IPOLYI ARNOLD.
194IPOLYI ARNOLD.
(Született 1823. október 20-án, meghalt 1886. decz. 2-án.)
Lesujtó villámként verte le nemrég egy gyászhír az egész országot; megdöbbenve kérdé eleintén mindenki, vajjon igaz-e? s óhajtva várta a feleletet, mely annak igaz voltát megczáfolná. A czáfolat elmaradt; a szomorú hír valónak bizonyúlt. Ipolyi Arnoldot, Nagyvárad hírneves püspökét deczember 2-án, déli 3/4 1 órakor a kérlelhetlen halál hirtelen elragadá. Főpapi foglalkozása közben, éppen karácsonyi szent beszédjének eszmemenetét téve papirra, érte utól a megmásíthatatlan végzet, mely a hazát leghívebb fiától, a főpapságot legnemesebb tagjától, a tudományt leghivatottabb fölkentjétől s a művészetet legbőkezűbb pártfogójától fosztotta meg. A mélyen érzett általános gyászban ifjú társulatunknak is nagy része van, mely a boldogultban alapítóját, választmányunk egyik díszét és kitűzött czéljaink buzgó előmozdítóját siratja.
Nem lehet feladatunk e helyen vázolni az elhúnyt nagy és hervadhatatlan érdemeit, melyek elmondathatták volna vele: «Non omnis moriar!» Mit tett évtizedeken keresztűl a hazai tudomány érdekében, hány kérdést hozott tisztába a történelem, művészet, archaeologia, irodalomtörténet, magyar mythologia stb. terén, örökre fel van írva szellemi műveltségünk történetében. Hivatott művelője volt azon disciplináknak, melyeknek fejlesztését társulatunk írta zászlajára; kiváló előszeretettel foglalkozott a régi családtörténelem bonyodalmaival, a hazai pecséttannak új irányt mutatott a bécsi K. k. Central-Commission kiadványában megjelent közleményeivel. Élénk részt vett nehány évvel ezelőtt társulatunk ülésein azon vitákban, melyek az országos czímer és alkatrészeinek pontos meghatározásáról folytak; s leginkább az ő véleménye győzött. Nagy elfoglaltsága, más tudományok terén kifejtett munkássága mellett, tudott időt szakítani társulatunk számára is.
Áldásos életéből, egy necrolog szűk korlátai között, kiemeljük a következőket. Ipolyi (családi nevén Stummer) Arnold született 1823. okt. 20-án Ipoly-Keszin; már korán 14 éves korában a maga választotta papi pályára lépett; melynek tanfolyamait Nagyszombatban és később Bécsben a Pazmaneumban 21 éves korában bevégezvén, a felszenteltetéséhez szükséges 24-ik év eléréséig Br. Mednyánszky Alajos, majd áldozó-pappá létele után 1848-ban a gróf Pálffyak házához került előbb nevelőkép, utóbb mint udvari káplán. Ez utóbbi grófi család révén nyerte el a zohori plébániát, melyet 1860-ban a török-szent-miklósival cserélt föl. Plébános korából való egyik legmonumentalisabb munkája, az 1854-ben megjelent Magyar Mythologia, melynek becsét s nagy keletét mutatja az, hogy jelenben belőle példány semmi áron sem kapható.
1863-ban egri kanonokká tette őt a hazafias Bartakovics Béla érsek, s e stallumát megtartotta még néhány évig azon túl is, hogy 1872-ben a beszterczebányai püspökségre emelte a király kegyelme. E különben szerény javadalmazású püspökségben érte el működésének tetőpontját; s innét tett annyi szépet és jót, pártolva tudományt, művészetet, hirdetve nemcsak szóval; tettel is, hazafiságot. Szent-Kereszti kastélyában írta legszebb munkáit, melyekre a koronát most rövid idővel halála előtt tette reá «A szent korona leirásával». Mily öröm volt, mikor hírűl vette az ország, hogy ő ül be a nagyváradi püspöki székbe. Csakhogy, fájdalom, ez örömöt alig félév múlva gyász váltotta föl.
Mit vesztett benne az Akadémia, melynek rendes és igazgató tagja s egész a múlt évig osztályelnöke volt, mit a Történelmi Társulat, melynek csaknem tíz éven át elnöke, s mit a tudományos társulatok egész sora, melyek benne díszöket és oszlopukat vesztették: mutatta az általános részvét, melylyel hült tetemeit decz. 9-én nyugalomra helyezték. Részt vett e gyászos szertartásban társulatunk is, melyet a temetésen az elnök és a titkár képviselt, s babérkoszorút helyezett koporsójára ama nagy férfiúnak, ki örök időkre büszkesége marad nemzetünknek.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
