Nevének változatai: 1173–1196 közt felső (superior) Denecher. 1396-ban Feldenecher. 1406-ban Feldemeter. 1431-ben Nagdeweczer. 3001504-ben Naghdewecher, 1546-ban is. 1610-ben Nagj-Devecsier. Oláhul: Diviciori Máre.
Neve Demecser azaz Demeter középkori személynévből alakult.
Nyugatra hajló szűk völgyben fekszik, keresztül foly rajta a határán eredő s róla nevezett patak, mely Ördöngös-Füzesen felül egyesül a Czegei patakkal. Deéstől 27·3 kilométerre a kékesi járásban.
III. Béla király 1173–1196 közt ezen felső (superior) Devecser birtokot Görögországban szerzett vitézi érdemeikért Lob-nak és testvérének Tamásnak, a mostani gr. Wass-család őseinek adományozta.
Lob-ról e birtok fiára Csornára (Chama) szállott, kit is 1230-ban IV. Béla király ebben meg is erősített. Hogy később is a Csorna utódai kezében maradt, azt nem tudhatjuk, de igen valószínű, s így azon 1298-ban, majd 1305-ben emlitett Ábelt, ennek fiát Mihályt s ismét ennek fiait Andrást és Ábelt az ő utódainak tekinthetjük; N.-Devecser ezután azon Ábel fia Lőrinczre szállott, a ki 1347-ben már világosan Nagy-Devecser birtokosának iratik, ő és fiai András, erdélyi vajda, és Miklós, a kik a kis-devecseri András fiával Miklóssal osztályos atyafiak voltak s a kiket Lajos király 1370-ben e birtokkal megajándékozott.
1382-ben Devecseri Pál mint ügyvéd emlittetik.
1391-ben Lukács fia János emlittetik.
1396-ban Nagy-Devecsernek három része perben Fenesi Lőrincz leányának Erzsébetnek ítéltetett oda, a negyedik rész pedig a következőké volt: Feldevecseri Péter fiai Benedek és Jakabé, Imre fiáé Istváné, János fia Antalé, Kozmatelki Andrásé, Lukács fia Jánosé, László fiai Balázs és Demeteré és Péter fia Demeteré.
1406-ban Feldevecseri Mihály és János fia Péter birják.
1411-ben Feldevecseri Miklós fia Mihály.
1414-ben Feldevecseri Miklós fia Mihály, Chazi Mátyás deáknak és neje Erzsébetnek némely itteni földrészeket és akkora rétet, mekkorát három ember egy nap alatt le tud kaszálni, ajándékoz a néh. Fenesi Lőrincz gyermekeinek része mellett.
1416-ban Feldevecseri Antal fiai István és Balázs.
1417-ben Feldevecseri Mihály emlittetik.
3011421-ben miután Feldevecseri Miklós fia Mihály és Imre fia István fiai Gergely és Péter azon fent emlitett Cházi Mátyás deákot megölték, itteni birtokrészeiket a király Cházi Mátyás gyermekeinek Istvánnak és Potentiánának adományozta.
1431-ben Sztrigyi Imrénét, Margitot, Dicsőszentmártoni Sandrin fia Miklós leányát, itteni anyai részébe igtatják.
1431-ben azon Feldevecseri Miklós fia Mihály feje váltságában egykor három itteni telkét Mányiki Jánosnak adományozta, beigtatják. (Császi rokonság.)
1434-ben itteni birtokos Devecseri Mihály.
1436-ban Gergely fia Benedek, György, kit Balaynak neveznek; János, ki fia volt Györgynek, kit Devecseri Lestáhnak hívnak, birják.
1450-ben Feldevecseri Kis István mint biró emlittetik Dobokamegyében.
1455-ben Devecseri László, István és Pál, Báldi András és ugyanez évben Devecseri Litterati András alispán.
1456-ban Devecseri Benedek, Baythor Miklós.
1468-ban Mátyás király az Apaffy Mihálytól hűtlenség czímén elkobzott itteni részét neki visszaadja.
