Nevének változatai: 1306-ban Iztyen, másként Kuharka. 1352-ben Isztén, Esztevény. 1371-ben Eztyén, mint egy idevaló birtokos neve. 1578-ban Esztény. 1598-ban Eztyn. 1721-ben Esztin˙. Oláh neve: Stojane.
421Nevét a szláv stana, sztenya: állás, akol szótól vette.
A Bábolnahegy aljában eredő, északról a Kis-Szamosba folyó patak szűk völgyében, lankás oldalra is kiterjedőleg fekszik, a szamosujvári járásban, a megye székhelyétől 38 kilométerre.
Esztény első birtokosául felerészben Szőke (Zeuke) Domokos, másik felére nézve pedig Lénárd van megnevezve. Szőke Domokosnak részét azonban 1317-ben hűtlenség czimén a dobokai főispán Mikod bán fia Dobokai Miklós kérte a királytól a maga részére s minthogy eközben Szőke Domokos elhalálozott, részét a király csakugyan Dobokai Miklósnak adományozta oda.
1340-ben Esztényről azon Domokos fia István van megnevezve, mint királyi ember.
1344-ben azon Esztényi Lénárd fiai: János és Imre Eszténynek felét 50 márkáért András erdélyi püspöknek és a székesegyháznak hagyományozzák. Valószinüleg ők perben marasztaltattak el a püspök ellen, ezért történt ezen átadás.
1358-ban valószinüleg azon szőke Domokos fiának Sebőknek fia azon Domokos, a ki királyi embernek van kijelölve, egyik birtokosa.
1371-ben birtokos a néhai Esztényi Sebők fia Mihály.
1371-ben emlittetik Aba fia Domokos.
1392-ben Esztényi András fiai: Miklós és János emlittetnek és Sebők fia Jakab.
1424-ben János fia Péter emlittetik.
1426-ban emlittetnek Domokos, Pál és Péter és Jakab fia László.
1431-ben Esztényi Vincze fia Gergely birtokába, azaz Esztény egynyolczad részébe Péterházy Benedek és Balázs igtatják be magukat, de Esztényi Gergely és fia Bertalan ellentmondtak. Esztényi Balázs másik birtokos.
1434 és 1440-ben Esztényi Gergely.
1441-ben Esztényi Gergely, István, Domokos és György emlittetnek.
1442-ben Esztényi Damján fiai Márton, Balázs és Pál Esztényi Székely Istvánnak és fiainak: Jánosnak és Benedeknek egy esztényi telküket eladják.
4221444-ben Esztényi György fia Bertalan itteni részétől eltiltja Esztényi Szixtust, Tamást és Kis Antalt.
1449-ben Esztényi Nagy György s fia János Sükesdtől, Mátétól és Szentegyedi Demetertől itteni részükből osztályt követelnek, de az osztálynak néh. Esztényi Gergely fiai: László és Bertalan, István fia Mihály és Esztényi Szabó Balázs ellentmondtak.
1450-ben Esztényi György mint dobokamegyei comes emlittetik.
1452 és 61-ben Esztényi Nagy György mint hütös ember emlittetik.
1461-ben Esztényi István fia Antal, leánya Dorottya özv. Abafalvi Zsigmondné és fiai: Abafalvi Pál, Albert és Zsigmond itteni részüket Esztényi Gergely fia Bertalannak vetik zálogba; ugyanakkor ezen Bertalan zálogba veszi Esztényi Domokosfi János fia Mihálynak itteni részét.
1463-ban emlittetnek: Esztényi György, Nagy György és Fodor Benedek.
1466-ban Esztényi Domokos és Nagy György.
1467-ben emlittetnek: Esztényi György, Bertalan, Nagy György, János, Balázs és Pál, Szabó János és Marái Lőrincz.
1468-ban Esztényi Bertalan, György és Egyed.
1469-ben emlittetnek: Esztényi György és fiai: Tamás, Péter és János, testvére Domokos s annak fiai: Mátyás és Antal s nővére Klára Bongárti Szilágyi Jánosné.
1469-ben emlittetnek Esztényről Székely Pál, Esztényi Egyed és György, Szabó János és Esztényi Domokos.
