)
1618-ban Haller Zsigmond a birtokosa, ki itteni birtoka után Bethleni János Deák puskás darabontot állitja ki.
1619-ben Kendy Krisztina Bethlen várát a mellette lévő szigettel és a városban birt részét férjének, Haller Zsigmondnak átengedi, a ki abba az ottani birtokosok Bánffy Zsuzsanna uzoni Béldy Kelemenné, Mindszenty Gábor és buni Bethlen Ferencz jelenlétében be is igtattatik, de az igtatásnál 1620-ban Bánffy Margit Allya Farkasné, Bánffy Judit Szikszay Györgyné, Bánffy Borbála Huszár Istvánné, Bánffy Anna Wesselényi Boldizsárné s Bánffy Zsuzsanna Béldy Kelemenné, továbbá Bornemisza Zsigmond. Bornemisza Judit, Kornis Ferenczné és Kendeffy Gáspárnak Bornemisza Zsuzsannától való gyermekei: Miklós, Judit és Anna az itteni Patóchy-rész iránt s Bethlen Ferencz ellentmondtak.
1624-ben Haller Zsigmond a várat s a városban levő részét testvérére 161Haller Istvánra hagyja, mely rendelkezését 1630-ban a fejedelem is megerősiti.
1631-ben okt. 5-én Rákóczi György fejedelem kerítette kezéhez e várat a kodori uradalommal együtt, melynek Haller György ellene mond, de eredménytelenül.
1631 szept. 9-én Rákóczi György (Castri nostri) kelt adománylevelében Bethleni Litteráti Mihálynak itten a Borbély Pál kihaltával az általa lónai Kendi Istvántól, később Kendi Krisztina Némethy Gergelynétől jutalmul kapott Tatár István és azok között levő házat 100 frtban neki zálogba adja, oly feltétel mellett, hogy a várbeli szolgálatot teljesíteni tartozik.
1631-ben nemes a Bethleni Hari család.
1632-ben nov. 8-án Rákóczy György Haller Zsigmond magvaszakadtával, bátyja György tiltakozása daczára Bethlenvárát s a faluban való részét 13,800 frtban Kékedy Zsigmondnak adta zálogba.
1638-ban Kékedy Zsigmond Bethlenvárát neje Barkóczi Annára s halála után rokonaira: Béldi Pálra és Jánosra hagyja, a következő évben Kékedyné özv. Barkóczi Annát a fejedelem rendelkezése folytán itteni részébe beigtatják.
1640-ben birtokosai: Bethlen Ferencz, Szalánczy László, Béldi Judit, Petky Gáspár és Mindszenti Gábor.
1641-ben birtokosai Haller István neje: Barkóczi Anna jogán bir 33 jobbágyot, Mindszenti Gábor udvarházával együtt 20-at, Bethlen Ferencz saját udvarházával együtt 11-et, Szalánczy László 5-öt, Dániel Ferencz 3-at, Petky Gáspár 2-öt, Béldi Juditnak 2 házhelye s egy jobbágya, Izdenczy Boldizsár 2-öt, Polyák Andrásné 1-et, Mihály deák 1-et.
A várhoz tartozó részben van 11 házhely, 13 ház jobbágy; a szigetben van 10 ház, 2 1/2 házhely.
1642-ben tanuk vallják, hogy itt azelőtt is, mielőtt a Szamoson híd lett volna, Bethlen vámhely volt, melyen mindig szedtek vámot.
1649-ben uzoni Béldi Pál és testvére Sára és János, Kékedi Zsigmond 162által nekik hagyományozott Bethlenvára és tartozékai iránt, az ezeket megnyerni törekvő Kékedy Zsigmondnénak (kinek 3-ik férje Béldi János), ellene mondanak, ki Barkóczi Zsigmond és Istvánra hagyta itteni részét.
1654-ben Bánffy Anna, előbb viczei Mindszenti Benedekné, másodszor gyekei Vesselényi Boldizsárné itteni részét egy jobbágytelket Mindszenti Krisztina id. Csáky Istvánné örökölte.
1658-ban Haller Istvánnak 1, Bethlen Ferencz özvegyének 1, Mindszenti Gábor özvegyének 3 adófizető jobbágya volt.
1659 márczius 9-én Beszterczén kelt adománylevelében Barcsay Ákos az 1660-ban is krimi tatár fogságban levő Béldi Pált a Bethlenvára s a falubeli részbirtokában, Kékedy Zsigmond végrendelete alapján, s minthogy azt Barkóczy István és Zsigmondtól magához váltotta, megerősíti, de az iktatásnál a Nagy Pál, Bíró Balázs, Hollósi György, Csekei György, Németh István és Szabados itteni nemes családok a Barkóczy Annától zálogba birt némely itteni telkek, keresdi Bethlen Farkas, Gergely, Elek és Ferencz özvegye: Kemény Katalin az egész iránt ellentmondtak, de hasztalan, mert Béldi magát jul. 12-én beigtatta.
Ugyanez évben Haller Péterné Péchi Erzsébet, Béldi Judit Dániel Ferenczné, kisbudaki Murányi János iratnak itteni birtokosoknak.
1662-ben itteni nemesek a Polyák, Biró, Hollósi, Czékei családok.
1663-ban szept. 22-én Apaffy Mihály a Béldy Pál kezén csupán zálogjogon lévő várat és falubeli részt Bethlen Farkas, Gergely és Eleknek adományozza, ezek azt álliták, hogy Barcsai fejedelem adományai erőtelenek s így birták reá a fejedelmet az adományozásra, de Béldy, ki ekkor Apaffynak elsőrangú kedves embere, észreveszi s újólag magának adományoztatja.
1663-ban a Kékedy Zsigmond véghagyománya alapján Béldit a fejedelem a bethleni várba és éhez tartozó jószágokba beigtatni rendeli, az igtatás még ez év szept. és okt. 19-én megtörtént Szeszármán ellentmondás nélkül, mivel Bethlenvára német kézben volt. A következő évben őt e birtokban újólag megerősítette.
A Bethlenek nem hagytak fel a Béldy ellen való perrel, bár újabb biztosokat küldtek ki az ügy megvizsgálására, a fejedelem Béldynek adott igazat.
1631665-ben Béldy Pál a bethleni várban Kékedy Zsigmond és Haller István ideje óta tett építményeket és házakat felbecsültette, mely szerint a károk 505 frt 50 denárt, az építmények pedig 15,000 frtot tesznek ki.
1669-ben Bethleni Seres János idevaló nemes.
1670-ben a várban lakott Béldy Pál, kinek itteni tiszttartója uzoni Darvas Mihály.
1670-ben Szenttamási Szalánczi István, özv. Péchi Erzsébet, Haller Péterné, özv. Bethlen Ferenczné Kemény Kata és v. Dániel István birják.
1672-ben a Bethlen várához tartozó uradalomban összeiratott 91 jobbágy, 18 minden harmadik héten szolgáló, 10 évenként 6 hetet szolgáló zsellér, öt özvegy, 15 apátlan-anyátlan árva, 28 „rókás summás”, a kik t. i. 3 rókabőrt tartoztak adni, egy „fagygyas summás,” a ki fagygyúkészitéssel foglalkozott s egy mesterember, azaz összesen 169 lélek. Puszta telek 68 volt, a legtöbbje teljesen hasznavehetetlen.
1675-ben idevaló nemes Szikszai György.
1676-ban itt lakó nemesek: Polyák, Murányi, Kis, Szigethi, Szekér és Erős család.
1678-ban jul. 25-én a hűtlenségbe esett Béldy Páltól a fiscus Bethlenvárát és falubeli részt, t. i. 8 népes és 22 puszta jobbágytelket és 28 lengyel származású jövevényt, elkobozván, azt Apaffy Mihály Bethlen Farkas, Gergely udvarhelyi és fogarasi kapitány és Eleknek, belső-szolnoki és fehérmegyei főispán és tanácsosnak adományozta oda. Ellene mondott a beigtatásnak Béldy fia Kelemen és Dávid, 1707-ben II-ik Rákóczi Ferencz fejedelem alatt újra, de javaikhoz nem juthattak.
Ez alkalomból birjuk a bethleni vár leírását. A vár négyszögletű, bástyái a veres, szeges avagy szalonnás, fejér vagy kígyós s végül a kerek bástya. Árokkal van körülvéve, mely bármely perczben nagy mennyiségű vízzel elárasztható; ezen belül voltak a különféle urasági paloták és cselédségi épületek. Itteni birtokosok még özv. Haller Péterné Pécsi Erzsébet, Kemény Kata Bethlen Ferencz özvegye. Nemesek: Polyák István, Csekei György.
1686-ban Ajtoni Katalin Rhédey Istvánná és Ajtoni Anna Bánffy Boldizsárné óvást tesznek az ellen, hogy Szikszai György s neje Erzsébet itteni részüket Vay Mihálynak eladták.
1641694-ben birtokosai Bethlen Gergely és Elek és Szikszay György.
1702-ben birtokosai gr. Bethlen Ferencz, László és Elek, érszentkirályi Szikszay György, Kemény Boldizsár. Egy telkes nemesek Kis Ferencz, Murányi Péter, Polyák István, Szőcs György.
1713-ban Murányi Máté, Kis alias Halász István, Barta Mihály.
1721-ben id. gy.-monostori és bükkösi Kemény Boldizsár és neje Tordai Zsófi gyermekei: Boldizsár, György, Ferencz, Sándornak Pekri Zsófiától való fia Péter, mint unokája s leányai: Kata osd. Kun Miklósné, Kemény Mária Soós Istvánné, Zsófi Barcsai Mihályné s leányai Barcsai Zsuzsa, Erzsébet, Kata és Sára néhai apjuk, anyjuk s nagyanyjuk Toroczkai Klára örökségén megosztozván, az itteni részt a leányág kapta.
1725-ben néh. Szalánczy István gyermekei: József, Ágnes Felvinczy Józsefné, Erzsébet Kendeffy Mihályné és Ráchel hajadon, itteni Katona Mihálynál zálogban lévő részüket gróf Kornis Zsigmondnak eladják.
1742-ben itteni nemes Halász István idősb és ifj. és István fia Ferencz.
1745-ben Váradi Balogh Zsigmond itteni udvarházát s 2 jobbágytelkét, mely rá azon néh. Szikszay Györgyné: Balásffy Erzsébet nővérétől Annától: Váradi Balogh Péternétől, az ő anyjától szállott, nejére Kénosi Annára hagyja.
1748-ban érszentkirályi Szikszay Györgyné Balásffy Erzsébetnek itten szerzett javain Szodorai Anna Keczeli Mihályné és váradi Balog Zsigmond megosztoznak s ugyanekkor Szodorai Anna fiai is megosztozván, az itteni rész Keczeli Sándornak jutott, ki ezt testvérével Györgynével cserélte el.
