A Jakab-ág.
A Jakab-ág.
Midőn az illetéktelenűl elajándékozott várjavak visszavételére IV. Béla király által kiküldött bizottság Sopron vármegyében 1256-ban működék, eléje léptek a vasi várjobbágyok állítván, hogy Ol (Al) nevű egy ekényi földtér, melyet Osl bán fia: Jakab, Benedek és Osl elfoglalva tartanak, a vasvári földekhez tartozik. A megidézett Oslfiak azonban azt felelték, hogy a kérdéses föld örökölt birtokuk. – A védekezés ezen neme más körülmények közt alig leendett elégséges; de mivel Herbord ispán is, a nevezettek fivére, szintén tagja volt ama bizottságnak, s mint Osl-nembeli «az igazságot jobban tudta vagy tudhatta», ugyanezt vallotta: esküt ajánlottak nekik, melyet miután Jákon, az ottani monostor fölszentelése alkalmával Jakabunk is letett, a bizottság a vasi várjobbágyoknak hallgatást parancsolt.*
1 Árpádk. új Okmt. XI, 432.
Ez alkalommal értesülünk első ízben hitelesen arról, hogy Jakab is fia volt Osl bánnak. Egyébiránt a családi osztozásban is részt kapott Jakab és ivadéka, egyszer 1250-ben testvérének, Miklós győri ispánnak elhunytakor, máskor 1325 előtt, a János-ágnak magva szakadtakor.*
2 Sopronm. Oklt. I. 22. 102.
V. István király is fennen magasztalja az Osl bán fiai: Jakab és III. Osl vitézi szolgálatait, melyeket előbb atyjának IV. Bélának, aztán neki különb-különb hadjáratok alkalmával tettek. Nevezetesen, midőn V. István atyja halála után Otakár cseh király ellen általános hadjáratot rendelt, Jakabra és Oslra bizta Sopron vára védelmét, mely föladatnak, jóllehet többszörös ostromot kellett kiállaniok, emberül megfeleltek, némelyeket elfogván, számosokat megölvén az ostromlók közöl. Midőn továbbá Német-Ujvári Henrikfia Henrik bán elárulván a hazát és több királyi várat, a cseh király táborába szökött; Kőszeg várából pedig rabolta, fosztogatta és gyujtogatta az ország végeit: Jakab és Osl testvérek Gergelyhez, a királyné tárnokmesteréhez és vasvári ispánhoz, ki Kőszeg bevételére kiindult, csatlakozván, dicséretesen működtek. Voltaképen nekik és hadaiknak volt köszönhető, hogy Kőszeget elfoglalták s az országos rablókat belőle elűzték. A miért a király a vasi ispán megegyezésével is nekik adta Vasvár lakatlan földjét, Al-Csepet (Mihályfalva mellett), melybe ellenmondás nélkül be is vezették őket.*
3 Hazai Okmt. I, 183. 351. – Fejér, CD. V/I, 234. 259,
Nem is ez az egyetlen adomány, melyet Jakab, az Osl bán fia vitézségeért megérdemelt. V. István király neki adta hadi költségei pótlásaul az udvarnokok vasvár-megyei Buruzth nevű földjét; IV. László király pedig tekintve «Oslfia Jakab ispán» hűséges és vitéz tetteit, nevezetesen, hogy Győr vára bevételénél, a király s az ország bárói láttára egy számszer-íj (balista) nyila által 177megsebesűlt, megerősítette Maglócza birodalmában, melyet atyja II. Endre királytól kapott volt; és ugyancsak IV. László király neki adta a vasvár-megyei Csehi nevű birtokot, mely alkalommal kiemeli Jakab mester emberséges indulatát, ki a hadjáratok alatt soha senkit meg nem bántott, senkinek nem ártott, senkit meg nem károsított.*
1 Hazai Okmt. VI, 204. 289. – Fejér, CD. VII/V, 591. – Sopronm. Oklt. I, 202. – Kubínyi Oklt. I, 93.
Ezen jóakaró gondolkodás módjának tudandó be, hogy a Ják-nemzetségbeliek őt is fölkérték, szerezne békét közöttök hosszas ellenségeskedéseik után.* Valamint hogy II. Herbordon is segített, midőn ez a Német-Újváriak fogságába sínlődék, hogy kiválthassa magát.* – A csornai monostornak, melynek kegyura volt ő is, szintén adott egy malmot Viczán, meg ifjabb (III.) Osl is egyet,* mely testvéréhez benső ragaszkodás fűzte.
2 Hazai Okmt. IV, 87.
3 Árpádk. új Okmt. IV, 275.
4 Sopronm. Oklt. I, 49.
Két fiát ismerjük: Jánost és Istvánt,* kiknek a magban szakadt András fiai hagyatékából szintén kijárt a részök.*
5 Hazai Okmt. IV, 113. – Anjouk. Okmt. I, 168. II, 288.
6 Sopronm. Oklt. I, 102.
Hogy János fia Lőkös volt, kétségtelen. Lőkös cseréli el 1347-ben Csehit unokaöcscse, Domokos bán maglóczai birtokával, kapván ráadásul húsz márkát, mely alkalommal így neveztetik «Leukus, filius Johannis filii Jacobi de eadem (Osl) generacione».* – Más alkalommal ugyanezen «Leukus filius Johannis de Azzun» egyik rokonával, az Osl-ági II. Jánossal (filius Johannis filii Osl) a Kanizsaiak Tamási nevű vasmegyei birtokán hatalmaskodást követett el.*
7 Sopronm. Oklt. I, 201. – 1348. márczius 30-án. Gecsei Beke fiai az Osl nemzetségbeli János fia Lőkős ellen ügyvédet vallanak. (Anjouk. Okmt. V, 172.)