1472-ben Kendy Antal és ifj. Tötöri János, kik néhai Esztényi Bertalannak itteni részét, annak magvaszakadtával a királytól adományba nyerték, most azon Bertalan nővérének Ilonának (Esztényi Gergely leányának) leánynegyedül egy udvarházat s két jobbágytelket adnak.
Ugyanekkor azon Kendy Antal s ifj. Tötöri János kötelezik magukat arra, hogy ha az Esztényiek az általuk birt részhez való jogukat 20 év alatt kimutatják, ők azt nekik vissza fogják ereszteni.
1472-ben Esztényi Zsigmond, Domokos, Miklós és Marái Lőrincz emlittetnek.
1473-ban Esztényi Nagy György, Balázs, Egyed, Miklós és Szabó János birnak itt.
4231475-ben Esztényi Kiss Miklós, Domokos, Nagy György, Szabó János, Benedek és Kovács Márton.
1487-ban Esztényi Maray Lőrincz és András, Esztényi Kovácsi Ambrus és Egyed birtokosok.
1487-ben Esztényi Nagy Miklós, Esztényi Mátyás, János, Gáspár János és Esztényi Fábián.
1493-ban Maray Lőrincz, Esztényi Egyed.
1495-ben Esztényi Budai (Kovács) Ambrus.
1497-ben Esztényi Szabó János és Nagy László.
1499-ben ugyanazok és néh. Maray Lőrincz s Esztényi Nagy Ambrus.
1500-ban Esztényi János, Nagy Miklós.
1500-ban Kendy Antal s gyermekei Gál és Dorothea, Petki Györgyné hű szolgájuknak Fiádfalvi Zsigmondnak két itteni jtelküket (Barla) adományozzák.
1500-ban Ilona Esztényi Nagy Miklósné, néh. Esztényi Vincze fia Györgynek leánya és fiai Nagy Gergely, János és Benedek. Ugyanezen évben Esztényi Nagy Miklós és Esztényi János emlittetnek.
1501-ben Alsótőki Benefi Mihály s testvérei Benedek és Gergely egy itteni telküket Esztényi Jánosnak eladják.
1505-ben Esztényi Szabó János fia László deák egyik birtokos.
1535-ben János király Kendy Ferenczet, Mihályt és Antalt itteni részükben megerősíti.
1537-ben Esztényi Budai László és Antal.
1561-ben Esztényi Szabó Gáspár és Kovácsi Márton.
1573-ban Miksa császár Pekry Gábort a Kendyek itteni részében, melyet János Zsigmondtól kapott adományba, megerősíti, ki azt 1576-ban Kendy Ferencznek visszaeresztette.
1573-ban néhai Tötöri István fia János, fia Balázs, azon néhai Tötöri István fia Pál, fia Miklós özvegyétől Dobokay Petronellától néh. férje itteni részét visszaköveteli és meg is nyerte.
4241577-ben Báthory Kristóf a hűtlenségbe esett Békés-párti Kendy Gábor itteni részét Kendy Ferencznek adományozza. Többi birtokosok Kovács Mihály, Buday Elek, Esztényi János és Mátyás.
1578-ban Kendy Péter, (jobbágyai: Oláh, Kovács).
1587-ben Esztényi Mátyás János itteni részét, Nagy Ambrus előtt, Kendy Gábornak veti zálogba. Itteni birtokosok Buday Elek, Szabó Gáspár.
1588-ban Kováchy Mihály 1590-ben is. 1592-ben Kovács Mihály és Szabó János emlittetnek.
1590-ben néhai Tötöri Balázsnak Teke Annától való leánya Erzsébet Bartakovics Horváth Jánosné az itteni részből kielégittetik.
1590-ben Kendy Ferencz itteni, a Kendy-kastélyhoz tartozó részben megerősittetik, de az igtatásnál Kendy Gábor ellentmondott.
1594-ben Báthory Zsigmond néhai Kendy Gábornak itteni részét, t. i. 20 magyar jobbágyot, annak hűtlensége miatt Ravazdy Györgynek adományozta, de az igtatásnál Czompó Margit Rabóczy András özvegye, valamint Tötöri Balázs, Esztényi István, Kovácsi Márton, Buday Zsófia Laky Györgyné, „Buday rész,” Buday Katalin Mátyás János özvegye ellentmondtak. Ekkor itteni birtokosok voltak Kovácsy Mihály és Szabó János.
