Nevének változatai: 1543-ban Poynycza. 1566-ban Po˙n˙cza. 1614-ben Poynicza. 1632-ben Puinicza. 1831-ben Pojenicze, oláhul Pojeniczá. 1890-ben Kis-Mező.
Előbbi nevét az oláh Pojnicza szóból vette, mely kis mezőnek, tisztásnak felel meg.
Csokmánytól északra a vármegye nyugati részén a Csernahegy déli lejtőin fekszik. Deéstől 63·8 kilométernyire a nagy-ilondai járásban.
Pojnicza Kővár tartozéka volt, de mint ilyen csak 1543-ban, mint 370Drágffy Gáspár birtoka emlittetik először, 1546–52-ben pedig már mint özvegyéé.
1553–54-ben Drágffy György birtoka.
1556-ban Izabella királyné a magban szakadt Drágffy György e birtokát Báthory Györgynek, nejének Báthory Annának s fioknak Istvánnak adományozta.
1565-ben Báthory Gyögy Miksa császár ellen fellázadván s leveretvén, feje váltságául Kővárát s azzal e tartozékot a császárnak engedte át.
1567-ben II. János király visszafoglalván Kővárt Miksa császártól, azt összes tartozékaival, tehát e tartozékot is, Beregszói Hagymás Kristófnak adományozta.
1603-ban az aranymezei járáshoz tartozott.
1609-ben Báthory Gábor e birtokot Maczesdi Jánosnak adja; de 1614-ben a Maczesdi János magvaszakadtával Szakácsi Katona Istvánnak és Méhkereki Nagy Mártonnak adományozta.
1618-ban Bethlen Gábor e birtokot Szakácsi Katona Istvánnak és Füzesi Nagy Mártonnak hagyja.
1624-ben Szakácsi Katona István e birtok felét testvéreire Katona Pál és Gáspárra hagyja.
1624-ben Bethlen Gábor Füzesi Nagy Márton itteni részét annak magvaszakadtával Sámsoni Csúthi Gáspárnak inscribálja.
1632-ben Rákóczy György Füzesi Katona Istvánt e birtokában, melynek felét Bethlen Gábor adományából másik felét pedig Csuthi Gáspártól vétel útján birta, megerősiti s úgyszintén Katona Pált és Jánost.
1649-ben Katona István e birtokát, berkeszi és füzesi udvarházait fiára Mihályra hagyja.
1650-ben mint Kővárhoz tartozó fiskális birtok emlittetik.
1675-ben Katona Mihály és anyja Karulyai Nászta birja.
1699-ben Katona Mihály és Pál birja.
1702-ben birtokosai Katona István, Mihály és Pál.
1786-ban birtokosai: Katona Mihálynak van 3 jobbágya, Katona Jánosnak 3 jobbágya, 1 zsellére, Katona Zsigmondnak 13 jobbágya, 3711 zsellére, Katona Imrének 6 jobbágya, Katona Katalinnak 3 jobbágya, 1 zsellére, Ladányi Jánosnak 2 jobbágya, 1 szegénye, Décsei Lászlónak 2 jobbágya, Katona Borbálának 4.
1809-ben birtokosai: Váradi Klárának van 10, Katona Lászlónak 5, Katona Pálnak 3, Zsigmondnak 2, Ladányi Istvánnak és Szilágyi Mihálynak 1-1 jtelke.
1820-ban birtokosai: Katona Zsigmond és László, Hatfaludi Elek neje Katona Róza a Zsigmond leánya után, Ladányi János fia József és Szilágyi Mihály neje Juliánna Décsei László leánya után.
1863-ben a kir. kincstár, Katona Miklós, Katona Eszter, Szilágyi Dániel részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
Kis-Mező (Pojnicza) birtokosa 1892-ben gr. Teleki Árpád; 109 h. Vétel a kir. kincstártól.
1898-ban br. Jósika Sámuel, ki birtokát gr. Teleki Árpádtól vette.
Jobbágycsaládok: 1566-ban vajdája a Letkán lakó Simon, birája Puskás.
Jobbágyok: Tivadar, Temes, Czár, László, Szegény, One, Oszkoros, Becza, Bratu, Kozgorás, Zabaj, Rusz, Bankos.
Jobbágyszolgálmányok: 1566-ban adó: Szent-György- és Szent-Mihálynapján 7-7 frt.
Ajándékok: 13 q. vaj, 13 sajt, 1 tehén, karácsonykor 13 szekér fa.
Birság: minden vérontás után 1 frt, verésért 60 denár, az idézésre meg nem jelenésért 1 frt, nőszöktetésért 2 frt, erőszaktételért 12 frt, a feleség elhagyásáért 7 frt.
