III. GRÓFSÁGBAN.
III. GRÓFSÁGBAN.
A grófi ág leszármazása.
Laszberg György-Ehrenreich 1664–1705. ochsenburgi és loismannsdorfi báró, Laszberg, Carlstetten, Toppeln és Ainzenhof ura, 1705 szept. 18. a német-római birodalom grófjává emeltetett. Született 1647 febr. 28., meghalt 1723 febr. 28-án. Neje Kornfail-Weinfelden grófnő sz. 1649., férjhez ment 1685 apr. 24., † 1732. Özvegységében Sopronban lakott és itt temettetett el.; György-Reikard, ezredes, nőtlen, sz. 1686 márcz. 17., † 1729 máj. 8.; György-Frigyes, kapitány, sz. 1688 jul. 11., † 1764 máj. 27. Sopronban. Neje purgstalli gr. Auersperg Anna-Sarolta-Konstanczia sz. 1690 jul. 1., f. m. 1715 aug. 1., † 1743 máj. 3.; Karolina b. Geisler-Stohndorf kapitány neje sz. 1716 aug. 10.; Gy.-Ehrenreich elesett 1745 jun. 4. György-Reikard. Emerenczia; György-F.-E. Jozefa-Alb. Vilma-Konst. Mária-Au.; Jozefa-Ko. Mária-J.-D. György-Go.; György-Antal-Ágost sz. 1729., h. 1771., † 1775. N. Karvinszky Mária J. E. Lőcsén; György-Frigyes-Adolf őrnagy Londonban; György-Ágost-Ernő-Keresztély sz. Lőcsén, 1771 decz. 14., m. ny. főhadnagy, h. l. 1801 máj. 28., † 1828 febr. 5. Sopron. N. Hirsch Friderika-Karolina, sz. 1772., † 1852 jun. 27. Magyar-Bollyban; Eleonora-Jozefa sz. Lőcsén, 1774 nov. 15. † 1850 aug. 30.; György-Rudolf, ezredes, sz. Bajor-Randersackenben 1806 jan. 14., † 1870 jul. 20. Neje gr. Beleznay Klára sz. 1814., h. l. 1838 okt. 28., † 1877 jan. 21. Kácsfaluban; Henriette, Emilia, Auguszta M.-Bollyban anyjukkal; György-Károly, őrnagy, sz. 1814 okt. 10. 1849. aradi fogságban 1858-ig, † 1869 november 5-én. Neje Hutflősz Róza Győrött.; Berta, irónő, sz. 1840 jan. 28-án, 1872-ben katholikus hitre tért át, † 1873 márcz. 23. Inárcson (Pestm.); Emilia sz. 1842 május 17. Ebner Sándor evang. lelkész neje Járfalván; György-Károly-Rezső sz. Győrött 1843 okt. 29. Győrmegye alispánja 1879 óta. Neje Perlaky Katalin-Malvin 1876 márczius 11 óta.; György-Gusztáv-Ar. sz. 1845 apr. 30., gazdasági titkár Szent-Lőrinczen; György-Rezső-Ervin sz. 1878 márcz. 10.; Róza-Olga 1879 aug. 29.; Margit 1881 jan. 12.; György-Ákos 1882 február. 4.; György-Károly-Rezső 1883 jun. 8.
8. Laszberg György-Ehrenreich, a maga és rokonai érdemeiért, ú. m.: hogy atyjának fivére Bethlen Gábor által elfogatván, halálra gyötörtetett; atyja a török és svéd háborukban 16 évig katonáskodott, később pedig (1663) mint főbiztos kitüntette magát; két unokaöcscse: György-Frigyes és Endre-Rezső mint kapitányok, egyik a török ellen Magyarországban, a másik a francziák ellen harczolva, hősi halált szenvedtek, és ezek nyomdokain halad Laszberg György-Ehrenreich, harczban és békében egyaránt kitünvén I. József császár és király által a báróságból grófi méltóságra emeltetett Bécsben 1705. szept. 18-án. A grófi diploma megerősítvén az előbbi bárói czímer használatát, azt továbbra is föntartja a grófi család részére; annak színezett teljes rajzát a könyvalakú pergamen-diploma 13-ik lapján tartalmazza.
A grófi méltóság szerzője meghalt 1723. febr. 28-án St.-Pöltenben, eltemettetett Carlstettenben. Özvegye Kornfail-Weinfelden Éva-Judit grófnő a protestáns vallás szabadabb gyakorlása végett Magyarországba jött lakni, és Sopronban telepedett le, hol azután 1732. május 29-én meghalt és új családi sírboltjában eltemettetett. Ezen idő óta a Laszberg grófi család tagjai magyarosodni kezdettek és magyar hazafiakká lettek.
