I. Osl ispán, a nemzetség alapítója.
Tehát nem az Osl-nemzetségnek az országba költözéséről, hanem Osl ispánnak áttelepedéséről, lakhelye változásáról lehet csak szó. – Kevésbbé fontos esemény volt a XII. század derekán, mikor e dolog valószinűleg megesett, hogy a király nehány szolgájával jelentkező, Osl nevű ispánnak, Sopron vármegyében, a Hanság közelében, lakatlan vidéken nehány száz hold mívelendő földet adott. Ha ugyan adott? Mert valószinűbbnek tartom, hogy Osl ispán vételes birtokon telepedett meg a Rába-közén. Történeti följegyzésre nem volt érdemes ez eset, s azért nem is jegyezték föl kevésbeszédű koríróink.
Az első értesítést az Oslok létezéséről egy szelet iróhártya nyújt ugyancsak a XII. század második feléből. Erre «Oslu comes» emlékezet okáért följegyezte birtokait. A két Farádon, úgymond, van három ekényi földje; Külső-Száron húsz hijján nyolczszáz holdja, meg három ekéje van; nehány cselédje és szolgája nyolczvan telken, melyek mindegyike húsz holdas.
Ezerhatszáz, ezerhétszáz hold az egész, melyek akkori értéke harmincz-negyven márka ezüstnél több nem volt.
Ha egyebet nem tudunk is róla, hogy élelmes, alkotó ember volt I. Osl ispán, kitetszik tetteiből.
157Magyarországon; főleg a Dunán túl, közel az ország határához, az időben kivált, három termelési és iparág virágzott: a lisztipar, a bortermelés és lótenyésztés. – Ausztria kenyerét és borát már akkor, akkor még inkább Magyarországon vásárolta; a lónak pedig, mikor a hadsereg kiváltképen lovasságból állott, itt benn se volt megvetendő ára.
Az Oslok birtokviszonyaiból kitünik, hogy a Rábán több malmuk volt; szőlleikről is nem ritkán van emlékezés; ménesöknek szintén fönmaradt a híre – A mit ez uton fölpénzeltek, azt új birtok szerzésre fordították, mert úgy találjuk már a második nemzedéknél, hogy folyton folyvást újabb vásárlásokat tesznek. Kétség kívül, hogy a fiúk ebben atyjok nyomán jártak.
Hanem a földbirtokhoz mívelő kéz is kellett. Az Oslok vásároltak ugyan rabszolgákat is; de ez nagyon költséges beruházás volt. Egy rabszolga annyiba, ha nem többe került, mint egy ekealja birtok. Olcsóbb volt szegődött földmívesek, szabad jobbágyok által míveltetni a földet. – A Dunán túl nagyobbadán húsz hold volt egy egész jobbágyi telek, melyért részint pénzben, részint termesztményekben több, kevesebb földbért (mai pénzünk szerint átlag öt-hat osztr. ért. forintot) fizetett a szerződött paraszt.
Hogy I. Osl ispán kellő számmal gyűjtsön birtokaira efféle földmívelő – népet és nehány mesterembert, központot kellett alkotnia. E központot, a szent Mihály főangyal tiszteletére alapítandó templomot és monostort sietett I. Osl ispán fölépíteni, prémontrei szerzetesekkel megnépesíteni és javadalmazni. Ez úton lett ő és a tőle leszármazó nemzetség kegyúr, patronus a monostorban és templomban, mely mellé (a mi szintén czélja volt akkor az efféle építkezéseknek) temetkeztek.
Ez a hely, melyen a templom és monostor állott, és mely köré az úri lakok épültek, a szolgák és jobbágyok házai csoportosultak, Súrna nevet nyert, valószinűleg Súrtól, I. Os1 ispán – úgy tetszik – legidősb fiától.