1598-ban egyik birtokosa Tötöri Balázs, kinek „Nádastóhely” nevű rétje van.
1607-ben Tömöri Anna, előbb Cseffey István, utóbb Tötöri János özvegye és Cseffey László azon néh. Tötöri János itteni részébe beigtattatnak, de annak kecseti Horváth György és Tötöri Erzsébet Bolyai Gergelyné ellentmondtak.
1609-ben Hatvani Zsigmondot a tatár rabságban volt Tötöri Jánostól megvett itteni birtokába a fejedelem beigtatni rendeli.
1618-ban Ravazdy György fiai: András és István tiltakoznak az ellen, hogy e birtokot, melyet atyjuk Báthory Zsigmondtól nyert s Mihály vajda elkobzott, most Wesselényi Boldizsár, mint Mindszenti Benedek árváinak gyámja, elfoglalva tartja.
1630-ban itteni birtokos Kapronczai György és Kovácsi Benedek.
4251640-ben Ravazdy András e birtokot, mely nála zálogban volt, Kapronczay Györgynek visszaeresztette.
1649-ben a fejedelem az itteni Borbély részt, melyet Kapronczay György birt, annak hűtlensége és magvaszakadása következtében elfoglaltatta.
1651-ben a fejedelem Cseffey Lászlót itteni részében megerősíti.
1654-ben a szamosujvári uradalomnak itt levő majorság szőlőjében 226 veder bora lett, bortizedbe 8 veder és 6 kupát szolgáltattak be.
1654-ben Felfalvi Gáspár János leánya Magdolna Keczeli Istvánné, kinek anyja Tötöri Balázs leánya Erzsébet volt, Cseffey Istvánnak Tömöri Annától való fiát Lászlót azon összeggel, melyért néh. Tötöri Balázs fia János feje váltságáért itteni részét feleségének Tömöri Annának elzálogosította, megkínálja.
1660-ban Barcsay Ákos a fiscus itteni részét Bánffy Zsigmondnak adományozza.
1662-ben Apaffy Mihály Bánffy Zsigmondot itteni részében megerősíti.
1662-ben Apaffy Mihály Cseffey László itteni részét, melyet annak magvaszakadtával a később hűtlenségbe esett Keczeli András foglalt el, most Váradi Belényesi Ferencznek s nejének Putnoki Erzsébetnek adományozza.
De ez ellen tiltakoztak 1667-ben Tömöri Petronella Imecs Istvánné leányai: Fruzsina kopaczeli Buér Simon, Ilona makczai Jankó Mihály özvegyei és Buér Pál és Jankó László.
1671-ben Apaffy Mihály a fiscus által elfoglalt itteni Tötöri, utóbb Cseffey birtokot özv. Keczeli Istvánné Gáspár Magdolnának visszaadatni rendeli.
1694-ben birtokosa azon Bánffy Zsigmond fia Bánffy Pál, kinek fia Zsigmond, ennek leányai: Klára br. Naláczi Lajosné (1759), Anna Ugron Istvánné (1759), Mária br. Radák Lőrinczné (1759), Katalin gr. Toldalagi Ferenczné (1759), Druzsánna vargyasi Dániel Péterné (1759) és Erzsébet gr. Toldalagi Pálné (1759).
1702-ben egy telkes nemesek Verebélyi Miklós, Kádár György, Szabó János, Martonosi Péter.
4261702-ben Várfalvi Pálffy Gábor és Ferencz itteni részüket Csomafái Butyka Györgynek vetik zálogba.
1711–60-ig az itteni Cseffey rész örökösei:
István András Sándor György István László Eszter, Cserényi Sándorné Mihály Mihály Sára, Katona Jánosné Borbála, Dániel Mihályné Klára, Biró Dánielné Keczeli István János János Ferenc János Samu Krisztina, Kabos Lászlóné Erzsébet, Szucsáki Ferenczné Borbála Thoroczkay Péterné 1757. Katalin br. Barcsay Jánosné György István † 1735 Sára, Lészai Istvánné
1770-ben összeírt birtokosai: Sövényfalvi Aknai József s Ábrahámfalvi Ugron István neje Bánffy Anna férji s Esztényi Kádár György és Péter apai jogon (1765-ben is).