9. Két fia maradván, György-Reikard a katonaságnál ezredesi rangig vitte fel, de még anyja életében meghalt nőtlenül (1729). György-Frigyes tartá fenn a grófi családot, nőül vevén gróf Auersperg Farkas és Dietrichstein Margit bárónő leányát Anna grófnőt, kitől 6 fia és 7 leánya született, és a ki meghalt 1743. máj. 3-án St.-Pöltenben. Az özvegy férj, mint anyja, szintén Sopronba költözött át, és itt halt meg 1764. máj. 2 -én.
Tizenhárom gyermeke közül György-Ebrenreich mint cs. kapitány a poroszok ellen harczolva elesett 1745. jun. 4-én; György-Ferdinand-Engelbert mint kapitány az ellenség kezébe került, és 1747. jun. 22-én orvul agyonlövetett. A többiek is – egy híjján – gyermektelenűl húnytak el.
10. A tizenhárom gyermek közül Laszberg György gróf a család föntartója, ki 40 éves korában 184lépett házasságra Sopronban Karvinszky Máriával 1771-ben; meghalt mint nyugalmazott főhadnagy 1775. nov. 10-én Lőcsén, hol azután özvegye fiát és leányát magyar szellemben nevelte föl. Fia
11. Laszberg György gróf nőül vette Hirsch Friderika-Karolinát, és vele a bajorországi Randersackerben telepedett le; később Sopronban lakott, hol meg is halt 1828. febr. 5-én. Özvegye két fiát és három leányát Sopronban nevelte, és később a baranyamegyei Magyar-Bollyba költözött át.
Öt gyermeke közül: György-Rudolf katonai pályára lépett, 1848-ban az olaszok, 1849-ben a magyarok ellen harczolt; ezután Veronában térparancsnok lett, honnan Paduába helyeztetett át; végre 1862-ben mint ezredes nyugalomba lépett. Neje Beleznay Klára grófnő 1838-ban lépvén vele házasságra, két lánynyal ajándékozá meg: Berta irónő, ki utóbb katholikus vallásra tért át, és Emilia, Ebner Sándor ev. lelkész neje.
A család további leszármazását a közölt genealogiai táblázat tünteti föl.
A Laszberg grófi család itt előadott genealogiájára visszapillantva, láthatjuk, hogy ámbár annak tagjai kezdetben mint nemesek és lovagok Felső- és Alsó-Ausztriában laktak, később pedig mint bárók és grófok a német-római birodalom főurai közé tartoztak, mégis már korán érintkeztek Magyarországgal, néha itt is tartózkodtak és végül itt állandóan meg is telepedtek s hazánk jó és balsorsában mint honpolgárok velünk együtt osztoztak és teljesen megmagyarosodtak. Már 1362-ben IV. Rudolf Ausztria uralkodó herczegének főkamarása, Laszberg Jónás Pozsonyban jelen volt a diplomatiai tárgyalásoknál; később Laszberg Márton, kinek neve az 1569-iki ötpecsétes osztálylevélen is említtetik, Győrött mint kapitány a honvédelemnek hasznos szolgálatokat tett; de különösen midőn a család grófi rangra emeltetett, mindjárt készült Magyarországba áttelepedni, és e tervét már az első gróf Laszberg György özvegye, szül. Kornfail-Weinfelden Éva grófnő keresztülvitte, ki 1723-ban Sopronba költözött, hol 9 év mulva meghalt; fia gróf Laszberg György itt családi sírboltot alapított, melyben ő és gyermekei s unokái nyugosznak. Ez óta a Laszberg grófi család köztünk maradt és hazánkban elszéledve, teljesen megmagyarosodott. Leginkább a vallási és politikai szabadság vágya és a vitézség eszménye vezérelte a családot körünkbe, a szabadság hazájába, hol derék tagjai mint protestansok és katonák kivántak jó szolgálatokat tenni: ezt különösen bebizonyítá a mostani győrmegyei alispán atyja, ki az 1848–9-iki szabadságharczban tevékeny részt vett, és Aradon nehéz fogságot is szenvedett hazánkért; a fiú végre a katonai pálya helyett a politikait választá, és e téren szolgálja hazáját.
Látjuk tehát, hogy a Laszberg grófi család 1723. óta, tehát már 163 éve lakik Magyarországon, régebben a katonai, újabban a polgári pályán haladva; az indigenatust nem kérte ugyan, de azt másfélszáz év alatt érdemei által tettleg megszerezte.
Dr. SZOMBATHY IGNÁCZ.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
