Nevének változatai: 1448-ban Kemene. 1461-ben; Kemen. 1597-ben Kemenie. 1831-ben Keménye, oláhul Kreminya.
Nevét a szláv kremen = kovakő, tűzkő után kapta.
A Deberke-patak völgyében, lankás oldalon terül el, a Grapapopi hegy aljában, Mányával szemben. Deéstől 14·5 kilométernyire, a deési járásban.
Keményét kezdettől fogva Kodorhoz s ezzel együtt Kecsethez birták a Kecsetiek. 1448-ban birtokosa Kecseti István fia Péter.
1457-ben birtokosai Kodori Pápó fiai László, András, Pál és János, valamint Iklódi Dési Jánosné Katalin néh. Kecseti Péter fia János leánya. 1461-ben a Kechethi-nemzetség birtoka.
1467-ben Mátyás király Kecseti Jánosnak s fiának Gál deáknak azon szabadalmat adja, hogy itteni részükön katonák meg ne szálljanak.
2821472-ben Kecseti Gál deák rokonait: Kodori Pápó fiait Pált, Lászlót, Andrást és Jánost itteni s a felsőgyékényesi, törpényi, péterházi, kodori, kecseti és dobokai részbirtokába osztályos testvéreivé fogadja.
1473-ban Kecseti Gál deák Iklódi Márton özvegyét s fiát Tamást, valamint Tóth István, azon özvegynek férjét, itteni részétől tiltja.
1475-ben Katalint, Kecseti Péterfi Péter leányát, Dési Jánosnét, valamint Kodori Andrást, Lászlót, Jánost és Pált néh. Kodori Gál deák itteni javaiba, testvérré fogadtatásuk czímén beigtatják.
1475-ben ezen új birtokosokat Vingárti Geréb László számos fegyveres néppel birtokukon megtámadta, birtokukat elfoglalta.
1475-ben a fenntiek Iklódi Jánost és Pétert néh. Kodori Gál deák itteni részének kérelmezésétől tiltják.
Ugyanezen évben Mátyás király Gál deák magvaszakadtával javait Endrédi Ficza Demeternek adományozza. Ez azonban soha életbe nem lépett; 1476-ban pedig a Kodoriak Geréb László ellenében itteni részükbe itéletileg visszaigtattattak.
1482-ben Mátyás e birtokot Vingári Geréb László erdélyi püspöknek, valamint Geréb Péter és Mátyásnak adományozza, mely őket zálogjogon különben is megilleti, de az igtatásnál Kodori László és János ellentmondtak.
1491-ben Kodori János és fiai György, János, Benedek és László; Kodori András fiai Ferencz és Jakab; Kodori Pápó fia László és János Ulászló királyt, valamint Geréb László püspököt, Geréb Pétert és Mátyást e birtoknak Bethleni Miklós részére való eladományozásától tiltják.
1503-ban Kodori Jakab és fia Ferencz itteni azon részüket, mely most Bethleni Miklós kezén van, kinek azt néh. Vingárti Geréb Péter nádor zálogositotta el, Bethleni Miklósnak eladják. Ezen kivül a saját részüknek továbbra is birtokában maradnak. Ugyszintén György is a magáéban.
1505-ben Ulászló birja Keményét, mely most Bethleni Miklós kezén van, Kecseti Péter magvaszakadtával Csesztvei Barabási Jánosnak és Lénárdnak, Kecseti Lászlónak és Kecsetszilvási Kristófnak adományozza.
1511-ben egy összeírás szerint egész Keménye Bethlen Miklós fiainak János és Farkasnak kezén volt.
1518-ban Kodori János fia György s ennek fia Pál itten birt 283minden jogáról Bethleni Miklósnak Chyre Margittól való leányának Erzsébetnek Kecskeméti Patócsi Miklósnénak s fiainak János és Farkasnak javára lemondott.