1801-ben birtokosai: gr. Toldalagi Zsigmondnak van 27 telke, Keczeli Jánosnak 1, Keczeli Ferencz özvegyének 1, Katona János özvegyének 2, Szacsvai Jánosnak 1, br. Diószegi Zsigmond özvegyének, Túri Mihálynak, Csernátoni Jánosnak együtt 1, Kispál Sándornak 1, Kádár Györgynek 1, Bálint Zsigmondnak 2, Dénes Györgynek 1, Zalányi Istvánnak 1, *Ecsedi Jánosnak 1/2.
1809-ben birtokosai: gróf Toldalagi Zsigmondnak van 21 telke, Katona Jánosnénak 1, Keczeli Jánosnak 1, Keczeli Ferencznének 1, Apor utódok 6/12, Szacsvai János utódai 8/12, Zalányi Istvánnak 8/12, Kispál Sándornak 2, Kis Samunak 8/12, *Bálint István s Zsigmondnak 2, Dénes Györgynek 8/12, Ecsedi Jánosnak 2, Kovács Eleknek 2, Drágus Istvánnak 1, *Kispál László s Sándornak 1, *Kis Lászlónak 3/12 *Kádár Györgynek 1, *Pákéi Józsefnek 2, *Kovács Imrének 3/12, Aknai Sámuel és *Benkő György.
1814-ben Fejérdy Zsigmond, Székely Dániel idevaló birtokosok.
4271820-ban birtokosai: gróf Tholdalaghi Zsigmond, Keczeli János, Katona László, Székely Dániel s Apor örökösök.
1837-ben gr. Toldalagi a Bánffy jogon; kisebb birtokosok: Aknay, Bálint, Gergely, Kispál, Katona, Kiss, Kádár, Kovács, Pap, Pakay, Keczeli nemesek.
1863-ban gr. Toldalagi Ferencz, Katona Erzsébet, Székely Lajos, br. Diószegi Antal, özv. Simonné Keczeli Juliánna úrbéri kárpótlásban részesülnek.
1866-ban az itt összeírt 69 füst közül 26 nemesi füst volt. Nemesi jogú birtokosai voltak: gr. Tholdalagi Viktor (Koronkáról), Bányai János, Kispál Sándor, László, ifj., id. s legid. József, Bálint Zsigmond, Samu, Ferencz, István és József, Ecsedi Ferencz és György, Huszár ifj. s. id. Dániel, Gergely János, Samu, József és Lajos, Imre Farkas, Pákái József és Samu, Szabó Ferencz, Csorna János, Rácz József, Czégényi István, id. s ifj. Beke József, Kis Tódor, Velle Dénes, Bántó Mihály és 1 Kun, 4 Papp s 1 Hangó családbeli. Az Irsay család egyik ősbirtokos.
Nagyobb birtokosa 1892-ben Bokros Elek, 642 h. 1449 öl, vásárolta a gr. Tholdalagi utódoktól s tőle megvette jelenlegi birtokosa Bogdánffy Gábor.
E tiszta magyar lakta községbe a XVII. század második felétől kezdve az oláhság kezdett betelepedni, mely számra nézve ma a magyarokét jóval felülmúlja. Egyedüli foglalkozásuk a földmívelés, baromtenyésztés; főtáplálékuk a tengerikenyér s tejfélék. Ruházatukat házilag állitják elő. Házaikat s gazdasági épületeiket részint kőből s boronafából építik szalmatetővel; az oláhság lakta házak összes felszerelése: ágy, asztal és pad, a magyarságnál ezeken kivül rendesen szék és ruhásláda is van.
Róm. kath. egyháza a reformácziót megelőzőleg fennállott.
1525-ben Szt-Domokosról czímzett plébánia templomának néhai Esztényi Bertalan Mikolán egy birtokrészt hagyományozott, de azt most mikolai Csorba vajda a templomtól megvette.