1468-ban Mátyás király a hűtlenségbe esett szentiváni Székely Mihálynak itteni részét Csupor Miklós erdélyi vajdának adja, a kit ez évben be is igtattak.
1473-ban Harinnai Farkas Miklós és neje Borbála Apaffy Miklós leánya s fiaik Farkas Mihály, Tamás, Jakab és Miklós itteni részüket Frátai Székely Antalnak és Thorzny Fabrin fiának ajándékozzák örökös joggal hűséges szolgálataikért.
1473-ban az erdélyi vajda Csupor Miklóst néhai Apaffy Mihály özvegye és fiai Ferencz, Lénárd és Miklós ellen elmarasztalván, Csupor itteni részét kétharmadában magának, mint birónak s egyharmad részben azon Apaffyaknak ítéli oda, hogy zálogképen mindaddig birják, míg annak becsértékében Csupor azt magához nem váltja.
1475-ben Dicsőszentmártoni Kizdi Sandrin fia Simon itteni részét Apaffy Mihály özvegyének Klárának veti zálogba.
1478-ban Mátyás király a hűtlenségbe esett néhai Suky Miklósnak 302itteni részét, melyet Monoszlay Csupor Miklós erdélyi vajdának adományozott, most annak magvaszakadtával Szentmiklósi Pongrácz Lászlónak és nejének Jusztinának adományozza.
1479-ben Jusztina Horogszeghi Szilágyi Osvát leánya Zolnai Pongrácz László özvegye, férjének Suky Mihály fia Pálnak beleegyezésével itteni részét Ilonának, azon Suky Mihály leányának Sándorházi Porkoláb Ambrus gyalui várnagy nejének ajándékozta, a kit abba királyi beleegyezéssel be is igtattak.
Még a mondott évben a várnagy és neje panaszolják, hogy Jusztina itteni és másutt lévő jobbágyaikat elfogatta s azokat sokféle adózással nyomorgatja, rajok adót vettet ki s három hordó borukat kiitatta.
1481-ben Jusztina itteni részét férjének Erdélyi Jánosnak s ennek magvaszakadtával testvéreinek Tamás és Mártonnak adományozza több birtokaival együtt.
1483-ban Jusztinát már mint Somkereki Erdélyi Jánosnét ezen birtokrészbe megint beigtatják.
1487-ben Devecseri Balay János egyik birtokos.
1487-ben Frátai Székely Antal itteni részének három részét fiának Salatielnek ajándékozza, negyedik részét pedig Harinnai Farkas Miklós fiainak Tamás és Miklósnak veti zálogba.
1499-ben Devecseri Mihály és Balay Mihály birtokosok.
1504-ben néhai Suky Mihály leányának Ilonának Ombozi Miklósnénak leányai Anna Jankafi Kristóf özvegye és Katalin Jankafi Máténé atyjuktól Ombozi Miklóstól s fiától Jánostól itteni részükből osztályt követeltek.
1509-ben néh. Szentimrei Sztrigyi Mihály leányai: Orsolya, Szentimrei András deákné és Zsófia, Décsei Bálintné, magukat atyjuk itteni részébe beigtattatják.
1518-ban itteni részbirtokos Vajdaszentiváni Székely Miklós.
1530-ban János király a hűtlenségbe esett Apaffy Miklósnak itteni részét Őri Jankafi Lázárnak s Devecseri Medgyesi Istvánnak adományozta oda.
1534-ben néh. Apaffy Miklós özvegye Katalin s fia Gergely, ugyanazon Miklósnak fiát Farkast néh. Apaffy Miklósnak itteni részének bármely czímen leendő elidegenítésétől eltiltják.
3031546-ban Mányiki Székely János fia Miklós itteni részét, azaz 3 telkét, Jankafi Katalinnak szávai Almádi Bálintnénak eladja.
1550-ben Mányiki Székely Miklós itteni részét, mely atyjától Székely Jánostól szállott reá, Szávai Nagy Miklósnak s nejének Katalinnak eladja.
1566-ban Forró Miklós 10 jtelket Boér Istvánnak ad cserébe.
