Nevének változatai: 1576-ban Ilosva. 1607-ben Kis-Ilosva. 1618-ban Felső-Ilosva. 1643-ban Kis-Ilosva. 1831-ben Felső-Ilosva, oláhul Tsilisva. Először emlittetik 1334-ben Kysuluswa néven mint folyó.
Neve a szláv „Jolsva” szóból ered, mely égerfát jelent.
Északról délre huzódó két szűk völgyben fekszik az Izvor és Ilosva patakok közt nagy hegyek aljában, A.-Ilosvától M.-Lápos felé vezető út mentén, a bethleni járásban. Deéstől 44·3 kilométernyire.
F.-Ilosva Szeszárma tartozéka volt, de mint ilyen még 1560-ban, mikor az összes tartozékok felsoroltatnak, még elő nem fordul, csak 1576-ban tehát e falu 1560–1576 közt keletkezett.
1576-ban Báthory István a hűtlenségbe esett Farkas Jánosnak és Miklósnak e birtokát Báthory Kristófnak adományozta, a ki abba 1577-ben be is igtattatik, de őt attól néhai Harinnai Farkas Farkas fiai János és Miklós eltiltják. 1581-ben és 1585-ben ugyanazok újból tiltakoznak.
1589-ben Báthory Zsigmond e birtokot Báthory András bibornoknak adományozza s birta Bethlen várához, de igtatásának 1590-ben Farkas Miklós s néhai testvérének Jánosnak fiai Tamás, István, János, Ferencz és Mihály ellentmondanak.
1595-ben ugyanazok újból tiltakoznak e birtok bitorlása ellen.
1597-ben Báthory Zsigmond fejedelem e falut Logofét Péternek adományoza s ez a következő évben testvérének Zafirának.
1598-ban birtokosa Logofét Péter, ki azt mindenesetre Báthory Zsigmondtól Báthory András bibornok hűtlensége miatt kapta adományba. Kenéze János Lukács.
1602-ben néh. Rácz Péter özvegye Logofét Szafira e birtok felét, ha fiának Rácz Ádámnak magvaszakadna, második férjére Bálintitt Jánosra hagyja s ugyanez évben Logofett Zsófia legidősebb Tövisi Rácz Péterné e falut elzálogositja.
1607-ben Bálintitt János és Rácz Ádám e birtokba beigtattatnak.
1618-ban Bálintitt János itteni birtokos, ki Czegel János 128itteni és láposvidéki jószágaival együtt állitott ki ez évbeli lustrára egy gyalogpuskást.
1625-ben Logofét Szafira Bálintitt Jánosné e birtokát fiának Bálintitt Györgynek veti zálogba.
1642-ben Barát Istán özvegye Logofét Mária e birtok iránt, melyet atyja Logofét Péter Bálintitt Jánosnak elidegenitett s most is annak kezén van, az e miatt támasztott perében ügyvédeül Kolosvári János deákot hatalmazza föl.
1643-ban Galgói Rácz Ádám deési házát és itteni részét Tövisi Bálintitt Györgynek adja cserébe.
1651-ben II. Rákóczy György e birtokot Tövisi özv. Bálintitt Györgyné Kovacsóczy Katalin, Szombathelyi Márton özvegye egy Bálintitt leány és a Hosszútelky családtól visszaváltván, azt most Huszár Mátyásnak adja zálogba.
1658-ban Apaffy Boldizsárnak itt 14 adózó jobbágya volt.
1659-ben Barcsay Ákos Szamosujvárhoz tartozott e birtokot Ébeni Lászlónak s nejének Wass Juditnak, kik azt Barcsay Évától: előbb Huszár Mátyásné, utóbb Apaffy Boldizsárné özvegyétől magukhoz váltották, adja zálogba.
1664-ben mivel ezen birtokot Barcsay Ákos Ébeni Lászlónak adta zálogba, kinek halálával leányára Évára Czegei Wass Jánosnéra szállott, most azt tőle Csik-Gyergyó és Kászonszék főkapitánya Novaji Szentpáli János és neje Bornemisza Zsuzsánna magához váltotta, kit is 1667-ben Apaffy Mihály annak birtokában megerősit.