A vallásújitás után az ev. ref. egyház hitelveit fogadta el s mint anyaegyházközség állott fenn; a XVII. század elején hívei megapadván, Szarvaskendnek lett leányegyháza. 1734 tájt anyaegyházzá lett s Tötör és Szarvaskend csatoltatott hozzá mint leányegyházközség.
428Ódon ízlésben épült hatalmas kőtemploma arra mutat, hogy a XVI. században virágzó kath. magyar egyházközség volt; a templom idővel romladozásnak indult s egy részét 1796-ban építették fel.
Az egyházközség egyik legnagyobb jóltevője gr. Toldalagi Zsigmond, ki a lelkész számára kőházat építtetett, itteni birtokának dézmáját az ekklézsia szükségeire ajánlotta, de fia apjának ezen adományát elvonta. Br. Bánffy Zsigmond az ekklézsiának 60 mfrtot hagyott. 1756-ban Gyarmathi József szarvaskendi lakos 100 mfrtot hagyott. Ezen hagyományokat akkor tették, midőn Szarvas-Kenden a róm. kath. egyházat állitották fel, melynek részére az itteni ev. ref. egyháztagokból híveket toborzottak.
Urasztalára való eszközöket adományoztak: Egy ismeretlen egy talpas ezüst kelyhet ily irattal: „Általadatott az esztényi ev. ref. ecclesianak, május 24. 1801.” Aranyozott ezüst tányért felirata szerint: „Grf. Széki Teleki Eszter néhai méltóságos N.-Vajai Vajy Ábrahám özvegye adta az esztényi ecclának Isten dicsőségére 1801.” Verebei Miklós 1696-ban egy óntányért, mint a feliratán olvasható; Szacsvai János 1762-ben feliratos óntányért; keresztelő poharat a felírás szerint Mátai György és Szakács Kata adtak 1694. E. K. I. felirattal adtak egy úrasztali díszes teritőt.
1769-ben a méhtenyésztés képezte az ekklézsia jövedelmét.
Egy kisded harangja mellé Bokros Elekné Wieland Ilka öntetett újat ezen felirattal: „Hajnalban ébresztek, ebédre hivok, jelzek vészt, örömöt s neved örökre hirdetem Heléna.”
Fekvősége 1867-ben 7 és 1398 öl. Temetője a gör. katholikusokkal közös. Kepézők száma 22, a szarvaskendi filiában 18. Tőkepénze 933 frt 45 kr.
Lelkész fizetése a XVII. században: minden házas embertől 3 kal. búza, 2 veder bor, 2 szekér széna, az özvegyek adtak 3 sing vásznat, összesen 8 szekér fa s 1 köb. búzavetés, melyet a hívek be is takarítottak.
1863-ban a ref. egyház dézma kárpótlásban részesült.
Anyakönyve 1821, jegyzőkönyve 1844-ben kezdődik. Egyházmegyei zsinatot tartottak benne: 1689, 1692, 1696, 1701, 1718, 1732 és 1796-ban.
1865-ben hozzátartozó leányegyházak: Szarvas-Kend, Tötör, Girolt, Kecset, Kecset-Szilvás, Ónok.
429Lelkészei: Zabolai Boldizsár 1721. Vásárhelyi Mihály 1724. Dalnoki István 1725, Bányai István 1726. Malomi Bálint 1727, levita. Debreczeni János 1731, levita. Angyalosi Zsigmond 1734, levita. Bányai József 1739, pap. Bányai Péter 1744 és 1750. Keresztes András 1749. Imre Mihály 1751. Rácz József 1760. Szász Mihály 1765. Lénárd Samu 1768. Ocsvai György 1785. Huszti György 1790. Bajnóczi Dani 1793. Kelemen András 1801. Gyulai József 1811. Vas György 1817. Huszár János 1838-ban foglalta el állomását, az 1848. évi önvédelmi harcz alkalmával az oláhok kegyetlenül elkinozták, verték s hurczolták ide-oda, minek következtében rövid időn meghalt; a papilakot lerombolták. Bántó Mihály 1850-ben, ki után Pataki Gábor szolgált, jelenleg üresedésben van.