1554-ben Kendy Ferencz a kecseti uradalmához itt két részben: 2 kapu jobbágyot, 1 szegényt s 1 szabadost bir.
1577-ben itteni birtokos Kendy Sándor, egyik jobbágya Juda nevü.
1578-ban Patócsy Katalin Kendy Sándorné, Patócsi Erzsébet Bánffy Boldizsárné és néh. Patócsy Gáspár leánya Anna e birtokban megerősittetnek.
1595-ben egyik birtokosa Zadorlaki György kanczellár özvegye.
1597-ben5 Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett Kendy Sándor e birtokát Sákai Ghiczy Péternek s nejének Kendy Krisztinának (Kendy Sándor leánya előbb Kovácsóczy Farkasné) adományozza.
1618-ban Radák András, Somogyi András és Gyerő István itteni birtokuk után ez évbeli lustrára Szabados János puskás-gyalogot állitják ki.
Keményei Litt. vagy János, Deák 1620 körül., Deák Antónia, Keményei Karuly Jánosné, Karuly Zsuzsánna, Keményei Tamás Jánosné egyik birtoka 1674-ben
1620-ban birtokosa Sárvári Gyerő István.
1632-ben Haller György óvást tesz az ellen, hogy a fejedelem öcscsének Haller Zsigmondnak e birtokát annak magvaszakadtával elfoglalta.
1640-ben Haller István s neje Zalai Barkóczy Anna a fejedelmet e birtok elfoglalásától tiltják, de úgy látszik hasztalan, mert 1650-ben birtokosai Deési Szabó András fejedelmi asztalnok s fia János és Alőri Sárközy Dávid özvegye: Deésy Füzesy Erzsébet, ki előbb Deési Szabó Andrásné, azelőtt Vajda Mihályné volt.
1658-ban Iklódi Deési János neje Fejér Kata, fiai: László és ifj. Jánosnak itt 2 adófizető jobbágya volt.
1662-ben Apaffy Mihály a fiskus itteni részét Haller Jánosnak adományozza.
1669 november 13-án Deési László és János a Trifán Péter és Demeter telkére új adományt eszközöltek; Trifán 1670 okt. 17-én a 284beigtatáskor Karuly János deáknak (litteratus) leánya Juana Tamás Jánosné ellene mondott, de úgy látszik nem lett eredménye, mert 1673 május 13-án a két Deési testvér megosztozott.
1678-ban a hűtlenségbe esett Haller János itteni részét a fiskus elfoglalta.
1682-ben birtokosa Iklódi Deési László és Tamás János idevaló nemes.
1694-ben birtokosai Pap Gábor és Deésy János. Puszta falu, összes lakosa 1 ember.
Deési János a Karuly Jánostól vett pusztáját 1694-ben jan. 6-án 600 frtért eladja Pap Gábornak, ettől 1698-ban május 24-én Mikes Mihály vette meg, kinek Bethlen Druzsitól egyik fia István, ennek Petki Rózától leánya Julia Haller Antalné és Róza Szentkereszti Györgyné. Másik fia Mikes Ferencz, ennek Eszterházy Katától fia Antal, a ki itteni részét Bocskor Istvánnak adta szolgálata jutalmául s erről leánya Klárára szállott. 1696-ban Keménye török hódoltsági falu.
1702-ben egy telkes nemesek: a Pataki, Nemes, Császkai családok.
Keménye 1713-ban elpusztult falu, csak egy-két nemes lakja.
1720-ban Császkai Illyés Istvántól Mikes Mihályné Bethleni Druzsi 120 frtig zálogositott. 1736-ban Karsai Sándortól és Pataki Mihálytól, ki maga is zálogost birt, Mikes István szintén zálogba vett egy részt, mely Haller Antal fia Istvánra szállott 1816-ban.
1754-ben birtokosai: gr. Mikes Ferenczné Eszterházy Kata, Mikes Antal és István.