1570 körül Forró Miklós itteni részét Frátai Gergelynek adja cserébe, azon 10 ház jobbágyon kivül, melyet Boér Istvánnak adott volt és még két puszta házhelyet, melyet Szűkereki András Kemény Ferencznek vetett zálogba, mely az ő birtokába került.
1584-ben Apaffy István, Miklós és Imre magszakadásuk esetére itteni részük örökösévé a Bethlenieket teszik.
1586-ban Bánffy Anna Apaffy Lenárdné és leánya Erzsébet Apaffy Miklóssal per közben úgy egyeztek meg, hogy Erzsébetnek itteni része ennek lehető kihaltával az Apaffy Miklósé legyen, melyet a fejedelem is megerősített 1589-ben.
1587-ben Báthory Zsigmond Szilkereky András fia Albertnek itteni részét annak magvaszakadtával Czegei Wass Györgynek adományozta oda, a ki abba be is igtattatott Somay Gergely, özv. Apaffy Istvánné Pernyeszi Anna s Apaffy Miklós jelenlétében, de Iklódi Toldalagi Ferencz az igtatásnak ellentmondott.
1593-ban Czegei Wass György itteni részét, melyet ő Szilkereky András fia Albert magvaszakadtával Báthory Zsigmondtól nyert adományban, Somay Gergelynek ajándékozza.
1598-ban Devecseri Somay Gergely, és ugyanez évben Fráthai András és János, Apaffy István a birtokosai.
1599-ben néhai Boér Péter leánya Anna magvaszakadása esetére itteni részét férjére Fejérdi Farkasra hagyja.
1601-ben néhai Apaffy Imre fiai Farkas és Mihály itteni részüket Mindszenti Benedeknek vetik zálogba.
Az 1603-ik évi összeírás szerint Galaczi Istváné.
1506. és 1610-ben Somay Gergely megyei főbiró egyik birtokosa.
1607-ben Frátai Miklós fia András itteni részét Toldalagi Jánosnak adja cserébe.
3041609-ben Iklódi Toldalagi János itteni részét nejére Gyerőfi Borbálára hagyja.
1624-ben Somkereki Erdélyi István itteni részét Apaffy György leányának Erzsébetnek adományozza.
1625-ben birtokosai Somay Gergely, Toldalagi János, Apaffy Zsófia.
1649-ben birtokosai özv. Köblösi Katalin, Iklódi Toldalagi Ferencz és Apaffy Mihály.
1650-ben Apaffy Mihály és Boldizsár az itteni telküket Pánczélcsehi Vajda Jánosnak adják cserébe. Többi itteni birtokosok Toldalagi Ferencz, néh. Somay János árvái Pál és János.
1662-ben Toldalagi János és András itt 5 jobbágytelket birnak.
1694-ben birtokosai az Apaffy, Toldalagi és Somay-családok.
1702-ben birtokosa Somay János, Somay György, Kovács Mihály és Karuly György, amazok sóbeli hasznot élveztek.
1707-ben Bánffy Györgynek itt 3 zsellére volt.
1714-ben a magban szakadt II. Apaffy Mihály itteni részét, t. i. 13 telkét a fiscus elfoglalta.
1727-ben br. Wesselényi István, a következő évben a fiscus birja egy részét.
1735-ben Szászczegői Balogh György és neje Torma Éva gyermekei Zsigmond és Krisztina m.-csesztvei Eperjessi Zsigmondné szülőik itteni vagyonán megosztoznak.
1754-ben Boldizsár László, Boronyai Gergely, Somlyai János, Dellőapáti Somay László, (Demeter és Ajtaiak libertinusok), Cserepi Sámuel (Somay-féle zálogos rész), báró Wesselényi István, a fiscus, Baróthi István (Somay-féle rész), Rákosi György, Eperjessi Zsigmond és a ref. egyház itteni birtokosok.
1758-ban Gőczi Torday István és Ivánfalvi Eperjessy Ferencz.
1760 körül egyik birtokosa Ördögh György, úgy itt, mint Kis-Devecserben, de birtokát Lészay Istvánnak adta el.
1762-ben Mária Terézia az Apaffyak egykori itteni részét gróf Bethlen Gábor és Miklósnak adományozta.
