Rojahidja.
Rojahidja.
Oláh-Láposhoz tartozó puszta, mint bányatelep; oláh neve Poduroi. Nevét, a Roja vizén hid vezet át, attól kapta. Oláh neve* padure = mocsár, mocsarat, Roj szláv név, annyit jelent, mint patak.* Fekszik Oláh-Lápostól északra a Lápos balpartján.
Cihac I. 189.
Mikl. 278. ltár.
Vasolvasztójának alapját 1847-ben tették le s az épités tartott 1848–49-ben. 1850-ben a kir. kincstár Horgospatakáról ide helyezte át a vasolvasztást. Az érczet hozzá a környék szolgáltatta. 1866-ban* nemes jogú lakosai Divald Gyula és Károly.
Erdélyi főkormányszéki ltár.
A vasgyár virágzásának ideje 1868. évre tehető, ezen innen hanyatlott. 1892 körül megszünt. 1894 augusztus 6-án, mint egyik lapból olvassuk: „Simó Lajos országgyülési képviselő vezetésével nagyobb küldöttség tisztelgett Wekerle miniszterelnöknél Nagybányán. Ez a küldöttség Magyar- és Oláh-Lápos vidékéről kelt útra, hogy Rojahidja visszaállitását kérje. Rojahidja virágzó gyártelep volt, a hol két év előtt néhány száz munkás kereste kenyerét. Hatalmas olvasztókemenczéi, gépmühelyei egy egész nagy vidéket tartottak fenn. Egy oly vidéket, hol még a zab sem terem meg, s hegyei, oldalai még csak kecskegelőnek sem válnak be. Ennek a vidéknek lakói Rojahidján, részint mint munkások, részint mint fuvarosok kenyeret kaptak s fizethették adóikat.
A gyártelep nagyszámu tisztviselőivel évtizedeken keresztül éltető eleme s hatalmas tényezője volt a vidéken a magyar állam eszméjének, e mellett szép forgalmat is csinált, a melyből nagyon sokan részesültek s éltek.
Az utóbbi időben e gyártelep deficzittel zárta le számadásait s a helyett, hogy az illetékesek jobban belebocsátkoztak volna az okok 579mélyébe, az egyoldalu informáczió alapján megszüntették a munkát Rojahidján.
Ez még nem lett volna nagy baj, mert még mindig élt a remény, hogy akad vállalkozó, a ki az államtól kibéreli s ismét kenyér lesz a nép szájában. De nem így lett. Egy napon egy csomó munkás magasabb parancsszóra szétrombolta az egész telepet. Szétszedték a hatalmas gépezeteket, s a miket épen ki tudtak venni, azok egy részét Vajda-Hunyadra, más részét Kabola-Polyánba vitték, a hol állitólag kitették az esőre rozsdafogónak.
Rojahidjai vasgyár.
A mit nem tudtak kivenni, összetörték. Összeromboltak ott mindent, hogy kő kövön ne maradjon s ezzel egy egész vidéket a legnagyobb nyomorba juttattak.
A vidék értelmisége már régóta foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy mikép lehetne segiteni a bajon, s arra a megállapodásra jutottunk, hogy egy kedvező alkalmat megragadva, kérelmezni fogjuk e telepnek visszaállitását.
A kedvező alkalom meg is érkezett most, hogy Wekerle a szomszédos megye területére jött. Felhasználták tehát az alkalmat és Simó Lajos országos képviselő vezetése alatt átmentek mintegy 24-en Nagy-Bányára Wekerléhez.
A miniszterelnök nagyon előzékenyen fogadta a küldöttséget s határozott igéretet tett arra nézve, hogy e telepet visszaállitja, – igaz 580ugyan, hogy többé nem házilag emelteti, hanem tért nyit a szabad versenynek, – s ez úton fogja bérbeadatni. Ez így is jó, mert a fő, hogy meglegyen.
Tehát füstölögni fognak ismét a hatalmas olvasztók, csinálni fogják ismét a modelleket, lesz fuvar, reszelés, kalapálás s a mi fő, ezer embernek lesz ismét kenyere”.
Rojahidja, mely annyi ideig állott parlagon, hatalmat épületei s a tisztilakok pusztán, néptelenül, 1899 nyarán az államkincstár által 25 évre Manovil Józsefnek adatott haszonbérbe s így remény van arra, hogy a teljesen elszegényedett vidék népeit kenyérhez juttassa.
Róm. kath. egyháza, iskolája az oláhláposi anyaegyház kezelése alatt állott. Harangját az érczolvasztóból 1849-ben mentették meg s úgy hozták ide az új telepesek.*
V. ö. O.-Lápossal. Képe közölve Pálmer Kálmán: A Magyar Országos Bányászati és Kohászati Egyesület vándorgyülése alkalmára Nagybánya és környéke. Nagybánya, 1894. 303, 305. l.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