1756-ban Vénási Éva részét Asztalos Pallovics Józsefnek adta zálogba. Ez pedig cserébe adta Prelukai Nemes, máskép Flórián Lászlónak 1782-ben.
2851766-ban birtokosa Mikes István, Cs.-szent-mártoni Bocskor István a Ferencz fia, neje Zilahi Zsuzsa és Orbók György.
1770-ben Bocskor Klára, előbb Maurer Józsefné, 2-szor várfalvi Becze Zsigmondné s első férjétől való leánya M. Mária Rácz Józsefné s leánya Róza Torma Józsefné s fia Imre örökölte.
1770–73-ban összeírt birtokos Topliczai Szabó György apai adomány jogon.
Mikes Mihálynak 3 unokájától 1793-ban május 4-én kinyerte Orbók György, mint nejétől Konrád Krisztinától Muzsnai József özvegyétől született gyermekeinek: Orbók Lászlónak és Erzsébetnek, késbőb Pápai Zsigmondnénak édes anyjok. Konrád Krisztina szülei voltak: Konrád András és Deési Krisztina, ennek pedig az előbb emlitett ifj. Deési János és Szőlősi Zsófi. Nevezett Orbók László leánya Erzsébet Nagy Lázár gyámsága alól Bánkfalvi Keresztes Antalhoz ment nőül.
1820-ban birtokosai: Nagy Lázárnak van 5 telke, gr. Haller Istvánnak 1, 10, egy telkes adózó nemes, egy szabad nemes és egy pap.
1838-ban van itt 26 adózó oláh ajku nemes lakos, de írni, olvasni egy sem tud.
1841-ben helyben lakó birtokos özv. Récsei Pap Józsefné Pataki Ágnes, fiok Albert.
1866-ban nemesi jogú birtokosai: 11 Drágos, 2 Karsai, 3 Horváth, 1 Nemes, 3 Pap, 1 Tyira, 1 Mihály, 5 Tamás, 1 Tyifor, 2 Tyifián, 1 Farkas családbeli.
Jelenlegi birtokosai (1898): Almai Ferenczné, Bikfalvi józsef és Pataki Juli leánya Irma; 381 h. 803 öl, öröklés szüleitől és Récsei Pap Ilona, az Albert és Deési Borbála leánya, Biró Gyuláné öröklés folytán.
Jobbágyszolgálmányok: 1554-ben Szt.-Mártonnapon az egész nyilas jobbágyok 1 frtot, a fél nyilasok 50 denárt fizetnek, az oláh jobbágyok pedig disznóik, méheik s bárányaikból 50-edet adni, a kiknek pedig 10-nél kevesebb van, a disznókat s méheket 2 denárral, a bárányokat 25 denárral megváltani tartoznak. Az oláhok 4 kalangya gabonát learatni s behordani tartoznak, s a kiknek maguknak is földjük van, 1/2 holdat a földesúr magjával vetnek be. Karácsonykor pedig 2 szekér fát szállitanak be s ezenkivül behordják a tizedet. Van az itt lakó oláhoknak akkora makkos erdejük, melyben 100 disznó legelhet.
286Lakosai oláhok, földmivelők, baromtenyésztők.
Kezdetben gyanithatólag magyarok lakták s erre vall a község nyilt fekvése, azonban őket oláhok váltották fel s már a jelen század elején még egyházas nemessége is el van oláhosodva.
Házaikat s gazdasági épületeiket fából épitik, szalmafedél alá.
1713-beli összeírás szerint az 1704–11. közt volt háboruk alatt kiraboltatván, a jobbágyság mind elmenekült innen, csak nehány nemes családfő maradt meg benne.
Gör. kath. egyházközség, temploma fából épült, a szt. archangyalok tiszteletére szentelve. Anyakönyve 1826 óta vezettetik. Tanitót több szomszédos községgel együtt fizet és tart fenn iskolát.
Ev. ref. egyháza 1887-ben a szinyei filiája, 2 lélekkel.
Éghajlata egészséges, szél gyakori, de jég ritkán bántja határát.
