XXII. Szent-Miklós.
XXII. Szent-Miklós.
A Torda mellett feküdt s abba beolvadt második falu Szent-Miklós, a mely mint fennebb látók, Torda városának délnyugoti részén, a Tündér hegyalján és Torda vár körül feküdt, mely vár utóbb, az egykor tartozékát képezett faluról Szent-Miklósfalvi vár nevet is viselt. Torda ez ős várára vonatkozó történelmi adatokat fennebb már előadtam, most itt Szent-Miklós községét ismertetem.
Szent-Miklós kezdetben a Torda városa és Torda vármegye magvát képezett Torda vár nemes harczosai által lakott, s Torda kiegészitő részét képezett szabadközség volt, de a régi várszerkezet alapján nyugodott vármegyei rendszer lehanyatlásával e vár és a hozzátartozott Szent-Miklós község is, egyes hatalmas földesurak kezére, jelen esetben Mykud bán kezére jutott, még pedig Béla (László király által is helybenhagyott) adománya révén.
Az akkor hatalmas és kapzsi főpapság, s igy azok közt az erdélyi püspökök is igyekeztek a királyok jóindulatát, egyesek vallásos érzületét kizsákmányolva, minél több világi birtokot kezeik közé kaparitani, igy egyideig Kolozsvár városát is maguknak adományoztatták. A papi rendnek különösen pikje volt Torda városára is, mely már sóbányájánál fogva is nagyon jövedelmező aquisitiónak igérkezett, s már az egyházi birtoklás ugy is kezdeményezve volt Tordán, a mennyiben a garamvölgyi Szent-Benedek rendi szerzetesek egy ideig a tordai sóvámot és egy vásár jövedelmét, az aradi perjel pedig Egyházfalvát kaparitotta magának. E távoli papi birtoklók nyomában megjelent a fejérvári püspök is, s Kolozsvár megszerzése után egyideig kezébe kaparitotta a tordai sóaknák jövedelmét is – mint alább látni fogjuk – bár azt nem sokáig tudták megtartani. Ugy látszik, hogy szerencsésebb volt a mély vallásosság által áthatott Mykud bán és testvére Imrével szemben, a kiktől sikerült Szent-Miklós falut kegyes alapitványként megszereznie, a mint ez kitetszik Mykud bánnak 1288-ban Gy.-Fejérvártt márcz. 27-én (nagyszombat napján) kelt alapitványleveléből, mely szerint a Fermwalt-Kuken nemből eredő Mykud bán kijelenti, hogy ő és Imre testvére felvették volt a keresztet, s fogadalmat tettek, hogy a Szentföldre (Palestinába) mennek a pogányok ellen harczolni, de pénzhiány miatt ezen eskü pecsétje alatt tett fogadalmukat nem teljesithették, mi alól Fülöp püspök, a szentszék (a római pápa) magyar- és lengyelországi követe, oly feltétel alatt mentette fel, hogy valamely egyháznak 20 márkát adományozzanak. Mielőtt ezt teljesithették volna, Imre testvére isten itélőszéke elé hivatott (meghalt) s nehogy ott lelke terhelve legyen, de saját maga nyugalma és lelki üdveért, a pénzben kifizetni nem tudott 50 márka helyett, a Torda megyében levő Szent-Miklóst (Scent-Myclous), melyet Béla király adományából nyert s melynek birtokában László király által is megerősittetett, s mely az orodi Eclesia földjétől (Egyházfalva) délnyugatra, az Aranyos folyótól északra, az ő (Mykud bán) kerekegyházi birtokától keletre fekszik, s észak irányban a szintén az ő koppáni birtokával és a szindi Járay-nemesek birtokával határos, minden földjével, vizeivel, erdeivel stb. átengedi a fejérvári Szent-Mihály arkangyal temploma részére Péter erdélyi püspöknek, szükség esetén kész fennemlitett királyok Szent-Miklósra vonatkozó adományleveleit is előmutatni s azokat, a melyek más jószágait nem érintik, nevezett püspöknek egész készséggel ki is szolgáltatni.*
Lásd Fejér Cod. Dipl. V. 3. 436. Eredetiben a gy.-fehérvári kápt. levélt. Cista Capit. Fasc. 3. No. 33.
Fennebb Szent-Miklós vára ismertetésénél el volt mondva, hogy a birtok nem sokáig maradt holtkézen; Ulászló 1441-ben Bogáthy Péternek, László király pedig 1453-ban Losonczi Dezsőnek adományozta Szent-Miklós várával együtt, melyhez Torda város adója, vagy talán csak vámja is tartozott, mert e kérdés nincsen tisztában; tudjuk – fennebb oklevélileg ki volt mutatva – hogy Torda vára alatt sóvámot szedtek, a mit 1075-ben I. Géza király a garamvölgyi Szent-Benedek rendűeknek adományozott, később, a midőn Torda vára egyes földesuraknak adományoztatik, azzal együtt adományoztatik Torda város bizonyos szolgálmánya, a mi tributum névvel jelöltetik, ugy de a tributum (a mi szoros értelemben adott, de tágabb értelemben szedettpénzt is jelent) régi oklevelekben nem mindig adót, hanem gyakran vámot is jelentett, s igy nem lehet biztosan meghatározni, hogy jelen esetben a tributum alatt Torda adója, avagy csak a vár alatt ősidőktől fogva szedni szokott sóvám értetett-e? Én az utóbbit vélem, már csak azért is, mert azon egyezséglevélben, melyet Torda városa a notázott Losonczi Dezső fiaival Szent-Miklós átbocsátása iránt 1469-ben kötött, Szent-Miklós és Torda városnak ahhoz tartozott vámjáról (telonium) van szó és nem tributumról; de lett légyen az akár adó, akár vám, az mindenesetre terhelő volt a városra nézve, mert a mellett, hogy kiváltságait sérté, s a földesuri beavatkozásokra s zaklatásokra tért nyitott, egyszersmind terhes is volt, a mennyiben az 50 aranyforintot tett, a mi akkor sok pénz volt.*
Ez kitetszik a Losonczi-fiak egy 1469-ben kelt nyugtájából. Lásd gr. Kemény József App. Dipl. Tran. VII. 237.