1673-ban Bornemisza Anna fejedelemasszony és Katalin Bánffy Dénesné e birtokot, mely nővérük néh. Zsuzsánna rájuk hagyott, Teleki Mihálynak adják cserébe.
1682-ben Körtvélyfái Bálintitt Zsigmond Teleki Mihályt e falu birtokba vételétől most és még 1678-ban is tiltja.
1687-ben Teleki Mihályt e birtokban Apaffy Mihály megerősitette.
1694-ben birtokosa Teleki Mihályné.
1702-ben Teleki Pál. 1724-ben birtokosa gr. Teleki Ádám.
1780-ban II. József császár e birtokot a gr. Teleki családnak adja zálogba.
1291786-ban birtokosa gr. Teleki Ádámnak 58 jobbágya s 4 zsellére volt.
1793-ban Galgói Rácz Imre az 1602-beli Logofett jogon e birtokhoz való igényét bejelenti.
1811-ben gr. Teleki Mihály, kinek 1816 körül 2 1/6, Teleki Sámuelnek 21 1/2, gr. Teleki Imrének 17 1/6 és Ferencznek 2 1/2 telke.
1818-ban br. Bálintitt Elek 1597. és 98. évbeli Logofét jogon e birtokhoz való igényét bejelenti.
1820-ban birtokosai: gr. Teleki Sámuelnek van 30, gr. Teleki Imrénének 26, gr. Teleki Mihálynak 4 telke.
1863-ban gr. Teleki Sámuel, gr. Teleki Róza és gr. Teleki Miksa úrbéri kárpótlásban részesültek.
1866-ban nemesi jogú birtokosai: gr. Teleki Sámuel (Sáromberkéről), gr. Teleki Miksa (Kendi-Lónáról), Ferrári Lajos (Harinnáról).
Felső-Ilosva jelenlegi birtokosai (1898): gr. Teleki Samu; 270 h. öröklés. Gr. Teleki Miksa fia gr. Teleki László Gyula, gr. Teleki Rozália; 9001 h. Kukura Simon; 108 h. Mán Logyen; 105. h.
Lakosai románok, földmivelők, baromtenyésztők. Pünkösdkor házaikat zöld galyakkal díszitik föl. Fiúgyermek elhalálozása alkalmával templomuk tornyába fehér zászlót tűznek ki. Táplálékuk tejfélék. Ruházatukat kenderből, gyapjuból házilag állitják elő. Övükön széles szíjat (gyüszű, őv) viselnek, melyből a kés soha sem hiányzik.
Házuk rakófa, egy szoba s pitvar. Gazdasági épületek ezzel szemben, fedele szalma és zsendely. Lakói közt a múlt századbansok volt a golyvás.
1768-ban két gör. felekezet volt. A főkormányszék megszámlálásánál rendelte el s a fatemplomot, mivel a község egynegyede az uniót elfogadta, ezeknek adta. Elavult fatemplom helyett 1860-ban épitettek újat szintén fából, védő szentjük Mihály és Gábor őrangyalok.
Lelkészei: Maximilian János tanitó és 1889-ben, Pap György, Purzsa János után a jelenlegi Máncs György.
Iskoláját az ötvenes években alapitotta. 1870-ben javitották meg.
Éghajlata mérsékelt, szélnek nincs kitéve, jég ritkán bántja. A roncsoló toroklob itt is uralkodott.
1750-ben halálának fele tér és termő s más része terméketlen, 130hegyes. Jövedelme a föld termékei s a barom. Két fordulós határa 4–6 ökörrel szántható. A trágyát évenként megkivánja, de hegyes volta miatt szekérrel nem trágyázható. Egy köböl őszi vetés ad 50 kévés négy kalangyát, szemül 4 vékát, a hegyes rész 3 kalangyát s kalangyája 2 vékát. Ugyanígy fizet a zab is.
