Nevének változatai: 1507-ben Zowaros. 1536-ban Zováros. 1553-ban Zlatina. 1576-ban Zoaros. 1589-ben Zavaros. 1599-ben Zowaros. 1641-ben Sóáros, oláhul Suaresiu a neve.
Neve magyar, valószinüleg sóvárosból alakult. Egykor itt sólerakó hely lehetett, innen neve, melyet Zlatina is támogat, a mely sósvizet jelent. 1379-beli Alparét határát kijárató levélben Salgó szomszédjában emlitett nagyútnak a neve: „pervenitur ad unam magnam viam Sohtusút vocatam et in eadem via versus possionem Salgó longam spacium eundo etc.” Ekkor a sót valószinüleg ez úton hordották a meszesi kapu felé. A Sajtos-út és Salgó közt feküdt
Fekszik a Deberkepataktól jobb felé, a Bábolnahegy alá berugó mellékvölgyben hegyek között, keresztül foly rajta a Záprócz felől jövő Valya Babgyiuluj, a sajgói hegyről eredő Valya funaczuluj patak, melyek a községben egyesülnek. Deéstől 15·9 kilométernyire fekszik a deési járásban.
Első megemlitésekor 1507-ben, mint Alparét tartozékát találjuk, tehát addig mint ezentúl is, ugyanazok voltak birtokosai, mint Alparétnak.
A mondott 1507. évben e birtok, nádasdi Ongor János fiainak János és Miklósnak magvaszakadtával, ezeknek Szobi Mihálylyal kötött kölcsönös örökösödési szerződése alapján, a király adományából Szobi Péter fiára Mihályra szállott.
4841521-ben Héderfái Barlabási Lénárd erdélyi alvajda itteni részét végrendeletileg leányaira: Katalin Nyujtódi Demeterné, Magdolna Somkereki Erdélyi Gergelyné és Zsófia, Borbála, Fruzsina hajadonokra hagyja.
1527 körül a csicsói uradalomhoz iratott s így Péter moldvai vajda kezére került, ki azt a vádi oláh püspöknek adta, kinek itt egy jobbágya Sándor Lázár.
1536-ban birtokosai Revi és Feleki Anasztázius görög keleti püspök, a ki Kolostorvádon lakott.
1553-ban emlittetik, hogy e birtokot Csicsó egykori ura néh. Péter moldvai vajda a kolostorvádi ó hitü monostornak s az ott székelő püspöknek adományozta oda.
1569-ben egy telkes nemes az idevaló Pap család.
1576-ban Báthory Kristóf a hűtlenségbe esett Alárd Ferencznek itteni részét Keresztúry Kristófnak és Torma Jánosnak adományozta.
1577-ben történt tanuvallatás szerint e falut 1577 előtt Barrabassi János csanádi püspök birta, ki Barrabassi Ferencz és Mihály, Bogáthi Ozsvátnéval osztozott meg rajta. Neje jogán Kendi Antal kapja a Barrabassiak kihaltával ezen részeit is, de hűtlensége miatt vagyonát és fejét elvesztvén, a királynéra szállott s ez Bogáti Anna Alárd Miklósnénak adományozta egy részét, kitől fia örökölte.
1577-ben Báthory Kristóf a hűtlenségbe esett Békéspárti Kendy Gábor itteni részét Kendy Ferencznek adományozza, másik birtokos Kristóf Deák (jobbágyai: Szerbul és Bordás).
1589-ben Báthory Zsigmond Kereszturi Kristóf kővári kapitányt itteni részében megerősiti.
1594-ben birtokosa Haller Gábor, kinek Báthory Zsigmond adta Radnóthi Kendi Ferencz hűtlensége bélyegén, mivel ellene több nemessel szövetkezett és más fejedelmet akart választani s ezért Kővárba is utazott, hol ellene titkon tanácskozott, ezért ő és neje, úgy gyermekei birtokaiktól megfosztatván, ebbe Hallert 1595-ben beigtatják idevaló másik birtokos Kereszturi Kristófnak Tódor, Filep, Szert, László jobbágyai jelenlétökben. De a beigtatásnak Somkereki Erdélyi Gergely a maga, Sajóudvarhelyi Nagy Ferencz és Somkereki Erdélyi Miklós nevében ellene mondott, de úgy látszik nem lett eredménye, mert 485ezután is Haller Gábornak Bocsakai Ilonától való fia György, kinek Nyári Borbálától fia Samu s ennek Károlyi Évától viszont György s ennek Bethlen Évától való fia Samu s újra György, Kornis Annának férje birta.