1748-ban Kénosi Anna Váradi Balog Zsigmondné halálával itteni javain Szodorai Anna, előbb Keczeli Mihályné és fiai (2-ik férje Kabos Ferencz) a Kénosi Zsigmondné Szodorai Borbára gyermekei: ifj. Kénosi Zsigmond, Éva Kandó Ferenczné, Borbára Alsó Jánosné megosztoznak.
1751-ben közbirtokosa Bethleni, máskép Bihari Székely László, a Polyák-féle jogon, Bethleni, máskép kisbudaki Murányi Borbára, Bethleni, valódilag Malomi Szikszai Ferenczné, Szikszai József és János, kiknek elődei Murányi János, Hallerné szolgája volt.
1651754-ben itt lakó birtokos nemesek: Szikszay József, gr. Bethlen Lajos, Pál, gr. Toldalagi György, Kabos Ferenczné Szodorai Anna, Murányi Péterné, Jábróczky és gr. Kornis Ferencz.
1769-ben birtokosai: B. Kapi János, gr. Rhédey Zsigmondné és gr. Rhédey Mihályné, Jábróczky Jánosné, Bethlen Pál, Jékey Zsigmond, Mikes István, Bethlen Lajos, Kabos Ferenczné, gr. Kornis Ferencz örökösei, Keczeli család, gr. Kornis Zsigmond.
1770–73-ban összeírt birtokosok: gr. Bethlen Lajos és Pál ősi ad. jogán, bethleni Murányi Péter apai ad. j., bethleni Szikszay Ferenczné Murányi Borbála, Polyák örökösök, Szikszay József és János, Székely Mihály anyai adom. jogán, jábrodi Jábróczky János, porcshalmi Jékey Zsigmond apai, anyai adomány jogán, érszentkirályi Szikszay György utóda Cz. Vass Anna Pongrácz Andrásné.
1796-ban Kornis Gáspár itteni egy nemes udvarházát, öt népes jobbágytelkét a két hid és a Sajó között, a kertek alatt, a szigetben s több más helyt lévő birtokát, szántóföldjeit és a nagy rétben levő részét elzálogosítja id. gróf bethleni Bethlen Pálnak. Egy telkes nemes: Szikszay György.
1810-ben birtokosai: gr. Bethlen Ferencznek van 18 jtelke, gr. Bethlen Pálnénak van 24 jtelke, gr. Mikes Istvánnénak van 8 jtelke, a Mikesek Kornis Kata Haller Jánosné jogán birnak, gr. Bethlen Károlynak van 7 jtelke, Jékey Zsigmondnak van 5 jtelke, Szikszay Györgynek van 1 jtelke, Szikszay Zsigmondnak van 1 jtelke, Székely Sámuelnek van 1 jtelke.
1812-ben gr. Kornis Gáspár, gr. Bethlen Gergely utódai, gr. Bethlen Pál, Károly és Ferencz, gr. Mikes János birnak, Szikszay Zsigmondnak van 2 telke.
1820-ban birtokosai: gr. Bethlen Ferencznek van 16 telke, gr. Bethlen Károlynak van 14 telke, gr. Mikes Jánosnénak van 6 telke, Landó Jánosnak van 4 telke, Jékey Zsigmondnak van 5 telke. (Bethlen rész 30, Patocsy-féle 15 telek.)
1835-ben Székely Sámuel és László birtokosok.
1838-ban három immúnis nemes lakója van.
1839-ben gr. Bethlen Károly, Ferencz, id. Pál, gr. Mikes János és Jékey Lajos.
1661841-ben helyben lakó birtokosok Bethlen Ferencz és Károly.
1843-ban birtokosok: gr. Bethlen Ferencznek van 16 telke, ifj. gr. Bethlen Pálnak van 13 telke, gr. Mikes Jánosnak van 7 telke, Simó Ferencznek van 4 telke, Jékey Lajosnak van 2 telke. (29 Bethlen-féle, 13 Patócsi-féle.)
1848-ban kir. dézsmát fizető birtokosai: gr. Kornis Zsigmond árvái, gr. Mikes Károly, Rhédei, Kornis és Túri rész és az előbbi két Bethlen gróf.
1863-ban gr. Bethlen Ferencz, gr. Bethlen Károly, Jékey Lajos, özv. br. Wesselényi Zsuzsanna Bethlen grófnő, gr. Bethlen Pál.
1866-ban nemesi jogú birtokosai: gr. Bethlen Sándor, Ferencz, Károly és Béla, Jékey Lajos, Székely Mihály és László, Kovács Károly és Áron, Érsek János, Sándor, Ferencz, Csiki Miklós, Csernátoni Samu, Bernády Dániel, Bőd Péter, Flóth Adolf, Csűrös József, Fekete Gergely, Fodor Gábor, Püspöky Antal és Graur Lajos.
Jelenlegi birtokosai (1898): gr. Bethlen Károly örököse, gr. Bethlen László; 938 k. hold, gr. Mikes-féle birtok; Gr. Bethlen Pál, gr. Bethlen Pál után 737 k. hold; Gr. Bethlen András, gr. Bethlen Ferencz után 499 k. hold; Gr. Bethlen Bálint, gr. Bethlen Pál után 608 k. hold. Flóth Ferencz Adolf és neje Fejérváry Róza, részben öröklés, részben szerzemény: 241 k. hold.
Bethlen egykori várának építésére megyénkben az 1437-ben kiütött pórlázadás szolgáltatott alkalmat, melyre az engedélyt, mint előbb láttuk, Albert király 1438 május havában adta meg Bethlen Gergely, Miklós és Antal testvéreknek, kik a község nyugati részén építették föl. A vár a bethleni uradalom központja volt, ma már nyomai is alig láthatók a község legszegényebb részében, apró zsupfedelü házikók között.
Kővári László a vár némi maradványairól még emlékszik s igyekszik az olvasó elé állitani, midőn írja, hogy e vár a Nagy-Szamos által képzett völgy síkságán állt s a völgy közlekedését dominálva, festői képet nyújthatott. Egyfelől a Szamosvíz mosta, más oldalait mély árkaiba vezetett víz fogta körül. Alakja tojásdad, négy felén négy bástya, belső részét folyosók köték egybe. Nem volt nagy, mint sánczmaradványaiból kivehetni, egész kerülete 200 lépésnyi lehetett, de körül volt építve, kápolnával ellátva, a vár urainak kényelmes lakul, harcz idején biztos menedékül szolgált, bár ágyuk ostromát hosszasan nem 167birja. Alig múlt harmincz éve, hogy Kővári e sorokat írta, akkor még mint írja, a kapu helyének is volt nyoma.
Ma a vár maradványaiból egy oláh kunyhó mellett levő pinczében látható egy darab kőfal, egykori ajtó nyomával, egy kisebb háznak az alját pedig egy kaszamata képezi; a vár alakja pedig a Szamos áradásai alkalmával jól kivehető, midőn a víz a vár egykori sánczaiba nyomul s a közte épült városrészt, melyet ma Hofstadtnak hívnak, kerek alakban tünteti föl.
A bethleni ev. ref. templom.
A gróf Bethlen család czímere az ev. ref. templomban.
Most, a mennyire 1665 január 3-án tulajdonosa Béldy Pál részére készült becsülevélből hozzávethetünk, a következőkben adjuk. Az eredeti épületek, a falakat és bástyákat kivéve, mind el voltak pusztulva. Ekkor azon részeket becsülték meg, melyeket Kékedi Zsigmond és Haller István korában 1638 és 1657 közt jobbára újból készíttettek.
Egy kapuja s felette egy szoba volt, mely valószinüleg a mostani gr. Bethlen Pál udvarával szemben lehetett. A vár négy szegletén négy 168bástya, ezek közül az egyik a kapun belépve balról a kerek, a másik a fejér, a harmadik a szeges s végül a veres bástya.
A főlakosztály a kerek és fejér bástya közt állott egy emelettel, az alsó sorban négy szoba, ezek közt az egyik régi sütőház a pitvarral, ezek alatt az épület két végében két pincze, három osztálylyal. Az emeletre karral ellátott oszlopos kőlépcső vezetett s itt volt egy elő-, három kisebb szoba és egy nagy étkező vagy „öregpalota.” Az ablakok, ajtófelek kőből, a fejér bástya alatt kaszamata vagy tömlöcz, felül pedig egy szoba, hova különböző lépcsőn lehetett feljárni.
A kaputól jobbra alatta két szoba, úgy lehet, a porkoláb lakása, mellette a boltíves templom, fatornyával, mely 1623-ban Szent Farkas tiszteletére volt szentelve, túl rajta egy sorban négy szoba, lakatos, szabó, sütő számára, és maga az új sütőház, azon túl konyha és árnyékszék.
A szeges és fejér bástya közt a kapuval szemben egy kerek erkélyes szoba, falában egy kőoroszlán, felül egy nagy terem, két más szoba, kamara s egy oszlopfokra épített szükséghely.
A szeges bástyában szintén egy nagy szoba s mellette egy magánálló függő lábra épített erkély.
Téglaboltives és deszkatalajjal biró szoba csak egy volt az egész várban. A többinek mennyezete gerendás, talajzata téglás. Az épület mindenike és a bástyák kőfolyosókkal voltak egybekötve s főképen a három első bástya között, a vár közepén a piacz.
A várat a Szamos folyta körül, de oly kiterjedésben, hogy a váron kivül még egy darab szigetrész maradt, a melyben a virágos kert mellett több lakóház volt s éppen ezért „insula populosa” népes szigetnek neveztetett.
Az épületeket 1665-ben 15 ezer forintra, a javításokat 505 frt 30 pénzre becsülték.
Ekkor az egész vár meglehetősen ki volt javítva s még soká fennállott. 1698-ban az itteni vár használatára levélhordozó postákat rendelt a főkormányszék és ezen évi 220. gub. sz. alatt kelt parancs folytán ide szállitott katonaságot kötelezték, hogy a birtokosság iránt magát illendőleg viselje. Ugyanez év július 26-án a vár erődítését rendelte el. 1712-ben a helység a várnagy zsarnokoskodása ellen emelt panaszt. 169Valószinüleg kormányi rendeletre rombolták le e várat, de mikor, erre adatunk nincs.
1576-ban, 1577-ben és 1589-ben: Bethlen, Omlásalja, Szent-Margita, A.-Oroszfalu, Füge, Malom, Bődön, Borzas, Kétel, Encs, A.-Sz.-Móricz részbirtokok, Szeszárma a nemesi udvarházzal és a következő egész falvak: Nagy-Kaján, Kis-Kaján, Nagy- és Kis-Debrek, Pujon, Ilosva, Egres, Körtvélyes, Nyires, Szita, Ispán mező, Dögmező, Kőfarka, Középfalva, Belyegalja b.-szolnoki és Szent-Péter nemesi udvarházzal, Berkenyes, Királyfalva egész birtokok; Örményes, Kis-Nyulas, Pokocza, Tuson, Domb, Budatelke, Szt-Miklós, Feketelak kolosmegyei birtokrészek.