3051770-ben birtokosai: a gr. Bethlen család, Magyar-Dellőapáthi Somay János és László apai s anyai, Mezőpaniti Tetei László és Deési Kádár Mózes anyai jogon.
1773-ban tanuk vallják, hogy Deési Kádár Mózesnek itten két népes jobbágy és egy puszta öröksége van. Többi birtokos Kászoni, br. Bornemissza Ignácz utódai és br. Wesselényi István.
1786-ban birtokosai: br. Bornemissza Jánosnak van 15 jobbágya, 8 zsellére, gróf Teleki Ádámnak 4 jobbágya, 2 zsellére, báró Bánffy Györgynek 5 jobbágya, 1 zsellére, br. Radák Pálnak 2 jobbágya, 1 zsellére, Tetei Lászlónak 2 jobbágya, 6 zsellére, Somay Lászlónak 2 jobbágya, Gál Istvánnak 2, Kakucsi Ferencznek 1, a ref. egyháznak 1.
1809-ben birtokosai: gr. Gyulai Samunénak van 2, gr. Haller Gábornak 3, gr. Nemes Ádámnak 3, br. Wesselényi Miklósnénak 5, Bodoni Gábornak 2, gr. Bethlen Imrének 1, br. Radák Ádámnénak 2, Keczeli Samunak 2, Somay Zsigmondnak 2, Somay Lászlónak 4, Nagy Sándornak 2, Tetei Mihálynak 2, Somlyai Péternek 3, Kakucsi Ferencznek 1/16, Felszegi Jánosnak 1/8, Kendeffy Ferencznek 1, Harangozó Istvánnak 1, Harangozó Mártonnak 1, Baronyai Mártonnak 1, Baronyai Samunak 1, Both Istvánnak 1, Wass Istvánnak 1, Ajtai Samunak 1 telke.
1820-ban birtokosai: gr. Kornis János, gr. Nemes Ádám, gr. Haller László, br. Wesselényi Miklós, gr. Bethlen Ferencz, Bodoni György, Kakucsi Ferencz, Szoboszlai Ferencz, Kendeffy Ferencz özvegye, Nagy Sándor, Somlyai Dániel.
1835-ben Somay József és Sándor, Nagy Ferencz, Tetei Lőrincz, Somlyai Sándor, Soós György, Ajtai Sámuel.
1837-ben birtokosai: Haller, Nemes, Kornis grófok; Ajtay, Baranyai, Miklós, Bód, Csengery, Csomafay, Harangozó, Kocsis, Száva, Somay, Bodoni és Wass nemes családok.
1841-ben Incze Domokos, Miklós Farkas.
1863-ban gr. Haller Anna br. Szentkeresztiné, gr. Bethlen Sándor, br. Bánffy Albert, Káli Nagy Ferencz, br. Wesselényi Albert és Miklós, Miklós Farkas, Kakucsi Farkas, gr. Kornis Albert, Csontos Ferencz, gr. Nemes János itteni birtokaik után úrbéri kárpótlást kaptak.
3061866-ban az itt összeírt 95 füst közül 25 nemesi füst volt. Nemesi jogú birtokosok voltak: Apáti András, Bod Lőrincz, István, Ferencz, Lajos és Sándor; Baranyai János, Mohai Károly (Meleg-Földvárról), gr. Kornis Albert (Kolozsvárt), id. Kocsis Sándor, Miklós Farkas (Kidéről), Kese Elek (Dellő-Apáthiról), Nagy Sándor, gr. Nemes János (Kolozsvárt) Szakács János, br. Szentkereszti Miklós (Kolozsvárt), Somay Béni, id. s ifj. Sándor és László; ifj. Somlyai Sándor, Tettei János, Tankó Imre és br. Wesselényi Miklós.
Jelenleg birtokosai (1898): özv. kökösi Orbók Mózesné, 280 h. 1134 öl, örökség szülői után néh. Miklós Farkas és Károlytól; Imbuzán Jóbné, 192 h. 934 öl, vétel többektől; Nagy Sándor, 10 h. 592 öl, öröklés szüleitől; Váró Mózes, örökség Nagy Ferencz és Somay Amáliától.