1750-beli összeírás szerint hátára kétfordulós, észkas és szűk, silány, hegyes s e miatt javitani nem lehet, ezért kénytelenek a szomszédos községektől jobb földeket bérelni. Egy őszi búzaszem 2 1/2, tavaszi 4 szemet ereszt. Ezért első osztályba került. Határának csak az a része jó, a mi térben fekszik s szalagként a törpényi erdőig nyulik, ezt tengeritermésre használják.
1750-ben összes szántója 304, 1822-ben 469 vékányi. Ebből búza alá használt akkor 83, tavaszi alá 39, tengerit termesztett 5 3/4 vékányit. Kaszálója fordulónként 35 1/2 szekérre való; 1822-ben pedig 171 3/4 szekérnyi. Kevés erdeje majdnem el van pusztulva.
1841-ben határa szűk, a község népességéhez nem elegendő, a legélénkebb szorgalom mellett is alig terem meg az élelemre valójuk. E szükséget az egyházi nemesség érzi, kettőztetett szorgalom is hiába való, csak tavaszi gabonája terem rendesen, az őszi gyakran kivész, gyümölcse ritkán terem, legelője kevés és rendesen kopár. Van épületnek való köve s itatásra való vize bőven. Egy malma két kővel s csak nagy szárazságban nem forog, van egy pálinkafőző üstje. Jövedelme a marhatenyésztés s néha a sófuvarozás, Deésre türhető úton járnak, melytől 1 3/4 mértföldnyire van, néha hajtják közfuvarozásra.
1750-ben volt 29 ökör, 30 tehén, 8 borju, 36 disznó, 5 méhköpű. 1822-ben 5 igás-, 12 fejős-, 4 fiatal marha, 18 juh, 7 disznó. 1841-ben 40 ökör, 35 tehén, 10 borju, 15 ló, 2 bival, 200 juh, 5 kecske, 15 disznó, 5 méhköpű adó alatt.
287Határa jelenleg kevés termésü; terményei a búza, rozs, árpa, tengeri; szénája jó, sarjuja bővön. Állatai magyar fajta szarvasmarha, juh, ló. Gyümölcse alma-, körtve- és szilvafélék. Itatója a Csorgó.
Határhelyek: 1864-ben Ritu gyin szusz, Ritu la more, Dombravicze, La Kopacsel, La valya pojani, Gropa popi, Fazset, Gyalu Kodoruluj, Grosi, Danke, Prunisor, La Tauristse, Szekature, Kornyet, Csorgău. Hegyei: Gyalu Kodruluj és La zsiele pojenyilor.
Lakossága: 1750-ben 12 telken 8 egyházas nemes, egy ily özvegy, 4 jobbágy, 7 telkes zsellér és 5 bujdosó családfő.
1841-ben 1 férfi, 2 nő magyar, 113 férfi, 114 nő oláh ajku nemes, 21 férfi, 18 nő oláh pór, együtt 259 lélek.
1844-ben pontosabb felszámitás után: 72 fi, 65 nő nemes, 39 fi, 33 nő pór, együtt 269 lélek.
1857-ben lakossága 227, ebből 2 ev. ref. vallásu magyar, a többi gör. kath. oláh.
1886-ban 146 lakosból 140 gör. kath. és 6 zsidó.
1891-ben 136 lakosból 125 gör. kath., 4 ev. ref., 6 izraelita és 1 örmény katholikus.
Füstök szám: 1750-ben 16 füst; 1841-ben 1 földesúri, 19 egyházi nemes, 1 papi, 23 közrendü füst; 1844-ben 24 nemesi, 13 pór, együtt 37 ház; 1857-ben 45 ház.
Adója: 1748-ban 125 frt 25 kr., a következő évben 114 forint 47 2/4 kr.; 1755-ben 96 frt 23 kr.; 1845-ben 66 frt 13 kr.; 1898-ban 501 frt 40 kr.