1601-ben Bethlenvárához tartozik: Bethlen, Füge, Belyegalja egész birtokok és birtokrészek, Omlásalja, Árpástó, Malom, Bőd, (Alsó)-Oroszfalu, Egres, Borzas, Kétel, Encs, Móricz, Sz.-Miklós, Szt-Margita.
1619-ben Haller Zsigmond ide csatolta Munczialt és Libatont, ezen kivül ez időben hozzá tartozott maga Bethlen falu, Belyegalja, Szeszárma, Körtvélyes, Dögmező, Nagy- és Kis-Kaján, Malom, Borzas, Encs, Kétely, Egres és Füge.
1632-ben Belyegalja, Szeszárma, Kis- és Nagy-Kaján, Dögmező, Körtvélyes egész és Malom, Füge és a városban levő részbirtokok.
1638-ban Belyegalja, Füge, Szeszárma, Körtvélyes, Nagy- és Kis-Kalyán, Dögmező, Kőfarka, a malomi és bethleni részek tartoztak Bethlenvárához.
1660-ban ugyan az előbbi egész és Bethlen, Malom, Füge részbirtokok.
1672-ben Bethlenben van egy udvarház, 10 régi házhely, 4 lakott, 6 puszta.
Árpástón: 20 jobbágy, 19 fiú, 7 oláh zsellér, 18 puszta házhely.
Omlásalja: 3 jobbágy, 3 fiú és egy zsellér.
A.-Oroszfalu: 12 jobbágy, 13 fiú, 7 puszta házhely.
Málom: 10 jobbágy, 13 fiú, 3 árva szegény legény, kik most szolgálnak és 19 puszta hely.
Füge: 22 jobbágy, 33 fiú, egy zsellér, 2 fiú, két árva legény, 3 puszta házhely.
Felső-Egresen: egy jobbágy, 3 zsellér.
170Bőd: 18 jobbágy, 25 fiú, 8 zsellér, 11 fiú, egy örökös jobbágy árva legény, 3 zsellér és 8 puszta házhely.
M.-Borzáson: 11 jobbágy, 12 fiú, 22 zsellér, 17 fiú és 4 puszta házhely.
Kétely: 3 jobbágy, 2 fiú, 5 zsellér, 6 fiú és 3 puszta házhely.
Encsen: 5 zsellér, 7 fiú.
Fellakon: egy zsellér egy fiúval, szóval az összes uradalomban van 169 lélek.
1678-ban az előbbi és 1638-ban emlitett falvak és omlásalji, árpástói, felső-egresi részek.
1543-ban Dobay Tamás várnagy.
1581–83-ban Szabó Miklós praefectus és provisor.
1588-ban a vár praefectusa noszolyi Cseffey János.
1594-ben Cserényi Márton.
1623-ban Zente Gergely castellanus.
1628-ban Szabó Mihály várkapitány.
1631-ben Tatár István decurio castri.
1650-ben Besenyei Balázs porkoláb.
1661-ben Torma János az őrség parancsnoka.
1661-ben Posgai János a német őrség kapitánya.
1676-ban váradi Fodor Miklós kapitány.
1707-ben Brauthammer lieutenant und comandant.
E vár sok viszontagságon ment át.
1454-ben berzeviczi Rikolf György és Sibói Szaniszló alvajdák egyike itten okmányt állitott ki.
1553-ban Petrovics Péter az Erdélyből kiszorított Izabella királyné és fia behozatala érdekében Patócsy Ferenczczel, Ferdinánd s vajdái ellen pártot ütvén, Petrovics legyőzetése után Patócsy Ferencz testvérével Boldizsár-, Kendy Antal és Bornemisza Farkassal, több székely felkelővel ide saját várába vonult. Tahy Ferencz Ferdinánd hadvezére fogta 171ostrom alá, de reá unván, Kendy Ferencz és Dobó István erdélyi vajdákat bizta meg további ostromlásával. Ez ismervén a víztől körülvett erősséget, éhséggel tervezte bevenni. Két havi védelem után október utolsó napjaiban azon feltétel alatt, hogy családostól s vagyonostól Petrovicshoz költözhessenek, feladták a várat. Dobó azonban előre értesité Zaberdin Mátyás váradi püspököt és Tahyt, hogy ő csak magát kötelezte volna e feltétel megtartására, azért ők a menekvőket elfoghatják; ezek megtudván a cselt, minden feltétel nélkül megadák magukat, s életöknek megkegyelmezett, de javaikat elkoboztatta.
A várat Dobó foglalta el, híveivel rakatá meg 1556-ban itt voná össze Petrovics ellen seregének felét, de ezt Szamosújvárral együtt ostrom alá vette. Az országgyűlés elhatározta, hogy a kormányzó Petrovics körüle árkokat, futósánczokat és töltést csináltasson Kolozs-, Doboka- és Belső-Szolnokmegyék közmunkájával. A várak ostromlására Szebenből hoztak ágyukat s ostromló szereket. Lőrincznapja tájt Kolozsváron tartott országgyűlés felhatalmazza a helytartót, ha két hónap alatt át nem adnák, gondoskodjék más eszközökről. A vár az ostromlók vezére Patócsy Ferencz kezébe került.
1575-ben Békés Gáspár a szt-páli ütközet után társaival Csáky Pál, Bornemisza Boldizsár, Károlyi László, Alárd Ferencz, a két Kendy, a két Rhadák, Andrási Péter, Apor Miklós, Szentmihályfalvi Péter s másokkal ide menekült; tulajdonosaival már 1572-ben sógorsági viszonyban volt, hová előzőleg féltett vagyonukat letevék. Itt találta meg fiát Békés, kit Báthory István Fogarasvárából a gyermek anyja testvéréhez: harinnai Farkas Jánoshoz küldött. Mintegy fél órai pihenés után javaik értékesebb részét magukhoz véve, Magyarország felé vették útjokat. Az őket folyton üldöző Báthory hűlt helyöket találta s a vár a fejedelem kezére került.
Ide zárták el 1594 jul. havában Báthory Zsigmondnak Alfonsus Carillus spanyol, páter provinciálisnak nevezett pápai nuntiust, udvari káplánját, kit Tamásfalvi Dénes és Toldalagi Ferencz Kolozsvár mellett levő táborban fogtak el s küldtek ide sok álnokságáért s főleg, mivel urát a német szövetségre ő birta reá. A fejedelmi tanács erről értesülvén, Báthory fejedelem után Kővár felé indította.
1602-ben január 31-én Básta a Szilágyból visszafordult seregével e várat, melyet 200 székely védelmezett, szabad elmehetés ígérete mellet megvevé, de azért, a mint kiléptek, egytől-egyig levágatá.
1721631 szept. 9-én Rákóczi György fejedelen e várban volt.
1661 okt. 9-én Kemény János fejedelem e várat német őrséggel ellátván, kezén tartotta s utasításokat küld Posgai János a német őrség kapitányához s kéri, hogy a várból Bethlen Ferenczné húga embereit ne üldözze, s javaiban ne károsítsa, „mert bizony felbomlik az barátsagh.”
Ugyanez év október 27-én a Böőd mellett lévő tábori szállásról Kemény János fejedelem biztosítja Béldy Pált, hogy a várba behelyezett őrséget, mivel „a környülötte levő tartomannak securitasara nézve praesidium nélkül hagyni igen veszedelmesnek latjuk,” melyben Béldynek cselédségei is vannak, az ország lecsendesitésével vissza fogja adni, ha hűségében megmarad.
Erre egy pár nap múlva Kemény Bethlen várában mulat, ebédje a kerek bástyában volt, 56 őrséget állitott a várba, gondviselőjévé Torma Jánost tette s élelmezéséről is gondoskodik; ígérte, hogy Béldyt s gyermekeit s javait megoltalmazza, az itt levőket Béldy és a maga hűségére eskette fel.
Keménynek N.-Szőllősnél történt halála után (1662 január 22.) hivei közül Bánffy Dénes, Bethlen Farkas, Torma István és János több másokkal ide húzódva, a várat jó ideig védték s a várban szamosujvári német várparparancsnok, Köb rendelkezett.
1662 május 31-én rendeli Apaffy fejedelem Kolozsvár alatt lévő táborából galgói Rácz Istvánnak, a puskások kapitányának, hogy a Bethlent megszállva tartók ellen lépjen fel. Ha fellépett is, nem volt sikere, mert még 1664 okt. 28-án is német kézben van s parancsnokát kéri Béldy, hogy kimenetelük alkalmával neki s ne a Bethleneknek adja át a várat.
E vár nemcsak a katonaság és várőrség, hanem a családi összejövetel tanyája is volt. 1668-ban szept. 30-ról innen ír Béldiné Vitéz Zsuzsanna férjének, „Csákyné, Haller Jánosné Kornis Kata, Kapi Gáborné asszonyom jöttek vala hozzám.” Ezeken kivül özv. gr. Csáky Istvánné Somkerékről többször volt nála látogatáson. 1671-ben itt kérte meg Bélditől Zsuzsanna leányát Bánffy Dénes Wesselényi Pál számára; talán ez alkalomból írja innen Nemes János Teleki Mihálynak: „Bethlenben 173vigan valánk. Szokása szerint Béldi uram mondta a rithmuso-kat.” Ugyanez év aug. 8-án innen tudósítja Béldi Teleki Mihályt.
Amint Erdély megalakulásának első szálai vármegyénkből indultak ki, értve az alparéti pórlázadást követő kápolnai uniót 1437-ben, a véletlen úgy akarta, hogy Erdély függetlenségi küzdelmének egyik szomorú epizódja is itt folyjon le. Ez esemény a bethleni várban történt 1674-ben.
A XVII-ik század közepe felé már biztos jelei voltak annak, hogy Erdély mihamarabb az osztrák-ház uralma alá kerül s a bécsi udvar végre eléri százados czélját, Erdélynek Magyarországgal való egyesítését, a mivel ez által a nemzeti törekvéseket örökre elnyomhatni vélte. Az erdélyi rendek egy része, belefáradva a török pártfogásba, mely Erdély szinleges függetlenségét sok nyomorusággal fizettette meg; a másik párt pedig tartva az osztrák hatalomtól, mely Magyarországban könyörtelenül üldözi a protestantizmust, azzal együtt a nemzeti szellem minden szabadabb megnyilatkozását, mindent elkövetett, hogy Erdély önállósága megovassék.