Tiszta magyarlakta községet sok pusztulás érte, 1602-ben Básta, Mihály vajda, 1657-ben Rákóczy szerencsétlen lengyel hadjáratában pusztult el a község virága, melyet fogyasztott a rákövetkező török-tatár pusztítás 1660–63 közt. Megapad száma 1703–1711-ig tartó II. Rákóczy Ferencz fejedelem idején folytatott szabadságharczban.
1717-ben tatárok pusztították el s hurczolták fogságra lakosait, kik közül Somay László menekült meg különös módon, a határszélen.
A birtokos magyarság közül 1848-ban többen távoztak el a községből, részben az önvédelmi harczban hullottak el, s így fogyott időről-időre számban és erőben. A magyarság apadása arányában szaporodott az ide főleg 1700 után beszivárgó oláhság, kiket főleg a kincstári részen telepitettek le s magyarbirta örökség oláh ajkú nemes tulajdonába került.
Szorgalmas lakói földmivelők és baromtenyésztők. Fő táplálékuk törökbúzából kerül ki különféle alakban (kenyér, puliszka), utánna paszuly, káposzta, hagyma és tejfélék; húst ünnepnapokon, de ekkor is ritkán szoktak enni. Öltözetük házilag készült kender- és gyapjúszövet. Mellre való, szokmány, harisnya, bocskor és fekete sapka.
1460 körül kőből épült róm. kath. temploma a Bold. Szűz Mária tiszteletére volt szentelve. Plébánosa Benedek. Ez egyház számára Kis-devecseri Ferencz ekkor az encsi szőlőjének felét hagyományozza.
1643-ban ev. ref. anyaegyház, leányegyházközsége Kis-Devecser, temploma a hegyen újra építve, mellette pap- és iskolamesteri lak. Van 307egy régi harangja, borosztó ónpohara, kancsója, keresztelő pohara. Pap, mester és egyházközség számára feles számú szántók, rétek, szőlők. A papnak quarta decima jár mindenből. 1805-ben a fiscus részéről a dézmát megtagadták.
1754-beli hivatalos összeírás szerint van 3 drb belsősége, a czinterem a templommal, papi telek, a falu felső végén az oláh pap mellett egy zsellér telke, 23 drb szántója 71 1/2 köböl vetésre való, 9 szekér szénarétje 3 drb, 100 veder bort termő szőlője, erdeje és 65 frt pénze kamatoz.
1830-ban ev. ref. anyaegyház, kőtemploma mellett lévő haranglábon egy harang, papi telek, három zsellérházzal, melynek fele jövedelmét az esperes húzza.
1838-ban a templom romladozásnak indult. 1851-ben egyik oldala bedült, 1863-ban építették újra. 1883-ban régi harangja mellé öntetett egy újat. Anyakönyvei 1817. éven kezdődnek, a régiek az 1848-iki mozgalmak alkalmával pusztultak el.
1666-ban jóltevők: Gazdag Elek aranyozott ezüst poharat, Dániel Deákné (Litterati) több urasztalára való fehérneműt; Somay Béni egy 1/4 hold területű kertet s két ónkannát, feliratuk: M. T. H. H. 1675; Thetei Mihály, Thetei László és neje Budai Kata 1768-ban és 1773-ban aranyozott ezüst tányért, Thetei László özvegye díszes urasztalára való terítőt 1800-ban, Somay László és neje Budai Kata és egy fia Somay Gergely emlékezetére, ki 15-ik évében ezen devecseri templom építésekor végezte el életét 1789-ben egy aranynyal hímzett keszkenőt. Somay Jánosné 1800-ban szószékre való takarót, Göczi Nagy Sándor és neje Thetei Ágnes 1819; Szabó Erzsók fejérnemüt; Somay Zsigmond és neje Elekes Klára koporsótakarót 1825. Miklós Károly egy ónkannát s több urasztalára való kendőt, Mikolai Bodoni Rachel s férje Kupsa Sándor selyem szószéktakarót ajándékozott az ekklézsiának 1882-ben.
