82A Vadkerti és Szentgyörgyi Vincze család czímere 1415-ből.
Zsigmond király Constanzban tartózkodása alkalmával 1415-dik év gyertyaszentelő boldogasszony napján (febr. 2.) több rendbeli diplomatiai úton szerzett érdemei jutalmául Benedeket a székes-fejérvári székesegyház prépostját, s ez iránti tekintetből legközelebbi vérrokonait Vadkerti Pált és Demetert, valamint Lászlót és Jánost, néhai Szentgyörgyi Vincze Tamás fiait nemességgel és czímerrel ajándékozta meg. Az eredeti czímeres levél a kisfaludi Kisfaludy család levéltárában (18. csomag 19. sz.) őriztetik, s azt már Nagy Iván felemlítette, a «Hazai Okmánytárban» (II. k. 201–204. l.) pedig annak egész szövege közöltetett. E czímeres-levél színes czímer ábráját azonban legelőször nekünk van szerencsénk az ide mellékelt táblán bemutatni.
Diplomatikai tekintetben az említett okmány a folyóiratunk mult számában közlött Mellétei Barócz-féle czímerlevelet teljesség tekintetében annyiban felülmúlja, hogy a czímer ábráján kívül, egyszersmind annak leírását is tartalmazza, tehát az úgynevezett teljes kiállítású czímerlevelek közé tartozik.
A czímer kék mezejű csúcsívben végződő pajzsában hármas tornyú veres vár látható, melynek kapuja és ablakai feketék; a vár felett egy heraldikai vagyis három ágú s ugyanannyi levelű arany koronát a pajzs két felső szögletéből fehér felhőkből (az okmány szövege szerint az égből) kinyúló két angyalkéz tart. Az angyal karjait baraczkvirág színű mez fedi. A czímer oromdíszét arany koronás csőr-sisakból kiemelkedő három tornyú vár képezi. A régi gótból az új gótba való átmeneti stilben készült sisaktakaró az okmány szóbeli szövegében nincs felemlítve, mely utóbbi körülmény s az illető sisaktakarónak nem heraldikai, de csupán a czímer belső alakjának egyik mellékes részletéről vett színe, világosan mutatja, hogy az illető korban még a sisaktakarókra nézve heraldikai szabály nem igen létezett. A pajzs az akkori mód szerint az okmány szövege felé, vagyis balra dőlt, s a sisak, illetőleg az oromdísz a pajzs jobb szögletére arczéllel van helyezve.
A czímer-ábra zöld, setétebb zöld arabeskekkel damaskolt s négy levelű (quatrefeuilles) arany virágcsákkal megrakott fakó rózsaszínnel keretelt táblába van foglalva, melynek szélessége 12 cm., hosszasága 16.5 cm. Maga a tulajdonképeni czímer alkotmányának teljes magassága a pajzs lábától az oromdísz tornyának csúcsáig 14 cm., melyből a paizsra 7, a sisakra oromdíszestül ugyanannyi cm. esik. A pajzs középső szélessége 5.2 cm. Ez arányok kétségkívül a Mellétei Barócz czímeréitől eltérők, amennyiben u. i. ez utóbbinál a sisak s az oromdísz magassága a pajzs magasságát némileg felülmúlja, míg ellenben a Vadkerti czímernél az illető két czímer-alkatrész magassága egyforma. E körülmény azonban korántsem zárja ki az illető korszakban a sisakoromdíszeknek a régiekhez képest általános és tetemes nagyobbodását, csakhogy e nagyobbodás, valamint majdnem általában a csúcsíves pajzsoknál, úgy a jelenleg közölt Vadkerti czímerpajzsnál is, az alacsonyabb doborpajzsokhoz képest némileg kisebb arányban nyilvánúlt.
A csúcsíves pajzsokra vonatkozólag megjegyzendő, hogy ezek az említett átmeneti stil korszaka kezdetén még jóformán a doborpajzsokkal felváltva fordúlnak elő, eredeti ó-gót formájuktól azonban már annyiban eltérnek, hogy oldalaik, addigi kanyardadságukat legalább a pajzs felső felén elvesztve egyenes vonalba mennek át. Egyébiránt az ily egyszerű csúcsíves czímeres pajzsok használata még azontúl sem szűnt meg véglegesen, midőn már a doborpajzsok az új-gót heraldikai korszak határozott jellegeivé 83váltak; ekként például V. László királyunk által 1453-ban Hunyadi Jánosnak megbővített czímeres levele ábráján a pajzs még szintén csúcsívben végződik.
A Vadkerti és szentgyörgyi Vince cs. czímere 1415.