A bécsi udvarnak mindenekelőtt arra volt szüksége, hogy az erdélyi fejedelem az ő pártfogása alatt álljon s erre az idő alkalmasnak mutatkozott, mikor II-ik Rákóczy György után zavarok következtek be. A beszterczei 1661 április 23-iki országgyűlés kimondta Erdély elszakadását a portától s felhatalmazta Kemény Jánost, hogy a császárnál keressen segélyt. Ez országgyűlési végzés értelmében küldte a fejedelem Bánffy Dénest Bécsbe, hogy a császártól annyi segítséget kérjen, melylyel a töröknek sikeresen ellentállni lehessen. Bánffyt Bécsben nagy fénynyel, nagy tisztelettel fogadták, a császár gyémántokkal kirakott aranyéremmel ajándékozta meg, de nem pártolták eléggé, úgy, hogy Erdély viszonyaiban még mindig a porta maradt a főtényező.
A török Apaffy Mihályt ülteti a fejedelmi székbe, Bánffy Kemény pártján marad s ennek Nagy-Szőllősnél történt eleste után Bethlenvárába zárkózott, honnan nagy tevékenységet fejt ki, hogy a fejedelemséget Kemény Simonnak szerezze meg, Bécsbe pedig követséget küldött, hogy az erdélyi várakban elhelyezett német őrséget szaporitsák.
Bánffy később kibékül ugyan Apaffyval, a ki neki a Kemény Jánostól nyert javakat meghagyá, s bár hűséget fogad a fejedelemnek, ragaszkodik azon elvéhez: elszakadni a töröktől s csatlakozni Leopold császárhoz.
174Magyarországban az állapotok egyre szomorúabbakká váltak Leopold uralma alatt. 1674-ben a protestáns papokat törvényesen idézik Pozsonyba s azon vád alapján, hogy összeesküvést szitának, százhatot száműztek, hatvanegyet gályarabul Triesztbe hurczoltak.
Teleki Mihály az elégületlenek élére akar állani, de ezt nyíltan ellenzi a porta, mivel most Lengyelország ellen készül. Ez ellenkezést s a fejérvári országgyűlést úgy igyekezett hangolni, hogy a szultánnak a lengyel hadjáratra lisztszállitást szavazott s Naláczy Istvánt és Domokos Tamást ajándékkal a szultán elé küldé Moldovába; a szultán azonban nem hajlott s így Teleki és pártja tétlenségre lett volna kárhoztatva, ha másfelől XIV. Lajos lengyelországi követe, Beamont marquis nem érkezik Erdélybe, ki pénzsegély mellett arra szólítja Apaffyt, hogy fogjon fegyvert a császár ellen Magyarország felszabadítására.
E körülmények úgy felbátorították Telekit, hogy nagy akczió terére lép. De útjában egész halmaza volt a nehézségeknek, melyek közt legfontosabb volt Bánffy Dénes, az ország leghatalmasabb és leggazdagabb főurának személye, a ki neje Bornemisza Kata révén sógorsági viszonyban is állt a fejedelemmel s a kinek a bécsi udvarhoz szitó politikája egy kiáltó megállj! volt Teleki törekvéseinek útjában.
Teleki tehát csendben, feltűnés nélkül ligát létesített Bánffy megbuktatására; mindenek előtt Béldy Pált és Csáky Lászlót, Bánffy két legnagyobb ellenségét nyerte meg; ezek beleegyezvén a történendőkbe, aláirtak a ligát. A többi főurat, Kapi György, Bánffy Zsigmond, Haller János és Pál, Rhédey Ferencz, Naláczy István, Székely László, Kornis Gáspár, Keresztesi Sámuel, Macskási Boldizsár, könnyű volt az erőszakos, dölyfös, mindenkitől gyűlölt Bánffy ellen hangolni.
A liga megköttetvén, Teleki Bethlen Miklós udvarhelyszéki kapitányt hivatta magához Sorostélyra. Czélja volt a székelyek felültetése, ezzel a fejedelemre is nyomást gyakorlandó, hogy az a ligába beleegyezzék. Hasonló rendelet volt kiadva Nemes János háromszéki, Kornis Gáspár marosszéki és Daczó János csíki főkapitányoknak is.
Bánffy Dénes csak későn, midőn a liga kész hadakkal állott elő, értesült a Bethlen testvérek Farkas és Elek útján, hogy mi készül ellene. Éppen Koppándon időzött (Torda és Kolozsvár között) nejével együtt Vitéz Ferencznél, midőn két futár hirül adja, hogy Torda alá két lovascsapat érkezik. Bánffy átlátta a helyzetet, nejét Vitéz Gábornál hagyva, ő pedig lovat nyergeltetve Kolozsvárra menekült.
Menekülése után kevés idővel érkezett Kornis a marosszéki haddal. A Bánffyné védelmére hagyott kis csapat ellenállt ugyan a székelyeknek, 175de csakhamar fel kellett adni magát s Bánffy Dénesné Kornis Gábor foglya lett.
Bethlen Miklós serege is megérkezett kevés idő múlva Tordára Csákyval és Kornissal együtt. Bánffy, mint kolozsvári főkapitány, látva, hogy hányadán van, a kolozsvári, szamosújvári, szilágycsehi, somlyói és sebesvári hadakat a mennyire lehetett gyorsan összevonta s Ajtonnál szállt táborba ellenségeivel szemben.
A székelyek ekkor Fejérvár felé, Tövisre húzódtak vissza, de a fejedelemtől, kit most már sikerült Telekinek a liga számára megnyerni, szigorú parancsot kaptak a csíkiak is, hogy siessenek s minden had készen legyen.
Harczra készen állt a két tábor, midőn Bánffy belátta, hogy nemcsak magánellenségeivel, de a fejedelemmel s az országgal áll szemközt. Szamosújvárba vonult hűnek vélt katonái közé, honnan a ref. püspököt s katonái közül néhány tisztet küldött Fejérvárra, hogy feleségét fogságából kiszabadíthassa s a fejedelemmel alkudozzék.
A püspököt útközben küldték vissza, a tisztek pedig azzal a parancscsal tértek meg, hogy Bánffyt fogják el. Így maga Bánffy őrsége fogta el urát s kisérte Kolozsvárra.
Csakhamar az egész székelyhad Kolozsvárra érkezett, s megjött a fejedelmi parancs Teleki tanácsára, mely szerint Bánffy hadai, szamosújvári őrsége a fejedelem s az ország hűségére megeskettessenek, őt és nejét Bethlenbe vigyék s Kornis Gáspár őrizete alatt legyenek. A székelység Nemes János parancsnoksága alatt jószágain helyeztessék el.
Néhány napig Kolozsvárt saját házában tartották fogva, nov. 30-án Nemes János fő- és Kornis Gáspár alparancsnok vezetése alatt, 200 lovas kíséretében indították útnak Bethlen vára felé. Első nap Iklódon pihentek s másnap Szamosújvár alatt állapodtak meg, s innen beküldtek a várba s megkérdezték: ki számára tartják a várat? A főporkoláb s az udvarbiró az őrség főbb tisztei a vár kulcsát kihozván, Nemesnek adták át, Bánffy Dénes hallattára mondták, hogy: „ők a várat ő nagysága és az ország számára tartják.” A valóságos gyászmenet deczember 1-én, szombaton, a szamosújvári tisztekkel együtt érkezett Szent-Benedekre, Kornis kastélyába, másnap a többiek innen Bonczhidára 176tértek vissza, Kornis pedig Bethlenbe vitte a 200 lovassal Bánffyt, hogy innen soha ki ne mozduljon.
Bánffy a liga kezében lévén, megnyílt a fejérvári országgyűlés, (1674 nov. 17.) Bethlen Miklós s mások azt kívánták, hogy Bánffyt hozzák Fejérvárra s itt hallgassák ki és hozzanak felette ítéletet; a Teleki-párt azonban tartván attól, hogy Bánffy személyes védelme a fejedelemre befolyással lenne, kivitték, hogy a vádpontok írásban küldessenek meg neki Bethlenbe, melyre ő írásban válaszoljon. A vádpontokat decz. 5-ről Macskássi Boldizsár, Dániel István, beszterczei Prájner András által küldöttek el.
A Teleki készítette vádlevél XXXI pontban foglalja össze a Bánffy terhére rótt cselekményeket, úgymint mindenki felett való uralkodni vágyását, az ország rendeinek a fejedelem előtt való vádolását, a fejedelem rossz hírbe keverésének szándékát, közügyekben való önkényes eljárását, politikai fondorkodásait, urához való hűtlenségét, magánvagyon és személyes szabadság elleni ténykedéseit, a német udvarral folytatott levelezéseit stb.
Bánffy a vádpontokra decz. 7-én válaszolt s e hó 13-án számolt be a küldöttség eljárásáról Gyula-Fejérvártt, de a tanácsurak kinyilatkoztatták, hogy ezek nincsenek megczáfolva s az ügyet szavazás alá bocsátották, a minek az volt a vége, hogy Bánffy ellen kimondatott a nóta s az itélő-mester decz. 17-én írta meg az itéletet. A fejedelemmel is sikerült az itéletet aláíratni, kit a Teleki-párt távol tartott a fejedelemasszonytól, nehogy az rá befolyást gyakorolhasson s Csáky Lászlót, Bánffy legnagyobb ellenségét, sietve küldték Bethlenbe, hogy az ítéletet végrehajtassa.
Eközben a fejedelemasszony értesülvén az ítéletről, férje szobájába rohant s térdét átkarolva, könyörgött, hogy kegyelmezzen Bánffy életének. A fejedelem kis habozás után hajlott neje könyörgésére, megíratta a kegyelemlevelet, melyet egy udvari ember lóhalálában vitt Bethlenbe.
De a kegyelem későn jött. Csáki már Bethlenben volt s a mint megérkezett, felhuzatván a kapukat, azokhoz erős őrizetet rendelt, hogy senkit be ne bocsássanak. Éjnek ideje lévén, Pataki Istvánt (kolozsvári 177pap és professor, ki Bánffy fogságában mindig vele volt) felköltötte s Bánffyhoz küldé, hogy költse fel s készítse elő a halálra.
Pataki latinul adta tudtára Bánffynak, hogy Csáky László itt van az ítélettel s meg kell halnia. Az álmából felriadt Bánffynét, ki egy pillanat alatt átlátta a borzasztó helyzetet, ájultan vitték egy másik szobába, Bánffyt pedig, midőn utolsó imádságát elvégezte, a pitvarba hurczolták, hol a szőnyeget háromszor megkerülte s mintha remegett volna az utolsó pillanattól. „Uram, ennek meg kell lenni,” szólt Csáky türelmetlenül és egy a hóhéri szerepre vállalkozott czigány, pallossal hajtotta rajta végre az ítéletet. „Elijedt oly nagy úri embertől”, több csapás után tudta elválasztani a főt a vérben fekvő testtől. (1674 decz. 18.)