8 Sopronm Oklt. I, 234. ddo 1351. október 1. – Említtetik még 1359. május 2. Ugyanott 302.
Fiának vehetjük II. Jánost, ki 1368-ban a Nagy-Martoni Lőrincz fia Miklós s az Osl-ági János közt folyt pörben tanuként így említtetik: «Johannes filius Leucus de Azzunfalva».* Ugyanezen Asszonyfalvi Lőkös fia II. János az Osl-ági I. Ferenczczel, ki Domokos bánnak volt unokája, veszprémmegyei Szörzsöki Andrást megölvén, fej- és jószágvesztésre itéltetett. Azonban Zsigmond király némely főpapok és főurak kérésére megkegyelmezett mindkettőjöknek és utasította őket, hogy pénzzel váltság meg magokat. (1388.)* – 1392-ben is említtetik,* és hosszú kort ért, hogy teljesen tönkre menjen.
9 Sopronm. Oklt. 374.
1 Hazai Okmt. II, 152.
2 Sopronm. Oklt. I, 506.
Úgy látszik az említett gyilkosság miatt, vagy talán – a mi valószinűbb – mert jelentékeny részt vett a lázadásban Zsigmond király ellen (1403), Garai Miklós nádornak temérdekkel tartozott. Örökösei tehát, az imént említett I. Ferencz s a szintén Osl-ági II. Jánosfiak: Gergely és I. László 1409-ben abban egyeztek meg, hogy a végleges becsűig a nádor a Jakab-ág összes birtokait Asszonyfalván, Német-Falván, Farádon, Csornán, Maglóczán, Osliban, Viczán, Széplakon, Dalkán, Csengén és Mihályfalván kezéhez vegye; ellenben a kigyókői (másként asszonyfalvi) vár az Ostfiaké, mint az Osl-ágiak ez időben már hítták magokat, maradjon.*
3 Sopronm. Oklt. I, 603.
Világos ebből, hogy fimaradék nélkül halt meg. Említtetik ugyan fia, Miklós, kivel 1385-ben Asszonyfalván, a Rábán járó malmát szomszédjának és unokatestvérének, Ostfi Jánosnak eladta;* de ez a fia (nem lehet másként) előtte halt meg.
4 Fejér, CD. X/VIII, 187.
Leányát Ilkának hítták, ki 1422-ben Szent-Györgyi Eberhárd grófnak felesége, 1432-ben pedig már Felső-Lindvai Herczeg Péter özvegye, 1437-ben még él.*
5 Sopronm. Oklt. II, 67. 271. – Zalam. Oklt. II, 476. – Fejér, CD. X/VII, 908.
A Jakab-ágnak eddigi adataink szerint nem terebélyes családfája ezek után így alakul:
A Jakab-ág családfája. (Az Asszonyfalviak.)
II. Osl, bán.; Jakab, 1256-1294.; I. János, 1307-1327.; Lőkös 1347-1359.; Asszonyfalvi János, 1368-1409.; Miklós, 1385.; Ilka, 1422. Szent-Györgyi Eberhárd gróf neje; 1432-1437. Felső-Lindvai Herczeg péter özvegye.
178A János-ág.
Hogy János nevű fia is volt Osl bánnak, kétséget nem szenved, 1238-ban, midőn Osl bán fiai az örsi birtokot megvásárolják, János köztök van, és Herborddal, Miklóssal, III. Osllal egy sorban áll. 1250-ben pedig Miklós hagyatékából Herborddal, Tamással és III. Osllal, mint «Osl bán fia» együtt örökösödik, nem ugyan ő, mert ekkor már nem élt, hanem fia, kit Andrásnak híttak,* és 1269-ben megvette mint szomszéd Család nevű falu felét.
1 Árpádk. új Okmt. II, 292. VII, 64, 472. VIII, 248. – Sopronm. Oklt. I, 22.
De már András fiaiban,* II Jánosban és Jakabban még 1318 előtt magva szakadt ezen ágnak.
2 1297-ben Andrásnak több fia is volt. Az adománylevélben, melylyel IV. László király Herbortnak adja Perczelt, a határolásban előkerül «terra Johannis et fratrum suorum, filiorum comitis Andree». (Kabínyi Oklt. I, 110.)
Birtokain megosztoztak: III. Oslnak, Tamásnak és Jakabnak, nemkülönben II. Belednek ivadékai, – kielégítvén Jakab özvegyét, Erzsébetet hitbérére, három árva leányát, azonképen János árváját, Katiczát leánynegyedi illetékeikre nézve.*
3 Fejér, CD. X/VI, 156., hol a rubrum tévesen tünteti föl az 1418-iki évszámot. – Sopronm. Oklt. I, 102. V, ö. Hazai Okmt. V, 93. – A föntebbi Jakabról még annyit tudunk, hogy Imre fia Gergelylyel (Tamás-ág) az egymásnak okozott károk miatt párbajt kellett volna vívnia; azonban Herbord mester, Osl mester és Beled fia János közbenjárására kiegyeztek. (Hazai Okmt. I, 97.)
A János-ág családfája.
II. Osl bán.; I. János, 1238.; András, 1250-1269.; II. János, 1279.; Jakab. Özvegye: Erzsébet, 1318-1325.; Árvája: Katicza; 1325.; N. N. N. árva leányok, 1318.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