Drághffy Bertalan erdélyi vajdának 1495-ben máj 2-án Tordán kelt rendeletéből az tűnik ki, hogy a tordai Szent-Miklós püspöknek szentelt parochialis egyház (keresztelő Szent-János és Szent-Ilonának szentelt) két oltárának rectora János pap volt, a kit a vajda a Fanchika Benedektől vásárolt peterdi és indali jószágokba rendel beiktatni.*
Lásd gr. Kemény József App. Dipl. Tran. VII. 237.
Csipkés Elek forrás megnevezése nélkül állitja, hogy Torda városa Szent-Miklóst és határát 1469-ben szerezte meg, hogy az Aranyostól elzárva ne legyen. Ezt azonban oklevél is támogatja, nevezetesen azon egyezséglevél, mely 1469. febr. 26. (sabb. pr. ant. Dcam. rem.) a kolozsmonostori convent előtt köttetett egyfelől Losonczi Dezső erdélyi vajda fiai László és Zsigmond, másfelől Literati Tordai László, Torda város főbirája, mint e város lakóinak megbizottja közt, a ki a nevezett város lakóinak nevében kijelentette, hogy habár Szent-Miklós községét Torda város ahoz tartozott vámjával (telonium) király ő felségétől nova donation megszerezte, s habár Losonczi Dezső vajda fiai László és Zsigmond (korábbi birtokosok) némely tordai polgárok közbenjárására minden ellenkezéstől és ellenmondástól tartózkodtak, s már most önként átbocsátják Szent-Miklóst, a tordai vámot stb. nemes Torda város örökös birtokába, viszont Torda város polgárai is készek méltányosság szempontjából s kárpótlásul nevezetteknek jövő pünkösdkor 50 aranyforintot fizetni, valamint abba is beleegyeznek, hogy nevezettek a bevetendő szent-miklósi földeket egy esztendeig használhassák, s azok csak ekkor menjenek át Torda város lakóinak végleges birtokába. Az ezen egyezményt megszegők 200 aranyforint kötpénzben marasztaltatnak el.*
Ered. Kolozs m. conv. levélt. in Fasc cott. Torda L. D. No. 11. Másol. gr. Kemény József App. Dipl. Tran. VI. 218. 1812-ben kelt transumpt. meg volt Torda város levéltárában.
Torda város tehát Mátyás király adományából jutott Szent-Miklós birtokába és mentetett fel azon földesuri teher alól, hogy vámját Szent-Miklós földesurainak volt kénytelen fizetni, a mi szabad polgáraira nézve elviselhetlen volt.
Nincs meg ugyan Mátyás király ez adománylevele, csak a fennebbi egyezménylevélben van rá vonatkozás. Ez adományozás történhetett Tordán helyben, hol Mátyás király az 1467. és 68-ik évben négyszer fordult meg; először 1467. szeptemberben, a midőn az erdélyi forrongás hirére villámgyorsan Tordán termett, s seregei a lázongókat szétrebbentették, midőn Tordáról szólitotta fel hódolatra a Kolozsvárra huzódott lázadókat, kik gyászruhába öltözve jelentek meg Tordán hódolni a kegyelmet osztó nagy király előtt.
Tordán gyűlt össze ez év okt. 3-án azon országgyülés, a mely a meghódolni vonakodó főnököket, azok közt idősebb és ifjabb Losonczi (Bánffi) Lászlót és Zsigmondot is, mint felségárulókat notázta, jószágaikat elkobozta s a király hivei közt szétosztotta.* Ekkor adományozhatta a nagy király a Losoncziaktól elkobzott Szent-Miklóst a hozzá hűséges Tordának; tehát Szent-Miklós elnyerése egyfelől a hűtlenség büntetése s a hűség jutalmazása tényét, másfelől a szabadság diadalát jelenté; mert az addig földesuri hatalom alatt állott Szent-Miklós, a mint Torda város kezére ment, egyszersmind a hűbériség kötelékéből is kibontakozott, s az addigi jobbágy lakók a város szabad polgáraivá lettek.
Lásd e forrongást tüzetesebben Kővári László Erdély Tört. II. k. 95–100. lapokon, részletesebben alább Torda város krónikájában.
Lassankint el is hagyták lakói a szolgaságnak egykori földjét s behúzódtak Torda városába s lakásaikat ott a szabad földön épiték fel. Arról, hogy e behúzódás mikor történt, nincs biztos adat, lehet, hogy az valamely hadjárat alkalmával a vár és falu feldúlása folytán történt, a mi azonban nincs feljegyezve.
A falu elköltözött, vára és temploma elomlott, fekvőhelye szántófölddé változott át, a Szent-Miklós püspök tiszteletére szentelt egykor fényes templomnak a hivőket imára hivó harangja elhallgatott, a vész idején a lakosok elásták, 1760-ban találták azt meg a szent-mihályfalviak s falujokba szállitották. De ott sem tudtam feltalálni az állitólag régi körirattal ellátott harangot – mely a beolvadt falu nevezetes érczoklevele gyanánt szolgálhatott volna – mert a 40-es években elhasadván, újra öntetett. Igy semmisült meg az egyetlen beszédes emléke is Szent-Miklósnak. Fekvőhelyét romok jelölik, de azért az nem semmisült meg, tovább él Torda városában, melybe beolvadt.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