Már betakarták volt a holttestet, midőn a várkapu elé érkezett a futár a fejedelem kegyelemlevelével. A kaput leeresztették s a futár átadta a levelet Csákynak. Későn! Bánffy Dénest, mint Reverend abbé franczia ügynök feljegyzésében hátra hagyta, az ország egyik fele elitélte, a másik fele megsiratta.
Csáky visszatérvén Fejérvárra: az országgyűlés Bánffy proscriptióját, fiának Bánffy Györgynek felügyelet alatt való neveltetését s a birtokok felosztását czikkelyekbe foglalta. Apaffy kapta Gyalut (később visszaadta) s Örményest, melyet később Bánffy Zsigmondnak adott el; Szinyét Béldinek, Viczét Kapinak, Köbölkútot Székely Lászlónak, Batizt Naláczinak, Szokolyt Csákynak, Libatont Kornisnak, Kóród-Szent-Mártont Nemes Jánosnak, Gernyeszeget Telekinek itélték.
Bánffy kivégeztetése után a vár tulajdonosa Béldyre került a sor. 1676 április 23-án Fogarasban Bethlen Miklóssal fogságba került, vasra verték s nejét is őriztették s csak ez év szeptemberben engedte meg a fejedelem, hogy Bethlenbe jöhessen. 1676 decz. 1-én 37 tanút hallgattak ki, köztük Szalárdi Pál János vallja, hogy Béldy itt 50 kopja-vasat csináltatott s vitetett Uzonba. Székely-kocsárdi Balog László pedig közhírből hallotta, hogy Deésen a Rózsahegy alatt, Váradi Kollatovich György szerint Szent-Benedeknél lesette volna Teleki Mihályt. 178Veres Imre szolgája állott a csapat élén és hogy Csáky László, Kornis Gáspár és Wesselényi Pállal szövetkeztek volna, de hogy mire, nem tudja.
Váradi Fodor Miklós 16-ik tanú, bethleni kapitány, hallotta Kudun Kovács István szolgabirótól, hogy Béldy itt ötvösöket, lakatosokat tartott sok ideig, ezüst tálakat, csészéket csináltatott, kopjavasakat, hegyes tőrökre való ezüst szerszámokat, szárazmalmokat, hogy ha táborozás lenne, mindenütt magával vihesse s ezeken kivül 10 dobot is.
A vallomásokból nem derült ki az, a mit akartak, kezességen 1677 márczius 31-én szabadult ki fogságából. Ezután sereget toboroz, reformot akar, de terve nem sikerülvén, 1678 január havában Oláhországba menekül. Nejét, gyermekeit elfogták, Szamosujvárra vitték fogságba; 1679-ben ápr. havában még itt szenvednek s ide hurczolták mindazokat, a kikre csak gyanújuk volt.
1678 nov. 16-án Bethlen Farkas kéri Teleki Mihályt, hogy egy jó pattantyúst és hat német gyalogost szerezzen az öcscsének Bethlenbe várőrzés végett fizetésre.
1696 augusztus 21–23-án II. Apaffy Mihály fejedelem Bécsbe menő útjában itt búcsúzott el nejétől, kit soha sem látott többé.
1698-ban a bethleniek panaszolnak a vár parancsnoka ellen, hogy tőlük a levelek hordására embereket kér, a főkormányszék megnyugtatja, hogy csak addig vigyék, a mig az ide helyezendő katonaság terheitől felváltja.
Rabutin német főhadvezér 1703-ban a várat II. Rákóczi Ferencz ellen megerősité s őrséggel ellátta s midőn a kuruczok előcsapata az év augusztus havában e vár mellett elvonult, egy kurucz tisztet taraczkkal ellőttek s ezért ők a várat felgyújták s még ezen évben, Cserei szerint 1704-ben, ifj. Teleki Mihály a várőrséget II. Rákóczi pártjára átállásra birván, bevette. Itt mulatott Teleki Mihálylyal gr. Pekry Lőrincz kurucz fővezér 1705 szept. 25–30-án.
1704 január havában Kolozsvár német őrsége a Szebenből jött labanczsereggel egyesülten, erre vevék rablóutjokat s az itt levő kuruczokkal megharczolának, midőn egy Tordai nevű százados elesett.
1705 nov. 11-én II. Rákóczi Ferencz a szerencsétlen zsibói csata után még ezen éjjel Szamosújvárra ért, de a vár tartható nem lévén, másnap e várba vonult s néhány napig itt tartózkodott, innen Viczébe 179rokonához is kirándult. Bethlenből 12 ezerre tehető, többnyire családostól bujdosó erdélyitől kisértetve, Kőváron át Magyarországra huzódott, s a vár nemsokára Rabutin kezére került.
1707 jun. 21–25. közt a vár-átadás és feltételei felett egyezkedett a parancsnok gr. Pekry Lőrincz főhadvezérrel, ki ennek átvételére vargyasi Dániel István hadsegédét küldi ki s megengedi azon katonáknak, kik Rákóczi pártjára állani nem akarnak, hogy töltött fegyverrel s élelemmel ellátva, a várparancsnokot Szebenig kísérjék s kijelölé a megállás helyeit.
1707 július 3-án irta alá E. R. de Ruyther ezredes az elismervényt az átadott hadieszközökről.
Nem sokáig maradt a szabadság harczosainak kezén, mert ez év október havában Rabutin megint visszafoglalta s kezükben is maradt, úgy gondoljuk, 1712 után történt elpusztulásáig.
Bethlen, hazánk történetében oly nagy szerepet vitt virágzó bethleni Bethlen grófi család ősi fészke. Csinos, hosszan épült falu, régen város, kiváltságait 1576-ban Báthory István lengyel királytól nyerte. Főutczája közepén megújitott régi ev. ref. templommal, Bethlen Pál és Bethlen András grófok kastélyaival s parkjával; egykori vára helyén épült új róm. kath. egyháza s több csinos épületei s gyógyszertára városias szint kölcsönöznek. Vára elpusztulásával veszité el városi jellegét.
A Bethlenek kastélyait hosszú kőfalak veszik körül, az egyik földszintes, a másik emeletes épület bárok és modern stylben. A falak egy része jobbára a régi vár és az ilosvai római építményekből való anyagból épült. A falakba itt-ott római relifek foglalvák. A parkból szép 180kilátás nyílik a Szamoson túl levő Bilak-hegyre, melyre csigaút vezet. Ennek tetején több bemélyedés van, melyeket ősemberlakta helynek s mások római várnyomoknak tartanak. Hagyomány azt tartja, hogy a gyakori tatárbeütések alkalmával a bethleniek az itt levő üregekbe húzódtak és rejtették el békés időben is gabonájukat, a bekövetkezhető veszedelemre előkészülve. A parkban mesterséges váromladék szobrokkal, ülő férfi, előtte triposz, egy női alak vállára teszi kezét, két férfi mellkép, felette ülő oroszlánok s ülő Jupiter-szobor. E kastélyban lakott 1840-es években gr. Bethlen Ferencz, ki itt levő udvarában akkor ez országrészben is páratlanul álló műhelyt rendezett be, mely lehetőleg minden művészeti s más iparágat magában foglalt. Volt itt esztergályos, asztalos, ács, kőmives, lakatos, szerkovács, erőművész, rézöntő, érez-, üveg-, drágakő-metsző, kőfaragó, festő stb. műhely, felszerelve s ellátva minden lehető műszerekkel s maga a gróf mindenikben egész jártassággal dolgozott.
Gyűjteményeit: jeles könyv-, pénz-, római s más ily régiség-, tengeri és kövesült csiga-, kép- stb. tára képezte, melyeket a közönség használatára bocsátott. Határán nagy kiterjedésű szederfatelepén selyemtenyésztést kiválólag űzte az ezelőtt volt terjedelmes virágházában s ezen kivül úgy neki, mint gr. Bethlen Pálnak a határon levő nagy gyümölcsöse a legnemesebb fajú fákkal s benne terjedelmes méhessel volt ellátva.
Ugyancsak ő alapított az 1830-as években nagy áldozattal egy zeneiskolát, melynek tanitója s zenemestere, valódi szakképzett ember, oktatta be a helybeli czigánynövendékeket s rövid idő alatt oly magas fokra haladtak hangjegyet olvasva, hogy a 40-es években e zenekarnak országos híre volt, 1845-ben már önerejükön tartották fenn magukat. Bethlen Pál, jelenleg besztercze-naszódmegyei főispán kastélyának étkezőjében a falba gyönyörű stylü Haller- és Bethlen-czimerek foglalvák, a Haller-czimer alatt: „Magnanimi liberali Constanti viro heroi” felirat van.
A ref. templomban több nevezetes régiség van megőrizve. Keleti részén a falba a Bethlenek XV. századi művű czimere van befoglalva, oldalt később belekarczolt: C A – B A betűkkel.
A népképzelet, mely az őskori meséknek helyi vonatkozást szeret adni, a Bethlenek családi czimeréhez is (koronás s szájában keresztes arany-almát tartó kigyó) regét köt: hogy egykor a Bilakpatakában egy hatalmas sárkány-kigyó lakott, melynek minden évben egy embert kellet áldozatul adni; végre akadt egy pánczélos vitéz, ki szembeszállt a 181szörnyeteggel s azt hosszas viaskodás után legyőzvén, megölte. A vitéz itt Bethlenben van eltemetve.
Lakosai nyelvre nézve magyarok, oláhok, zsidók és czigányok. Hajdan tiszta magyar lakosokkal biró helység volt, kir. haszonbért fizetett. Ezen váltság fejében itteni dézma részt 1686–1717 közt élt Bethlen László alapítványaként a kolozsvári ev. ref. kollégiumnak hagyományozta.
II. Rákóczi György a deési complanatio után tiz év múlva unitárius követeket küld Lengyelországba, kikre külömben még egy lovát sem bizta volna, mint levelében írja, hogy megszerezzék neki ott a lengyel unitáriusok segélyével a királyságot. A követek egyike, Bethlen Ferencz, ki a lengyelországi unitáriusokkal azon kivül, hogy itt követségben volt, levelezést folytatott, melyeket Ruarhoz intézett, s ennek leveleivel adták közre az övét is. Ismerjük Rákóczinak lengyelországi szerencsétlen hadjáratait, melynek egyik következménye lön, a jezsuiták működése folytán, az unitáriusoknak Lengyelországból való kiűzetése. Egy része szivébe zárván meggyőződését, katholikussá lett, de mintegy 380 tagból álló csoport mély vallásos érzéstől áthatva, vándorbottal s elvesztegetett vagyona romjaival Magyarországba indult, jobbára iparosok; a határon rablók rohanták meg, s mindenükből kifosztva érkezett 30–40 család 1660-ban Erdélybe.