1868-ban 111 ev. ref. lélekből férfi 87. Fekvősége 65 kh. 101 öl.
1863-ban úrbéri kárpótlásban részesült.
Lelkészei: Toronyai Mihály 1640-ben. Nemegyei György 1713. Bányai József 1744. Czekei László 1746–. Háry Ábel 1753–. Ajtai István 1778–. Bányai István 1788–92. Torjai Márton 1794–. Csontos István 1800–. Ilyés Sámuel 1803–. Szigethi Mózes 1805– levita. Bucsi József 1809– levita. Pap Ferencz 1814– pap. Körösfői Dániel 3081823. Szabó András 1825–48. Beszolgáló papok: Horváth Samu és Nagy Ábrahám, Porcsalmi László, Pap Samu 1848–62-ig Noszolyból. Jelenlegi papja Jakabházy Dénes.
Felekezeti iskolája a XVII-dik század első felében még virágzó állapotban, ezután folyton gyengül s végre meg is szűnik; 1870-ben új életre keltvén, az újabb időben a pap volt tanitója is.
Állami iskolája 1894-ben engedélyeztetett, tanitója Hátosz György.
Gör. keleti felekezetnek fából 1768-ban épült temploma Szt-Miklós és Gábor szentekről nevezve; harangjai is ez időből valók. Egyik felirata: In honorem Sancti Trinitatis Anno domini 1768.
Papjai: Kimpán János, Szilárd, Kozma Illés s a jelenlegi Zsurzsuka János.
Iskoláját 1852-ben alapította.
Éghajlata egészséges, szél gyakran, jég ritkán bántja határát, mely gabonának, gyümölcsnek egyaránt kedvező.
1722-beli összeírás szerint mivel és alatt álló szántójába 121 köb. búza fér. Elvetettek ez évben 20 köb. őszi, 5 köb. tavaszi gabonát s termett 6 kalangya kender, van 6 véka törökbúzavetésük, szénarétje 83 szekérnyi.
Határa két fordulóra osztott, délre, nyugat és északra fekszik; földje félig fekete, részben sárgás, igen termékeny, őszi vetésre jó, részben fehéres, mely tavaszgabonának való, néhol sovány, 6 ökörrel kétszer is szántják, az őszbúza tisztán terem meg benne. Az elmúlt 1721-ik évben az ellenség nagy beütése miatt nem arathattak, ezért nincsenek feljegyezve a termésre várt kalangyák; szénája alkalmas minőségű; hadi úton gyakran dolgoznak, erdejében tüzelésre való fája van. Őrölni és vásárba az egy mértföldnyire fekvő Szamosujvárra járnak.
Határa Hodor szerint tágas mezőség, legelői marhatartásra alkalmasak, tavaiból jó ízű halat fognak. Van erdeje, szőlőhegye.
1758-ban a fejedelem itteni részbirtokában 15 népes jobbágy, ugyanennyi zsellércsalád lakott, kik az általuk mivelt szőlőből 120, a nem miveltből 30 vedret szűrtek. Három örökség nélkül való zsellér levelek hordásával fizeti tartozását.
A zsellérek a szabad birtokosok közt levő osztatlan fiatal erdőt használhatták s nyáron négy heti szakmányt tettek Katonában, kötelesek voltak igavonókkal, a hová kivántatott, fuvarra menni. S így szállitottak 309Magyar-Láposra s Katonába is terüket, gyakran a rendes szolgálaton kivül.
Az egész telkes zsellér évenként adott öt elrótt vagy négy nyomott és teljes vékából álló köböl zabot. Szt-Márton adójába és karácsonykor minden tyúk helyett 4 1/3 krt fizettek. A dézmát úgy fizették, mint az uradalomhoz tartozó községbeliek.
Az úri biró (iudex dominalis) úri szolgálattól, dézmától teljesen mentes.
Korcsomárlás karácsonytól Szt-Mihály napig a birtokost illette, a közlakosok az év többi részében árulhatták boraikat.
Az irtásos földek kir. dézmája 3 köböl s 1 véka gabona; az elfoglalt földekből 4 köböl s 1 véka.