Tizedet adnak: kövér sertésből, rüdeg disznó után, ha 100 és ha tiz van is, egyet-egyet, kinek kevesebbje van, minden darabért 2 magyar pénzért és így fizetnek a méhből is tizedet, a pénz a tisztet illeti. Minden szabados karvalypénz czimen fizet adóban a tisztnek 75 denárt, a pap 1 ágypokróczot vagy 1 frt 23 denárt, minden stronga nyáj után egy juhot, kinek 10-nél kevesebbje van, nem ad semmit. Kisebb község egy 3 éves ünőt és a nagyobb egy nagy tejelésre alkalmas tehenet. Minden család, melynek tehene van, negyedmérték vajat s egy sajtot.
Minden biró köteles a várnak egy karvalyt vagy 25 denár karvalypénzt adni, karácsonykor pedig egy őzet vagy annak fejében 32 denárt.
Az 1603-ik évi urbarium szerint adó: szent-mihálynapi 7 frt 25 denár; szent-györgynapi u. a.
372Ajándékok: 17 drb sajt ŕ 12 denár, 1 harmadfű tehén, 1/2 nagybányai mérő borsó, köles, lenmag.
Tized: minden disznócsorda után 1 disznó vagy megváltva drbját 4 denárral, a malaczot 2 denárral. Minden juhnyáj után 1 juh és 1 bárány, a kinek kevesebbje van, 1 báránybőr vagy helyette 25 denár. Méhektől szintén tizedet adnak vagy minden méhkas után 2 denárt. Disznóadó gyanánt kosárpénzül 4 denárt adnak.
Robot: a vár számára évente 9 hold vagy faczia földet szántanak búza s ugyanennyit zab alá, a termésből pedig 9 nagybányai mérő búzát adnak. Minden kaszáló után 1 boglya szénát.
A birák és szabadosok karuly- vagy őzpénz fejében 60 denárt fizetnek fejenként.
Az 1614-ik évi urbárium szerint szent-györgy- és szent-mihály-napi adójuk; 12 frt. Adnak évente 1-1 köböl borsót, lenmagot, 12 sajtot, 12 fél justa vajat, 1 tehenet. Robotban tartoznak szántani és begyüjteni. Ajándékokat sátoros ünnepeken adnak tyúkot, tojást, tehetségük szerint.
Lakói földmiveléssel foglalkozó oláhok. Öltözetük bocskor, bőrmellrevaló, házilag készült gyapjuharisnya. Halottaik kezébe, szájába görög szokás szerint pénzt tettek, hogy a másvilágon a Stix vizén Charon átvigye. Házaik s melléképületeik boronából valók, szalmafedelüek, kis ablakokkal, tornácczal, de kémény nélkül épitve.
Gör. kath. egyházközség, 1847-ben lépett az unióra. Temploma az 1840-es évek elején épült fából a község végén, 1864-ben szentelték föl a szent Mihály és Gábor angyalok tiszteletére. Anyakönyve 1836 óta vezettetik. Harangjai felirat nélkül 1849. évből valók. Papjai: Popovics Konstantin, Avrám Imre, Wegyina László, Demián István, Kalócz László, Bud Demeter, Dáncs György, Paul és Simon János s a jelenlegi Száv Demeter.
Iskolailag a szomszédos Csokmánynyal egyesült.
Éghajlata mérsékelt, egészséges, szelek ellen észak felől védi a mellette fal gyanánt emelkedő hegy.
Határa 1720-ban 6 ökörrel szántható, rétje, szénája jó, legelője és tűzrevaló fáserdeje elegendő.
Jelenleg kétharmad részében határának földje fekete, laza, jól termő, harmada kevésbbé jó. Terményei: mindenféle őszi, tavaszi és nyári 373gabonanem az árpa kivételével. Gyümölcse: alma, körtve, szilva, dió és birsalma-félék. Itatóját: számos forrása, csorgója szolgáltatja. Mésztartalmu épületköve bőven, de mészégetésre nem használják.
Határrészek, dülők 1898b-an: Kolnék, Zápode, Goron, Domb, Pojana lunga.
Lakossága: 1543. éven kezdve 1566-ig évenként egy-egy kaput jegyeznek fel benne a hivatalos összeírók, ekkor 17 jobbágy, egy nemes lakosa van s az egész községben 18 lakó s három puszta ház.
1603-ban az aranymezei járáshoz tartozik, 9 jobbágy lakosa van s az egész községben 9 lakó és 20 pusztaház.
1614-ben 9 jobbágy, 4 zsellér lakosa van s összesen 13 lakóház.
1700-ben fiaikkal együtt 14 jobbágy, 4 zsellér, 2 szegény lakosa van 6 lakóházban.
1770-ben fiaikkal együtt 43 jobbágy, 5 zsellér lakossal s az egész faluban 26 lakóház.
1831-ben 296 gör. keleti vallásu lakosa van.
1886-ban 491 lakosból 481 gör. kath. és 10 zsidó.
1891-ben 588 lakossal, melyből 8 izraelita, a többi g. kath. román.
Adója 1898-ban 1011 frt 61 kr.