Legelője elegendő, erdőben bővelkedik. Van évenként használható rétje, de forudlónként is kaszálnak.
Szántója 271 1/2 köb. férőü; elvetettek 106 köb. őszi, 123 tavaszi gabonát, termett 12 köb. törökbúzája. Rétje 107 szekérnyi. Van 31 igás marhája, lova 99, tehene, 20 tulka, 567 juh, 55 disznó, 35 méhköpű. Iparosa egy molnár.
1822-ben határa 3-ad osztályu. Adó alatt van 489 1/2 köb. szántó, 529 1/2 szekér szénatermő rétje, 32 ökör, ló, 31 tehén, 2 tulok, 53 kecske, 8 disznó.
Jelenleg határa terméketlen; főbb terményei: tengeri, tavaszi búza, zab; állatai: magyar fajta szarvasmarha, kecske, juh, mangalicza faj sertés; gyümölcse egyedül a szilva.
Itatója a Cziblesből eredő Izvoru és F.-Puszta-Egresről folyó Ilosva-patak. Épültenek való köve jó.
1878 óta körjegyzői székhely.
Házilag kosárfonással foglalkoznak, van két vízimalma egy-egy kerékkel és kővel, gróf Teleki Samu és gróf Teleki László Gyula tulajdona.
Határhelyek: 1742-ben Ulyásza, Sztrimba pojani, Runk, Zapogye, Preszáka, Lunka sztrimbi, Ivanyásza, Grujeczu nyetrebi, Fontina monyászka, Szimbecze vagy Zimbricza, Petrics, Czárkure, Doszu nyetrebilor, Doszu Szibreczi, Doszu Szlámuluj, Gyalu Szkauluj.
1864-ben Fatia Scaiulu, Runcu, Scaiului, Runcu, Sacaturile, Piatra, Uliasa, Dealul, Strimbi, Dealul Pipineli, Calea Frasinuluj, Dealul negurilor, Ivaneasa, Gura negurilor, Gura Racatesiului, Zimbritia, Mihaleasa, Piciorul netodului, Dosul Mihalesi, Dosul vaii mari, Dosul Sindroi, Dosul truntiului, Dosul Porcului, Dosul lui Stefan, Dialul intre Strimbe, Dosul Ulesi, Dosul Zimbritzi, Dosul vai Ursului, Dosul Corabdi, Valia Corabi, Valia Ursului, Valea porcului, Valea Sindroi, Paraul lunci domnesci.
1898-ban dülői: Dealu beszericsi, Dealu Negrilor, Izvor, Iványászá, Halea Frászinuluj, Sindraje, Muntile, Oarzina, Tomasaje, Uliásza, Piatre, Treszte, Runku, Fáczá szkajuluj, Fundeture és Pogyerej.
131Lakossága: 1704 körül 15 jobbágy s három szegény lakosa van, kik összesen 15 házban laknak, elpusztult házainak száma 28.
1750-ben van 49 jobbágy 45 1/2 telken 46 házban s egy ily özvegy egy házastelken, egy telkes zsellér egy és 13 külsőségek nélkül való zsellér 11 telken 12 házban s egy ily özvegy egy telken és házban. Együtt 59 1/2 telken 61 házban.
1857-ben 533 lakosból 490 gör. kath., 43 zsidó. Házak száma 104.
1886-ban lakossága 893, ebből 853 gör. kath. és 40 zsidó.
1891-ben 1002 lakosból 947 gör. kath., 6 gör. keleti, egy ev. ref. és 48 izraelita.
Adója 1704 körül 37 frt 50 kr., 6 köb. búza s ugyanennyi zab, 2 szekér széna s egy vágómarha. 1748-ban 262 frt 12 kr. 1749-ben 264 frt 48 kr. 1775-ben 166 frt 17 kr. 1775-ben 419 frt 9 kr. 1822-ben 246 frt 18 kr. 1898-ban 2803 frt 45 kr.