Egy tekintélyes része papjával együtt itt telepedett meg Bethlen Ferencz birtokán és pártfogása alatt, ki már ezelőtt jóval a krakovi lengyel unitárius iskola igazgatójával levelezést folytatott. Első megálló helyük az Alsó-Oroszfalu felé vezető út mellett a Lengyeldomb volt, a múlt század közepén nemzetiségüket elvesztvén, az ev. ref. magyarságba olvadtak be. Az időnként beszivárgott oláhság számát szaporította Oláhországból Filipeskully Máté birtokáról vagyonostól ide Béldy Pál jószágára szökött jobbágyság.
A zsidóság 1790 után kezd ide bevándorolni, kiknek 1810–30 között élt gr. Bethlen Károly volt főpártfogójuk, a ki, mint Torma József feljegyzéseiben írja, a „minden külső nélküli házbért és ludmájat szerfelett kedvelte,” 1840-ben már annyira elszaporodtak, hogy külön felekezetükben diplomás orvost is tartottak.
Nem maradtak hátra szaporodás tekintetében a czigányok sem. 1821750-ben csak 7 czigány lakosa volt, 1840-ben már egész utczát foglalnak el.
Bethlen lakossága 1891-ben 1130 magyar s 1024 oláh volt. Kétszáz év előtt teljesen magyar, a mit régi határhelyeinek magyar neveiből is tudunk. Részben bevándorlás, részben a magyar köznép eloláhosodásával megfogyott a magyarság. A bethleni oláhság még emlékezik egykori magyar voltára, nem ritka köztük a Vajda, Nemes, Kerekes, Csomós, Kába, Rápolti. A Vas. Ujs. 1859. évi folyamában (580–581. 1.) egy rövid czikkely mondja el, hogy az erdélyi magyarság eloláhosodása főleg Doboka és Belső-Szolnokban észlelhető a legkézzelfoghatóbban. Medgyes Lajos Dobokára vonatkozólag 1856-ban összeállitotta az adatokat s megállapította, hogy abban 22 elpusztult református egyház és templom volt, melyek részben szegénységük, részben oláh lakosságú községek között való izolált helyzetük s többször az egyházi elöljárók gondatlansága miatt oláhokká váltak s vallásilag is egyesültek velük.
Az erdélyi magyarság eloláhosodása még ma is, bár lassabban, tart s megyénkben is sokfelé látjuk, hogy nem az oláhságnak lehet ellenünk panasza, de a magyarság panaszkodhatik, mert ő volt a vesztes fél a rumunizmussal szemben, melyet a múlt idők nembánomsága és közönye mozdított elő.
Azt már nagyon jól tudjuk s az olvasó e munka további folyamában világosan fogja látni, hogy megyénk déli része, a XIII-ik századig teljesen és mindenütt magyar volt, leszámítva azokat a pontokat, melyeket szászok szállottak meg, a kiknek nagyobb része csakhamar meg-magyarosodván, a magyar elemet gyarapították. Az oláhság csak a XlV-ik század folyamán kezdett észrevehetően szaporodni s századok alatt a magyar községek egész sorába befészkelte magát s nagy tömegeket oláhositott el.
Szótelkén, Vajdaházán, R.-Kereszturon, Nagy-Ilondán, Kuduban, Kodorban, Girolton, Baczán, Czegén s általában a megye déli felében szerte tapasztalhatók a magyarokból lett oláh családok. Kozárvárott nem egy házban még magok között is oláhul beszélnek törzsgyökeres magyarok; D.-Apáthiban közelebbről olvadtak be a törzsgyökeres magyar nemesek az oláhságba. Kuduban és Girolton a magyar köznyelvben sok oláh szót használnak, Szent-Margitán a ref. papnak egyik gondnokával oláhul kellett tárgyalni, Baczán kérdjük a suhanczot, a kit kocsiért küldünk, hogy hívnak? Nagy Pista; mi a vallásod? református; 183egyéb kérdésünkre azt feleli: nu stiu unguresce. Baczán a ref. magyarok közül akár hányan az oláh papnak kepéznek s az illetéktelenül adott papbért a lelkész nem képes behajtani. Vályi Elek kentelki ref. pap idejében egy Czimbalmos nevű magyar család lett oláhhá, (a családfő görög-keleti vallásra tért), fia Sajó-Szt-Andráson már oláh tanitó volt. Ilyent többet hozhatnánk fel, de szól róluk a községek története.
De a viszonyoknak csak sötét oldalát mutatnók, ha nem hangoztatnánk azt a tényt is, hogy a megye élénkebb, az élet forgalmának jobban kitett helyein, s különösen ott, hol a magyarság nagyobb tömegeket képez: az oláhság simul a magyar elemhez. Málomban minden oláh tud magyarul, Bálványos-Váralján az oláh férfi csak a templomban tartja oláhságát, a küszöbön kilépve, alig különböztethetjük meg a magyaroktól.
1878-ban a hirdetéseket trombitaszó figyelmeztető jel után oláhul tették közzé Bethlen községben.
A lakosok főfoglalkozását földmivelés és a fuvarozás képezi, határa gyenge volta miatt csak a legnagyobb szorgalom mellett termi a szükséges gabonát; a szegényebb néposztály az udvaroktól nyert napszámból él. Legelterjedtebb babonájuk az, hogy Szt-György napján minden utczaajtóra egy a községből nem látható határrészből hozott galagonyaágat tesznek, hogy azon éjjel járó rosz szellemek a tehenek tejét el ne vigyék.
Házaikat boronából s többen paticsfallal zsendelyfedél alá építik, mely többnyire két szoba és pitvarból áll. Bútorzatát magasra vetett ágy, asztal, falóczapad s a falak körül aggatott cseréptálak, kancsók képezik, melyek mindenike mellé veres fejtővel hímzett kendő van akasztva. S ezen kivül az oláhoknál egy a gerendához erősített hosszú rúdon pokróczok és asztalteritők csüngenek. Zöld, nyitott mázos-kemencze minden háznál.
Róm. kath. egyház plébánosai: 1332–37 közt Bertalan fizetett 32 denárt, másod izben Pál plébános fizetett 6 garast pápai tizedbe. 1447-ben lelkésze Miklós.
A Hallerek a várbeli templomban a reformáczió után is róm. kath. lelkészt tartottak. A múlt század végén s a jelen elején a gr. Mikes udvarban házi kápolna volt, melyben a család udvari papot tartott, kik közül: 1788-ban Gál Absolon, 1789-ben Salamon Marczel, 1792-ben Csiboi Kolumbán és 1808-ban Csoboth Lajos Ferencz-rendü szerzetesek 184tartottak isteni tiszteletet, de gr. Mikes Istvánné halálával megszűnt, a kápolna mennyezete is beszakadt s Csicsó-Kereszturnak lett filiája. Mostani róm. kath. templom kőből bádogfedéllel 1892 és 93-ban épült a régi vár főbejárója helyén, melyet gr. Bethlen Pál adományozott elhalt neje gr. Rhéday Gabriella kérése következtében az erdélyi r. kath. egyházközönségnek, néhai Fogarasi Mihály püspök és Floth Ferencz Adolf fogondnok, Merzok János s számos adakozó segélyezése és 14 évi kéregetés folytán. A csicsó-kereszturi plébános teljesiti az isteni tiszteletet, de felszentelve még nincs.
A XVI-ik században unitárius egyházközség alakult meg benne, s mint ilyen 1615–21. év közt nagy része ev. ref. vallásra tért.
1660-ban Bethlen Ferencz pártfogása alatt a vallásukért kiüldözött lengyel unitáriusok telepedtek meg Demjanovicz papjukkal, külön egyházközséget alkotva. Isteni tiszteletüket a mai köztemetőnél a térben egy magára álló kerek dombon egybegyülve, a róluk ma is „Lengyeldomb”-nak nevezett helyen tartották.
Ez ekklézsia első papját a Kemény Jánost üldöző tatárok Kolozsvár közelében elfogván, két heti rabság után váltságdíj lefizetésével bocsátották szabadon.
Segélyezték ez egyházat a kolozsvári lengyel unitáriusok mellett luclavicei Tasiczky Ákos lengyel nemes által 1711-ben letett 2728 birodalmi tallér alapítványából.
185Az egyháznak papjai s tanitói voltak: a már emlitetteken kivül Géjzánovics János, kit a kolozsváriak választottak meg innen papjuknak. Utolsó lelkésze Trachinovics Sámuel, kinek 1745-ben történt halála után az ev. ref. egyházba olvadtak be hivei.
A bethleni ev. ref. egyházról az első feljegyzést 1622-ben találjuk, midőn feles számú szántót és kaszálót a pap és mester használja s van egy gyóntató kelyhe. Az ev. ref. egyházközség tulajdonképeni megalapítója az 1644-beli feljegyzés szerint Kékedi Zsigmond. Temploma a reformatiót megelőző időből való. Az úrasztala alatt hosszú négyszögű sírkő van a kövezetbe építve, felül a Bethlen-czimerrel, alul egy más czimer, mely sast ábrázol, a lap négy szélén XVI-ik századbeli felirat fut körül, mely későb utánna van karczolva, de kopott lévén, szövegét kiolvasni nem lehet.
A hagyomány azt tartja, hogy alatta Bánffy Dénes hamvai pihennek, a mi a kő régiségét tekintve, nem valószínű.
Azt tartják, hogy e templom a várral összeköttetésben volt s ezért ma is vártemplomnak nevezik, de tévesen, mert az a várral együtt elpusztult s ez pedig kivül állott a körfalon.
A templom mellett fatorony volt ősidők óta, mostani kőtornyának alapját 1847-ben tették le, előzőleg 1842-ben kérték, hogy a szeszármai templom köveit erre engedjék át, de a Főtanács megtagadta, utóbb úgy látszik, megengedte, mert a toronyhoz és ez alatt lévő bejárathoz a köveket a szeszármai templom-romból hordták.
A tornyot 1854-ben építették fel, melyre még 1754 előtt néhai Balog Zsigmond árpástói egyik házát 40 frtba lekötötte, hogy ez összeget a torony építésére fordítsák. A gróf Bethlen család 202 frtot gyűjtött és adott a toronyépítésre s ezen kivül gr. Bethlen Pál az órát, gr. Bethlen Ferencz és özv. Bethlen Károlyné pedig a gombot csináltatták. S ugyanekkor javították ki a templomot, melynek kőajtófelét a szeszármai templom romjaiból hozták ide.
Itt van befalazva gr. Bethlen Lajosnak 1780-beli sírköve. A szószék felett lévő korona 1773-beli. Péld. 30. vers. 5 idézettel. Zöld bársony szószéktakarón: Máté. 24. r. 35. v.-ből idézett felirattal, a szószéken 1660-beli nagyváradi biblia ifj. gr. Bethlen Ferencz ajándéka. 186Az úrasztalán bordó bársonytákaró, arany rojtokkal, a gr. Bethlen családnak kék mezőben fejér kígyós czimere, gr. Bethlen Pál adta 1883-ban. „Ha isten velünk, ki ellenünk. A ki hiszen, üdvözül. A szeretet soha is el nem fogy” felirattal.
