Hogy az Osl név se vezetéknév, se ragadványnév, azt használatának módja kétségtelenné teszi. Tehát keresztnévnek kell lennie, melyet a középkorban vagy az ó-testamentomi pátriárkáktól, vagy a keresztény martyrologium szentjeitől kölcsönöztek, és hol eredeti alakjában, hol megrövidítve, kiejtésökhöz idomítva, nem ritkán nemzeti nyelvökre lefordítva használtak.
Köztudomású, hogy a keresztnevek értelmezése, más nyelvekre fordítása, tehát magyarítása is, a középkori tudomány egyik kedvencz ága volt. Még Ilosvai Péter után is maradt verses mű, melynek czíme és tartalma «Sokféle neveknek magyarázatja »
Senki kétségbe nem vonhatja, hogy okirattárainkban annyiszor ismétlődő Erős, Kemény, Szilárd, Erdő, Erdős, Erdél, Bodor, Fodor, Szerény, Szolga, Jólegény, Babos, Husvét, Bús, 154Ferde, Finta, Hitlen, Vadas, Zsidó, Csuda, Keresztes, Zarándok, Ajándok, Kakas, Farkas, Gyöngy, Gyöngyös, Rózsa stb. magyarra fordított keresztnevek.
Ilyen keresztnévnek tartom a Szamár nevet is. A Szamár-név keresztnévül azon korban, melyből okleveleink bővebben vannak, könnyen érthető okokból, már csak átalakított formában (Zomor, Zumar, Zamur, Zotmar, Zathmar, a Zatamar) fordul elő ugyan; de ez nem ingatja meg azon meggyőződésemet, hogy előbb nem ritkán használták. A következő helységnevek: villa vagy terra Samar, Zamar, Zamard, Zamur, Zamarfölde, Zamarszigete, Zamaruthja, Zamardi, Zamardfölde, Zamarol, Zamaros, Egyházos-Szamár, Lyuk- (talán: Fiók-) Szamár, Zomor, Zomordok, Zamol stb., melyek bizonyára hajdani tulajdonosaik, nem pedig azok tehervivő állatjai után hivattak így, – ezt kétségtelenné teszik.
S épen úgy; mint mi magyarok, tettek egyéb nemzetek, tettek a szlávok is, hogy az idegen, leginkább latin keresztneveket lefordították saját nyelvökre.
Ilyen szlávra fordított keresztnév az Osel vagy Osl, mely közhasználatú volt és nem csupán az Osl-nemzetség tagjainál használatos.
Azon kérdésre: mely eredeti keresztnév lehet a Szamár, illetve Osl fordítása? Van-e megfelelő nevű szent? Válaszom a következő:
A ki a keresztény onomastikában csak némileg is otthonos, annak feltünhetett, hogy nem egy szentnek neve valamely állattól van kölcsönözve. Ez ó-római szokás. Ismeretes, hogy a régi rómaiaknál divatos volt az állatok nevét ragadvány névül használni, mint az Asellus (szamárka) és Verres (vadkan) nevek tanusítják, mond egy neves tudós. És csakugyan nem ritkán bukkanunk hasonló nevekre, mint Decius Mus; L. Corn. Merula, T. Statilius Taurus, Aulus Terentius Murena, C. Asinius Gallus (s ez esetben már nomen gentilitiummá alakult az állatnév), Corn. Lupus, Taurus Corvinus, M. Flavius Aper, Q. Sosius Falco.
A mi pedig az Asinustól származott neveket illeti, találtam Asinát, Asellust, Asiniust többet, kik közől a leghíresebbek: C. Asinius Pollio, fia : C. Asinius Gallus és Asinius Deuto.
Minthogy pedig a keresztény egyház a rómaiak közől számos hitvallót, még több vértanút nyert, a keresztény szentek közt is találkoznak hasonló nevűek. Így találtam a Martyrologium Romanumban deczember 6-ára: «Romae sanctae Asellae virginis, quae (ut beatus Hieronymus scribit) ab utero matris benedicta, vitam ieiuniis et orationibus usque ad senectam produxit.» Azonképen a Bollandistáknál előkerül márczius 13-ára: «Aselus martyr ad archi-monasterium s. Antonii in Gallia translatus», januárius 23-ára «Asilas martyr in Thebaide», június 9-re «Asimo seu Asimus in Helvetia». – Megengedem, hogy e nevek eredete talán nem mind a latin asinusból veendő; de a keresztnevek középkori fordítói, mint még Ilosvai Péternél is tapasztaljuk, szintén nem szőrszálhasogatók e nemben.
A mi leginkább megerősített az Asellus (Osol, Osel, Osl) név használatáról, az, hogy a 155novai káptalan Dalmátországban e szent nevéről nevezte magát így: «Capitulum ecclesiae Nonensis s. Aselli in Dalmatia» – De megjegyzem egyúttal azt is, hogy ugyane káptalan, miután kiadványaiban egy darab ideig védszentjét elhallgatta, 1403-ban szent Anselmusról czímezi egyházát. Tehát itt is névmódosítást tapasztalunk csak úgy, mint az Osloknál, kik hosszas habozás után végleg Ost-ra módosították eredeti nevöket.