Felekezeti iskolája 1727-ben fennállott. Kezdetben leviták, később papok tanitóskodtak. Rendszeres iskolát 1859-ben szerveznek. Az iskola ügyét Bokros Elek birtokos és képviselő vette szivére s 1883-ban saját telkére és költségén díszes iskolát építtetett kőből, zsendelyfedél alá s felszerelte vaspadokkal s bocsátotta az állam rendelkezésére; jelenlegi állami tanitója Varga Gyula.
A gör. kath. egyházközség kőből épült temploma a szent angyalok tiszteletére 1817-ben szenteltetett föl. Anyakönyvet 1824. év óta vezet. Hiveket toborzott a ref. egyháztól elkeresztelés, esketés folytán. 1813-ban egy ref. vallásra térni akaró nőtől, ki 6 heti tanitásra a papjához járt, a gör. kath. pap a bizonyítvány kiadását megtagadta, míg a tanitásért 40 magyar frtot, 40 fertály bort és 40 kalácsot meg nem fizeti.
Jelenlegi papja Palatkai László.
Iskolát s tanitót több községgel együttesen tart fenn.
Éghajlata enyhe, járványtól mentes, jég ritkán bántja határát.
1721-beli hivatalos összeírás szerint adó alatt van: 8 ökör, 12 tehén, 2 borjú, 2 ló, 35 juh, 1 méhköpű, 15 sertése. Mivelhető földje 69 köböl férőű, miveletlen 33. Elvetettek ez évben 7 köböl őszi és 2 köböl tavaszi gabonát; termett 65 kalangya őszi gabona, 18 kalangya zab és árpa, 14 kalangya kender, 31 szekér széna, 5 kapásra való szőlőjében 15 veder bor. Van 22 frt adóssága. Két fordulóra osztott határának nagy része délnek, más része északnak fekszik, a hegyek alatt fekete, a síkon sárgás agyag, köves, őszi és tavaszi gabonát vegyesen terem; szénája meglehetős; 6–8 ökörrel kétszer is szoktak szántani, 430őrölni egy mértföldnyire járnak, tűzre való fája elegendő, hadi úton dolgoznak. Deéstől 2, Kolozsvártól 3 mértföldnyire fekszik; sót fuvarozhat.
Hodor szerint (602. 1.) e kis helység szántói s legelői jók, de nem terjedelmesek. Szőlője kevés, de jó asztali bort ad. Erdeje kevés, épületköve bőven.
Határa jelenleg közepes; terményei: búza, rozs és tegeri; állatai: szarvasmarha-félék, juh s házi szárnyasok. Gyümölcsei: alma, körtve, cseresznye, szilva és szőlő. A Buna kút jó vizet szolgáltat.
Van önkéntes tűzoltó-egyesülete. A postát 1887-ben állitották fel.
Határhelyek: 1472-ben Győrbükk és Eresztvény, erdők.
1598-ban Nádastóhely, kaszáló.
1898-ban dűlői: Rózsakút, Gyertyános, Beke András, Verőfény, Észak, Büdös kút, Lepényes.
1700-ban 9 jobbágy és 2 szegény lakosa van s az egész községben 9 lakóház.
1721-ben 3 nemes, 1 jobbágy, 6 zsellér, 4 kóborló lakosa van, kik a kóborlók kivételével 8 házastelken laknak, el van pusztulva 6 ház.
1750-ben van 1 jobbágy, 26 zsellér 22 1/3 telken 25 házban, 3 szegény zsellér 1/3 telken 3 házban, 4 kóborló, 1 czigány 1/2 telken 1 házban és 2 szabados 1 telken 2 házban.
1837-ben 414 lélek, ebből nemes 104, házak száma 71.
1838-ban róm. kath. száma 10.
1854-ben 676 lélek lakja.
1857-ben házak száma 76; lelkeké 426, ebből 8 rom., 249 gör. kath., 5 gör. keleti, 4 ágostai, 129 ev. ref., 4 unitárius és 27 zsidó.
1886-ban 345 lélekből: 12 róm. kath., 233 gör. kath., 91 helvét hitv. és 9 zsidó.
1891-ben 384 lakosból: 6 róm. kath., 226 gör. kath., 142 ev. ref. és 10 izraelita.
Adója 1721-ben 150 frt 30 kr., 1898-ban 886 frt 65 kr.