Egyik harang a kar alatt, használaton kivül, felirata: „1761 M. MAIOR TOS. VEST. SCHAES, B. IN HONOREM DEI FVSA.” Most használatban lévő harangjai 1733. évből valók.
1644-beli feljegyzés szerint van az egyháznak: egy virágos, aranyozott ezüst pohara, melyen egy nyíllal átlőtt medveláb és K. S. 1617 felirat van, (Kékedi Zsigmond) s egy más aranyozott ezüst pohara, Haller Zsigmondné Kendi Krisztina ajándéka. Boldizsár Deák (Literáti) a templom számára adott egy nagy fekete, Szathmári Balogh Mihály deák pedig egy veres posztótakarót az úrasztalára. Van ezeken kivül óntányérja, régi keresztelő s egy más ónkancsója, nagy nyomtatott Grádual debreczeni concionaléval s egy harangja, pap és iskolamesteri lakás.
Az egyház egyik edényén, díszes aranyozott pohár, e felirat olvasható: „Az Bethleni Várbeli Templomhoz atta Bethlen Elek 1695.” s ezen kivül egy skarlát szőnyeget.
1699 tájt van négy úrasztalára való teritője, 3 krakkói s egy gyolcs, melyet Szikszainé ajándékozott. Egy tiszta aranynyal hímzett s egy más török keszkenő, selyemmel különböző színre hímezve s egy zöld, csipkés kendő.
A külső templomhoz Bethlen Elek 3 szőnyeget adott, ketteje veres csíkos. A prédikáló széken zöld posztó, a pap székén egy rojtos tarka „keczeczke”.
1733-ban Murányi Péter és neje Fejér Erzsébet a templom építésére 2 aranyat s egy abroszt, a ferdén álló úrasztala alá egy nagy négyszögletű követ ajándékoztak, „hogy rajta az asztal mozgás nélkül áílhasson”.
Úrasztalára való eszközöket adtak: Pataki Zsuzsanna, Szőcs Mihály, Kis István, Erdélyi Teréz 1801-ben, csizmadia Kertész László két ízben 1807-ben. Gr. Bethlen Ferenczné br. Bánffy Zsuzsanna selyem bársony abroszt és két keszkenőt 1807-ben. 1839-ben ns. Székely Mária ns. Szabó István udvarbiró neje értékes keszkenőt.
1851-beli feljegyzés szerint 1849-ben a muszkák az értékes úrasztali készletek nagyobb részét elrabolták. A hiányt gr. Bethlen Ferencz és neje Bethlen Karolin újakkal pótolta. Az úrvacsorai aranyozott ezüst 187kenyértartó és kehely felirata: „1748-ban Bethlen Ferencz a Bethleni Ev. Ref. szegény egyház számára készíttette. 1848-ban Az Egyház minden ezüstjével együtt a szegény Hon oltárára tette. 1849-ben Id. B.(ethlen) Ferencz az olvasztó tégelyből kimentette.”
Ezekhez járult gr. Bethlen Pálné 1862-ben több értékes úrasztalára készített adományaival.
Az ekklézsia számára 1687-ben néhai Bánffy Dénesné 50, 1808-ban gr. Bethlen Ferenczné 50 frtot hagyott, hogy kamatja az egyházközség szükségeire fordittassék. 1847-ben Kertész László reformált izraelita végrendeletileg 30 frtot hagyott.
Fekvősége: 1644-ben 10 drb szántó és rét, 1700-ban pedig még négy darabbal s egy réttel szaporodik s a pap és mester is használ egy-egy darab szántót és rétet az egyházétól külön.
1754-beli hivatalos összeírás szerint van 47 1/2 köböl vetésre való szántója 11 drb., 23 szekér szénára való rétje 8 drb., 64 frt 76 kr. pénze s egy zsellértelke, mely 1831-ben még egy zsellértelekkel szaporodik, a belső emberek lakásain kivül.
1809-ben a bekehegyi dézmát a birtokosok a paptól elvették. 1868-ban fekvősége 150 1/2 hold.
1863-ban a ref. egyház úrbéri kárpótlást kapott innen, Szeszármáról és Fügéről. Anyakönyveit 1779 óta vezeti.
Lelkészei: Árpástói György 1639. Uzoni Tamás, ezelőtt rettegi mester 1649. Vezekenyi András 1677. Hosszufalusi P. András 1688. Szentkirályi György 1689. De ez alkalmasint unitárius pap lehetett. Szentiványi 1696. Málnási P. József 1713. Nemegyei György 1716. Bodoki Újlaki, máskép Kis Mihály 1730–38. Hargitai P. János 1755. Szécsenyi József 1755–. Szathmári György 1773. Jánosi Péter 1779. Erdélyi Sámuel 1788 pap és esperes 1826-ig. Beke Sámuel 1827. Szász Ferencz 1829. Mihály Endre 1846. Csűrös József 1859. Gyárfás Albert, kinek több egyházi beszéde nyomtatásban is megjelent, 1881 óta.
Lelkek száma: 1766-ban itt és Szeszármán 110 férfi, 123 nő, együtt 233 és 1887-ben 648.
Iskolája az egyházközséggel egykorú s egyike volt a legjobbaknak, a gr. Bethlen család pártfogása alatt, 1870-ben szűnt meg az állami iskola felállitásával.
188A gör. kath. egyházközség fatemploma 1754-ben már fennállott, a jelenlegi kőtemplomát e század elején 1806 körül egy idevaló tehetős zsellér építtette s a szent angyalok tiszteletére van szentelve.
Anyakönyveit 1824 óta vezeti.
Lelkészei rendesen a kerület esperesei, kik közül Szilassy, Graur, Tekár György után a jelenlegi Puskáriu Gergely.
Iskolája 1789-ben még nincs, ekkor rendeli el a főkormányszék a megyei tisztség felterjesztése folytán, hogy három oláh papi ház közül egyiket iskolának rendezze be. 1845-ben iskolája meglehetős jó, s azóta folytonosan fenntartja.
Az izraeliták imaháza 1845-ben fából, kivül-belül megvakolva már fel volt építve s mint ilyen, a megyebeli zsinagógák közt az első helyet foglalta el akkor szépség tekintetében, iskolát a templommal együtt kezdettek építeni s tartották fenn az állami iskola felállitása után is egy pár évig. Jelenlegi kőtemplomuk 1896-ban épült.
Az állami iskola 1870-ben létesült, a község e czélra 625 frtot gyűjtött, melyet br. Bánffy Dezső iskolatanácsos gyűjtés folytán 1107 frtra emelt, az iskola helyiség megvásárlására. Gr. Bethlen Sándor adott helyiséget. Jóltevői: a Bethleni Takarékpénztár fennállásának 25 éves fordulója alkalmával 1000 frtos alapítványt tett 1897-ben, két szegény tanuló részére; Merzók János szakács 100 frt 1878-ban; Nedoroszték János, borbély 1883-ban 60 frt alapítványt tettek a szorgalmas tanulók jutalmazására. Igazgatója a négy tanitóval biró iskolának kezdet óta Szabó Sándor.
Az óvodát 1893-ban alapította gr. Bethlen András idevaló birtokos.
1658-ban Ali basa 1704-ben pedig br. Tiege pusztította és égette fel az egész községet.
1817 augusztus havában itt reggelizett és ebédelt meg kőrútjában hazánk e részét megszemlélő 1 Ferencz király és neje Karolina Auguszta.
1848 október 22-én a deési nemzetőrség egy részét itt fegyverezték le a császáriak, de 1849 január 1-én Bem honvéd előcsapata Makrai vezetése alatt a vámházba húzódott császári előőrsöket meglepve, a bethleni hídnál elfogta a gr. Bethlen Ferencz udvarában szállásolt tisztet kíséretével és számos felkelt oláhsággal együtt.
189A vármegye 1666 június 17-én, 1715 június 3-án, 1725 szept. 6-án közgyűlést, 1741 szeptember 6-án és 1743 május 6-án altörvényszéket tartott itt.
Irodalmi jelesei közé sorolhatjuk: gr. Bethlen Vilma Kállay Béniné közös pénzügyminiszter nejét. Számos verse jelent meg. Lefordította Mill Stuart Szabadságról írt művét. Pest. 1878.
Bethleni Háry Péter „Edgy teremtőjéhez felemelkedett elmének szabad gondolkozásai” 8. r. Bétcs. 1789. munka íróját említhetjük meg. Itt született-e vagy a Cs.-Mihályfalván működő Haryaktól származott, nem tudjuk, de magát innen írta, valószinüleg nemesi előneve gyanánt használta.
Határának fele térben, más része oldalos, fehér, száraz és homokos. Adózás tekintetében az első osztályba tartozott a múlt században. 1750-beli összeírás szerint két fordulóra osztott határa, egy búzaszem 2 5/8, tavaszbúza 2, a rozs 4 szemet ad középtermésben. Törökbúza ekkor összesen 178 1/3 véka termett.
Adó alatt lévő szántója 1978 vékányi volt, 1822-ben pedig 1836 véka, ebből őszi vetés alá használt 1169 1/2, tavaszira 569 vékát, a többit törökbúzának és legelőnek hagyták. Szénatermése 531 3/4 szekér, a mi 1822-ben 841-re szaporodott. Szőlőjében 86 veder bor termett.
1839 tájt a bekehegyi fensíkot, a mely eddig közlegelő volt, a birtokosság feltagolván, váltógazdaság alá fogta.
Vízi vámjoga őskorbeli, azon hid fenntartásáért fizették, melyet a helységben a Szamosba siető Mellespatakán a birtokosság jókarban tartani köteles volt.
1642-ben e vámjog iránt Szálai Barkóczi Anna Haller Istvánné eskettetett.
1769-ben a birtokosokat e vámjoguk igazolására szorították, de ezután is birtokukban maradt. A közlekedés fenntartása végett a Szamoson is három csolnaku hidast tartottak, mely után szintúgy szedették, a vámot, még azoktól is, a kik ezzel, nemesek lévén, nem tartoztak.
A terhes vízi közlekedés, főleg posta- és katonai ügyekben gyakran megszakadt, sőt több emberáldozatba is került s a birtokosság érte feleletre vonható nem volt: ez okból a kormány egy köteles hidasnak felállitását határozta el, mely el is készült, de a tervből a csigás horog kimaradt, másfelől pedig, hogy a hidas a szerződésileg kikötött személyzet által kezeltessék vagy bérbeadás útján, nem volt eldöntve. 190A megyei tisztség ezek tisztázása ügyében felirt a kormányszékhez, a válasz addig késett, míg a hidas mindenestől megsemmisült.