1598-ban birtokosa ugyanaz.
1599-ben birtokosa Haller Gábor. Dan, Bires jobbágycsaládok.
1599-ben Kereszturi Kristóf özvegyének itt 6 jobbágya van.
1602 junius 29-én itteni birtokos Kornis Boldizsár Keresztury Kata férje, kinek birtokát Básta a dulás ellen biztositja. Fia Ferencz, veje Wesselényi Kata s fiok Gáspár, kinek Csáky Mannától leánya Anna Haller Györgyné, ki alatt a Haller és Kereszturi-féle részek egyesültek később.
1611-ben Keresztúry Kristóf özvegye Körösi Ilona s leányuk Katalin Kornis Boldizsár özvegye itteni részüket hivüknek Kávási Cseh Gergelynek, nejének Bornemissza Annának s utóbbi anyjának adományozzák.
1618-ban birtokosa Haller György, ki ez évbeli lustrára itteni birtoka után András János gyalogpuskást állitja ki.
1620-ban birtokosai Haller György és deési kávási Cseh Gergely.
1641 február 16-án a naplóíró Haller Gábor itt lakó rokona Haller Györgynénél volt.
1656-ban Szóváros községe egy Szakadásalja nevü kaszálóról Sajgó község részére lemond.
1658-ban Haller Györgynek itt 5, Kávási Cseh Gergely özvegyének 3 adózó jobbágya volt, a ki itteni részét átadta vejének Deési Alvinczy Istvánnak.
1680-ban Kornis Gáspár itteni részét Alvinczy Andrásnak veti zálogba.
1682-ben birtokosai Haller Sámuel és Deési Alvinczy András, egyik utóda Bethlen Dávid.
1694-ben birtokosai Haller György és Nagy Pál.
1696-ban Szóváros török hódoltsági falu.
1702-ben egy telkes nemes Pap Gábor (pap), leánya Szűcs Pap Borbála Zöldi Lászlóné, leányuk Sára.
4861759-ben Pap Gábor esperes egy puszta telket foglalt el.
1765 ápr. 22-én Zöldi Sára Dombi Lászlóné birja, ki itteni telkét 500 frtért gr. Haller Jánosnak adta el.
1775-beli vallatás szerint e falut egykor Alvinczi István birta, kinek leánya Erzsébet Bethlen Jánoshoz ment nőül, gyermekei megosztozván, itteni része Bethlen Dávidnak jutott, ki Bánffy Lászlónak adta zálogba Zápróczczal együtt, ettől Haller Pál kővári főkapitány váltotta ki s ekkor neje özv. Prinyi Krisztina bir itt 5 népes jobbágytelket, a többi részt pedig Haller György fia János birja.
1797-ben Haller Jánosné Nemes Sára, Haller Juliánna Toldi Károlyné.
1820-ban birtokosai: gr. Haller Jánosné Nemes Zsuzsánna örököseinek van 20 telke, br. Henter Antalnak 3, gr. Kornis Ignáczné gr. Teleki Annának 2.
1863-ban gr. Haller Sándor és Ferencz, br. Henter József, gróf Kornis Mihály részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban az itt összeírt 52 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
Jelenlegi birtokosa (1898): Vajda László, 167 h. 716 öl. Vétel gr. Haller Istvántól; de Vajda ezen birtokát a szamosujvári gör. kath. püspökségnek hagyományozta s jelenleg ez birja.
Hajdani lakosai magyarok voltak, mint az iktató levelekből kitünik, de 1557-ben már oláhok lakják, mivel kir. haszonbérlő helyek közé csak a magyarlakta s róm. kath. egyházzal biró községeket vették fel.
Jelenlegi lakosai szorgalmas földmivelők; ruházatuk házilag készül, élelmük málé-, tej- és turó-féle. Házaikat s gazdasági épületeiket kőből, fából épitik, szalma- és zsendelytetővel.
1658-ban gör. kel. egyházközség, van egy papja.