A fennebbi pajzs idomain kívül a Vadkerti és a Barócz czímerek között még egy sokkal lényegesebb különbség is létezik, nevezetesen a czímertan azon szabályával ellenkező mázbeli szerkezettől való eltérésben, a mely szerint a színes mezőre fémes alak s megfordítva a fémes mezőre csupán színes alak alkalmazandó. A Vadkerti czímerben ugyanis az egy arany korona kivételével a többi, jelesül a főczímer-alak – a vár, a mezővel együtt mind színmáz. Az ily egyoldalú mázszerkezetű czímerek a czímertanban kifogásolt vagy gáncsos czímereknek (Tesserae postulatitiae, insignia pervestigatoria, – armoiries enquerantes, armoiries ŕ enquerre, – arme dimandanti, – Rätzelwappen) neveztetnek, s leginkább a németeknél s innen valószínűleg legelsőben Zsigmond király alatt hazánkban is elterjedtek. A többi országokban, különösen a francziáknál e szabálytalan mázú czímerek csak kivételesen nagy ritkán fordúlnak elő s azokat Prinsault Clemens «Traité du blason» czímű 1416-ban írt művében az egy jeruzsalemi királyság czímere kivételével, kétes eredetűeknek bélyegzi. Hefner az ily czímereknek a legtöbb nép heraldikusai általi kifogásolását magáévá tevén, a Németországban sűrűn előforduló efféle czímerekről azt tartja, hogy azok legnagyobb részben tulajdonkép eredetileg nem is gáncsos czímerek voltak, de legnagyobb részök az idők folytán lekopott s oxidált fémmázaik átalakulása által vált azokká, miután ugyanis az oxidált ezüst kékes színre szokott változni, a többnyire veres alapra alkalmazott aranymáz lekopása által pedig a veres szín marad fenn. Egyébiránt az említett hírneves szaktudós sem tagadja, hogy a szabálytalanúl használt mázú vagyis kifogásolt, gáncsos czímereket már a régibb német uralkodók is okmányilag adományozták; tudomására az ily legrégibb szabálytalan mázú czímerről az első adománylevél 1454-ből III. Frigyes császártól származik. Érdekesnek tartjuk megjegyezni, hogy a magyar Vadkerti czímer adománylevele a Hefner által idézett legrégibb német gáncsos czímer adománylevelet 39 évvel előzi meg.
A Vadkertiek czímere említett gyarlóságai mellett azonban a királyi kegy oly heraldikai jelével bir, melylyel a Barócz czímer nem dicsekedhetik, s ez a koronában áll.
A czímereknek koronával való felékesítése ugyanis a középkorban a fejedelmek kegyének kiváló jelét képezte s vagy a pajzs czímerképének kiegészítő járulékaként, vagy pedig a sisak díszéűl ajándékoztatott. A Vadkerti czímerben mind a két mód feltalálható.
Egyébiránt a középkori sisakkoronák össze nem tévesztendők a későbbi szoros értelemben vett rang- vagyis czím-koronákkal, melyek mint önálló czímer-járulékok a sisakot nélkülözhetve, alakjaik különböző módozatai szerint a nemesek rangfokozatait jelölik, míg ellenben a sisakkoronák egyforma szabású alakjukban a nemesség különleges rangfokozatait ki nem tűntethetvén, csupán az előkelőbbeknek az alantasabb osztályok irányában való általános megkülönböztetésére voltak hivatva, s tulajdonképen nem is egyebek mint a sisakok és az oromdíszek aristocratikus közbevető ornamentatiói. Ez utóbbi tulajdonságuknál fogva is azonban a koronás sisakkal nem biró nemesek azt a fejedelmektől buzgón szokták volt kérvényezni, kik azt a felségi kegy jeleként czímerjavítás czím alatt engedélyezték. Így jelesül a VI. Károly franczia király által Gara Miklós nádornak engedélyezett sugaras sisakkoronát Zsigmond király 1416-ik évi czímermegerősítő okmányában, a következő szavakkal hagyja helyben:........«ad maiorem eminentioris nobilitatis gloriam.» Ugyancsak Zsigmond király többi közt 1418-ban Constanzban Soós Miklósnak czímer-megbővítési oklevelében, az említett adományosnak és adományos társainak sisakját őseik és saját érdemeik megjutalmazásául, mivel a fenn említett Miklós «humiliter et devote suplicavit», koronával díszesítette fel. Szintén 1418-ban Zsigmond király a Sztárai és Nagy 84Mihályi gróf Sztáray család őseinek a Nagymihályiaknak ősi czímerét, Nagy-Mihályi Adalbert auraniai perjel kérelmére «ad maiorem eiusdem domini Adalberti, ac aliorum supradictorum nobilitatis gloriam» sisak koronával bővítette meg stb.
Idők folytán ugyan a koronás sisak használata a nemes családok czímereiben általánossá vált, e kitüntetést azonban a polgári czímerek még napjainkban is a legtöbb országban nélkülözik.
A mi pedig a paizs mezejében előforduló koronákat illeti, ezekre nézve a jelenkori herold hivatalok is még oly féltékenyek, hogy azokat az új nemesek által kérelmezett czímer-tervezetekből, mint illetéktelent, ki szokták törülni.
Midőn a Vadkerti és Szentgyörgyi Vincze-féle Constanzban kelt, általános heraldikai szempontból véve egyik legrégibb gáncsos és koronás czímerlevélről szóló e rövid értekezéseimet befejezem, legyen szabad a tisztelt szakközönséghez azon kéréssel járúlnom, hogy miután a magyar Zsigmond-kori czímerábrás armálisok közől olyan, mely hazánkban kelteztetett volna egy sem ismeretes, ha netalán valakinek ily magyarországi keletű, ábrával ellátott czímeres levélről tudomása volna, ezt hazai szaktudományunk érdekében a «Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság» titkárságával avagy e társulat közlönyének a «Turul»-nak szerkesztőségével tudatni szíveskedjék.