1839 tavaszán tették le Kudu felé a Szamoson alapját az állandó kőlábas hídnak. A közpénztár építtette gr. Bethlen Ferencz felügyelete s Pataki József mérnök vezetése alatt. 1846-ban készült el, kétfelől emeltebb gyalogjáróval, 18,473 frtba került, a szekeres és másféle napszámot melyet a megye adott, nem számítva. Azóta többször megújiták, jelenlegi díszes vashidját az állam közelebbről építtette.
Hajdan még volt egy falábakra épített hidja, a mostaninál jóval feljebb, Bilak átellenében, de elpusztulván, 1681-ben a birtokosság a megye segélyét kérte felépíttetéséhez. 1682 február 17-én a fogarasi országgyűlés 22-ik törvényczikke a kívánt segélyt megadta s felállitását kimondotta.
Szorgalom és ipar tekintetében e helység figyelemre méltó.
1750-ben volt: szűcs, csizmadia, kerekes, molnár egy-egy, fazekas és pintér kettő-kettő és 7 czigánykovács.
1839-ben már több rendbeli kereskedő boltja van örmény és zsidó kézben, mely a vidék szükségletének kielégítésére teljesen megfelelő.
1840-ben gr. Bethlen Ferencz kezdeményezése folytán 300 drb 40 frtos részvény mellett egy társaság nagyszerű szeszgyárat állitott kőből, kivül-belül kelletén felüli csínnal nem csak felépült, hanem egy ideig haszonnal működött, de később több ok s főleg a részvényesek hanyagsága miatt már 1845-ben megszűnt. De annál inkább gyártotta kis üstökben szilvából, gabonából a pálinkát a zsidóság 1848-ig, sőt azon innen is okkal-móddal huzamos időn át.
Gr. Bethlen Ferencz és Károly feles számú szarvasmarha és juh-nyájat tartottak s nagy hírre és keletre vergődött ménese az előbbinek még volt 1845-ben, de Károly egészen felhagyott vele.
A községet élénkítette az országos és postaútban való fekvése s újabb időben a Deés–beszterczei vasút, melynek itt nagy állomása van, másfelől négy országos és minden szerdán való heti vásárai igen keresettek és látogatottak, úgy, hogy szűk főterén alig férnek el. 1750-ben malomkőfuvarozással kereskedtek, ma kizárólag semmivel sem.
Sóskútja s határán több sósforrása kiváló jóságú, azt állitják, hogy a rómaiak idejében kezdettek itt bányászkodni s hordták a sót a Bekehegyen túl máig is látható azon az úton Kócs felé, melyet még a 191rómaiak készitettek. A könnyen hozzáférhető sót a kincstár sóőrökkel őrizteti.
Vízi malma ősidőkre vihető vissza. 1466-ban Bethlen Márk és Antal, mint Bethlen birtokosai, panaszt emelnek a deésiek ellen, kik az itteni malmuk gátját lerontani akarják azért, mivel a sóhordó hajóknak akadályára van, kérik Mátyás királyt, hogy ne engedje meg, mert úgy van a gát építve, hogy felette a hajók akadály nélkül mehetnek.
1840-ben két székes malma van, de régi csatornája miatt kevésbbé hasznosítható. Ma három malom van, kettő közönséges lisztelő 3–6 kővel és egy műmalom, mind a három részvénytársaság tulajdona, melynek élén Goldsmiedt Frigyes áll.
Vendégfogadója a múlt század óta van, a negyvenes években gr. Bethlen Ferencz építtetett újat kőből s korcsmái régi idő óta nemcsak a helységben, hanem azon kivül is az országút mentén voltak beállitva.
Van önkéntes tűzoltó-egyesülete gr. Bethlen Pál fő- és Székely Sándor helybeli állatorvos alparancsnoksága alatt.
Bethleni magyar társalgó és olvasó-egylet. 1886-ban alakult meg e czímen 36 taggal, az eddig itt fennállott olvasó-egyletet magához kapcsolva. Ez év nov. 7-én tartották meg az alakuló gyűlést. Fennállása óta elnöke gr. Bethlen Pál, igazgatója kezdetben Floth Ferencz Adolf, jelenleg Bíró Gyula. Tisztikara: jegyző, pénz- és könyvtáros s gazda. Az egyesület ügyeit ezen kivül 10 tagú választmány intézi. Tagok száma 56.
Bethleni takarékpénztár 1869 nov. 25-én tartotta alakuló közgyűlését. Megteremtői br. Bánffy Dezső, gr. Bethlen Károly és Sándor főispán s gr. Kornis Viktor és gr. Bethlen Béla. 8000 frt alaptőkével nyilt meg 1870 jul. 1-én, 30 évre; 1898-ban a társulat fenállásának tartamát 50 évre emelte. Az alaptőke 1874-ben 24 ezer forintra, 1898-ban 60000 forintra emelkedett. Veszteségi alapja tizezer forint és van saját háza. Nyugdíjalapja 7772 frt 96 kr. Gr. Bethlen Károly emlékére tett 2600 frtos alapítvány évi kamataival (130 frt) a helybeli állami óvóba járó gyermekeknek kenyeret vásárolnak s ez által lehetővé teszik, hogy a távolabb lakó gyermekek idejöket egész nap ott tölthetik. Bethlenben felállitandó kórház alapra 1950 frt 26 krt tett.
1896-ban hazánk ezer éves fenállásának emlékére ezer frtos alapítványt tett a hely?eli elemi iskola két szegény tanulója részére.
1921895-ben, midőn 25 éves fenállását ünnepelte, jótékony czélra adott a kolozsvári mensa-academiának 25 frtot, s a már emlitett Bethlen Károly emlékére tett alapítvány 130 frt kamatját. Az apanagyfalusi ev. ref. templom javitására 100 frt. Több szegény tanitó és iparosnak, földmivesnek lehetővé tette, hogy a budapesti milleniumi országos kiállitáson részt vehessen. Ezen kivül évenként tetemes összeget áldoz jótékony czélokra és segélyezésekre.
1897-ben vagyon-számla – teher 566325 frt 96 kr. Veszteségszámla – követel 44472 frt 67 kr.
Igazgatók: Br. Bánffy Dezső 1870–
1863-ban Bernádi Dániel gyógyszertár felállithatására engedélyt kér s ugyanekkor engedélyezték a posta állomását, mely újabban távíróval van egybekötve.
Határhelyek: 1524-ben Aszaló kútja, forrás; Berekszópatak, patak.
1524-ben Lókért, terület.
1644-ben Sajó folyó, Sajó, Sziget, Koromhold, Kotorok, Kerektó, Töltött út mellett, Kelencze, Bastelke, Oroszfalva felé, Kiscsorgó felett, Székely út, Nagy sósmező torok, Belső sós, Pap reketyéje, Bikástó, Kövecses oldal.
1678-ban Nagy vízvető; Kisvízvető; Szent-János sara; Kocsirév; Csörgő; Malomszeg; Holt mellyes; Mellyes hídja; Hárskút; Egres padja; Kuldui rév; Szilas; Ehmező; Úszószeg dülők.
1754-ben Falu nagy utczája, Oláhok temploma, felső fordulóban: Reketyés, Kerektóköz, Kelenczekút, Dellő, Kövecses oldal; alsó fordulóban: Kudui rév, Mellyespataka, Bostelke, Sósmező, Sóstó, Lengyelek dombja, Külső sósmező, Kövecsesút, Figébe vezető országút.
1796-ban Felső forduló, a két híd között szántó, Alsó forduló, Szamos felé, Sajó között, Nagyrét, Kertek alatt, A sziget, Dimbu Sáli vagy Saladombja, Irtóvány szántó, Szekeres rétje, Fügéi út mellett, Bálint kútja, ezek irtóványok, szántók és kaszálók. A felső fordulóban: a Parabita, Szakács rét. Alsó fordulóban: Csonnás, Székelyút, Lengyel temető.
1931812-ben Alsó fordulóban: Róka rét, Sóstó, Kudui rét, a falu osztó rétje, Falusi pásztorok rétje, Lengyel temető, Lengyel domb, Belső sós, Külső mező, Sóspatak, Bérez, Fige felé menő út, Oroszfalu felé; Felső fordulóban: Parabita, Bálint kútja, a hídnál, Bekehegyen és hegy alatt.
1864-ben Lengyel temető, a mai ref. temető; Várárka; Hostát, a várhelyen és körülötte épült városrész; Bekehegy; az aknák közt, egykor sóaknák helye; Szarvas kút, magaslaton fekvő legelő; Tündér-út, régi út; Bilak, magas szikla; Üvegcsür, egykor a Bethlen grófok üvegházáról nevezett hely; Ujhid, át 1847-ben befejezett kőhid; Lengyel domb, egykor a lengyel lakosok temetője.
1640-ben 70 jobbágy lakosa van, kik ugyanannyi házban laknak; a következő évben 78 népes jobbágyháza van.
1713-ban összes lakosa 8 jobbágy, 10 zsellér és 6 nemes, kik 26 házban laknak.
1750-ben volt 108 füst. Adó alatt 35 telek, 7 egyházi nemes s egy szabados, 44 jobbágy, 16 telkes, 29 e nélkül való zsellér s 3 ily özvegy, 20 bujdosó és 5 ily özvegy s 2 más helységbeli. Van itten 232 igás marha, 174 tehén, 50 tulok és tinó, 50 juh és kecske, 145 sertés, 45 méhköpű; 1822-ben 39 igás, 40 tehén, 3 bornyu és csikó, 11 sertés után fizettek adót, de ez utóbbi apadás csak adótitkolás okára vezethető vissza. Iparosai: molnár, csizmadia, szűcs egy-egy, fazekas, kádár, kerekes kettő-kettő és 7 czigánykovács.
1844-ben 165 füst, ebből nemesi 12, lelkek száma: 698, ebből nemes 15 férfi és 17 nő, nem nemes 334 férfi, 332 nő.
1857-ben házak száma 256. Van benne: 89 róm. kath., 9 örm. kath., 848 gör. kath., 2 gör. keleti, 19 evang. luth., 476 evang. helv., 3 unitár. és 177 zsidó, egyült 1626 lélek.
1886-ban lakossága: 1040 gör. kath., 610 helv. hitv., 109 róm. kath., 14 ágost. evang., 10 unitár. és 281 zsidó, együtt 2064.
1891-ben 2272 lakos, ebből 195 róm. kath., 977 gör. kath., 2 gör. keleti, 772 ev. ref., 22 luth., 19 unitár., 285 izraelita. 362 ház. Határa 5028 k. hold.
Adója volt: 1595-ben kik rovatalon nincsenek, a fejedelem részére kivetettek 48 frtot kapuszám szerint. 1596-ban ápr. 24-én a kolozsvári országgyűlésen az őrség tartására 35 pénzt vetettek ki kapuszám szerint. 1941755-ben 386 frt 20 kr. 1845-ben 504 frt 55 kr. 1898-ban összes adója 9337 frt 49 kr.