Jelenleg gör. kath. ekklézsia, kőtemploma állitólag a XVII-ik századból való, a szent Miklós tiszteletére van szentelve. Anyakönyve 1826 óta vezettetik. A nemes Pap családbeliek voltak kezdet óta papjai, 1726-ban nemes Pap Miklós, esperes volt; jelenleg Munzát János. Iskolát a szomszédos községekkel együtt tart fenn.
Éghajlata egészséges, szél gyakori, de jégverés ritkán fordul elő.
4871713-ban határa két fordulós, 59 vékányi, tengeri vetése 1 véka, kaszálója 13 szekérre való.
1750-ben összes szántója 617 1/4 vékára való, ebből őszi búza alá forditott 248 2/4, tavaszi alá 90, tengerit termesztett 21 2/4 vékát. Kaszálója 100 szekérre való, van ekkor jó tölgyes erdeje, később elpusztult, csak a birtokosság kezén maradt meg egy jó darab szálas.
1822-ben adózás tekintetében első osztályú. Adó alatt van 941 vékányi szántó, 239 1/4 szekérnyi kaszáló. Két fordulós kicsiny határa délnek és északnak dülő oldalokon terül el, de csak részben meglehetős, a többi terméketlen, sovány, fehér agyagos talaju és túlságosan nyirkos. Egy szem 2 1/4 szemet ad.
1844-ben már csak tavaszgabonát termesztenek. Legelője kevés és gyenge, itatója elegendő. Van egy mezei korcsmája. Jövedelme: marha, zab s néha sóhordás, piacza Deés.
1713-ban volt itt 3 ökör, 5 tehén 14 juh, 3 disznó; 1750-ben 66 ökör, 499 tehén, 7 borju, 131 juh, 65 disznó, 12 méhköpü; 1822-ben 8 igás-, 13 fejős-, 12 fiatal marha, 45 juh, 2 kecske, 23 disznó és 1841-ben 50 ökör, 68 tehén, 4 ló, 25 borju, 180 juh, 20 kecske, 60 disznó és 4 méhköpü adó alatt.
Jelenleg 1898-ban határának földje gyenge, kevés búzát, több tengerit, zabot termesztenek, állatai: hazai fajta szarvasmarha, juh, sertés és ló; kevés gyümölcsfája van. Itatója a községen átvonuló patakok. Nagyobb hegye: Gyalu Kopecseluluj.
Határhelyek: 1864-ben magyar nevüek: Harangos, Fejér stb. Doszu Kremenyi, Koszta, Petris, Belmező, Lazuror, Priloluj (?), Podoszuluj, Fusilor. 1898-ban La Kaszta, La Sztrintur si pereu Lazurilor, Pereu Ruptur si Drumul Fuzsilor, Dornata si la Glod, La Kornu Branyistyi.
Területe 1900-ban 1227 k. hold.
Lakossága: 1713-ban 1 jobbágy, 3 zsellér lakossal, van 5 lakó s 7 puszta ház benne.
1750-ben lakik itt 8 jobbágy 7 telken és házban, 17 jobbágy 15 telkes házban, 4 kóborló, kik együtt 22 telken és házban laknak. El van pusztulva egy ház, melyből az előző évben költöztek el s ezt Pap Gábor gör. kath. esperes és pap foglalta el.
1841-ben volt itt 168 fi, 129 nő, együtt 297 lélek. 1844-ben pedig 4882 fi, 2 nő nemes, 141 fi, 169 nő pór, összesen 254 lélek. Füstök száma 1841-ben: 1 papi, 36 zselléri, 1844-ben 38 pór füst.
1857-ben házak száma 51, a lelkeké 274, ebből 264 gör. kath., 1 evang. helv., 9 zsidó.
1886-ban 330 gör. kath., 8 zsidó, együtt 338.
1891-ben 382 lakosból 369 gör. kath. és 13 izraelita.
1900-ban 413 lakossal, ebből férfi 225; magyar 9, oláh 404; magyarul beszélni tud 16; gör. kath. 404, izraelita 9; ír és olvas 28, házszám 93.
Adója 1750-ben 175 frt 2 kr. 1755-ben 147 frt 6 kr. 1845-ben 159 frt 56 kr. 1898-ban 1154 frt 34 kr.