Évenként váltólag használható kaszálóból 1 szekér szénára valót szálláspótlásúl foglaltak el s ezen kivül 3 drb földet az egyesült gör. egyház számára szakítottak ki az irtásból.
Közbirtokosok által elzálogosított szőlőkben 40 veder termett, dézma alá tartozott 30 vederre való szőlő.
Jelenleg határa közepes termékenységü; főtermények: törökbúza, őszi búza, kevés rozs, árpa, zab, kender és len. Állatai: szarvasmarha, juh, sertés és baromfi. Gyümölcsfái: alma, körte, szilva, dió és kis mértékben szőlő. Vizét forrásai s a községen keresztül folyó patakja szolgáltatják, tavai nincsenek.
Határhelyek: 1414-ben Deák kúta, kút. Aszály, völgy.
1622-ben Alsóhegy, szőlő. Kecskés, szántó (Keczykes). Nagytó, rét. Nyáras, gyertyános erdő. Tóhely. Bika holdja. Kasza kúta, szántó.
1745-ben Alsó és Felső forduló, Kecskésalj, Kecskés alatt, Körtvélykút, Halom nyáras, Apáthi felé.
1754-ben felső forduló: Halom, Kasza kútja, Bodonkút, Puszta szőlő, Czinterem, Szőlőhegyek, Nagyszőlők; alsó forduló: Kecskésalj, Kecskés hegy, Ördög árka, Tógát, Bika holdja, Pad, Szénafű, Ekklézsia erdeje, Magyaros, Köszörűs, (erdők). Fogadók mellett, Országútja, Nemesek erdeje, Vásárhelyi határszél, Alsó szőlőhegy, Gőczi erdőszél.
1758-ban Nagy erdő, Hucsucsel Szetyeszku, Budabe, Padurecse krejászke, Sztine, Süle.
1811-ben Czinterem megett, Bodonkút, Gödrök alatt, Halmok alatt, Vaczkorfa, Ördög árka, Toldalagi rét, Bika, Pad alatt, Falu végén vagy 310a vármegyeházán alul (alkalmasint katonai szállás), Ekklézsia erdeje, Oláhvásárhelyi határszél, Mohaj felé való rét, Somai rész, erdő, Pénzesverem, Országútja, Kaszakút, Faluvége, Szénafű, szőlők, Oláhok szőlőjek teteje, Baróti szőlője, Magyaros oldal, Bungurd vagy gyümölcsös.
1864-ben Gropa Podásu, Gurujeczele Pojenilor, Poderej, Fudetura, dűlők.
1603-beli Összeírás szerint 8 lélek lakik benne s van 8 lakó s egy puszta nemesi udvarház.
1700-ban van 11 jobbágy, egy nemes lakosa és 12 lakóház az egész faluban.
1721-beli hivatalos összeírás szerint: 2 jobbágy, 8 zsellér, 4 vándorló és 3 nemes lakosa van, kik a vándorlók kivételével, 13 telken laknak, el van pusztulva 11 ház.
Adó alatt van: 29 ökör, 10 tehén, 3 ló, 23 juh, 17 sertés.
1750-beli hivatalos összeírás szerint van 4 jobbágy, 12 zsellér, 5 kóborló, 3 nem adózó nemes s összesen 24 lakosa, kik 19 házban laknak, el van pusztulva 11 ház.
1766-ban 39 férfi, 43 nő ev. ref. lélek lakosa van.
1857-ben házak száma 102, lakosoké 544, ebből róm. kath. 14, gör. kath. 47, gör. kel. 351, ev. ref. 98, zsidó 34.
1886-ban lakossága: róm. kath. 10, gör. keleti 603, helvét hitü 90, zsidó 12, együtt 715.
1891-ben lakosok száma 588, ebből 9 róm. kath., 1 gör. kath., 465 gör. keleti, 91 ev. ref., 1 unitárius és 21 izraelita. Házak száma 110, határa 2129 k. hold.
Adója 1722-ben 132 frt 30 kr. 1898-ban 1359 frt 29 kr.