II. Oslnak, a szerémi bánnak hét fiát ismerjük; ezek: Benedek, Miklós, Herbord, Jakab, János, III. Osl és Tamás, kiket és kiknek ivadékát egyenkint kell tárgyalnunk.
A levélben, melylyel II. Osl a csornai prépostság javadalmát 1230-ban kibővíti, önmaga nevezi Benedeket fiának. 1256-ban pedig a várföldek visszavételére kiküldött birák: Amadé győri püspök, Favus szentmártoni apát, Ábrám ispán és az Osl nemzetségből való II. Oslfia Herbord ispán vallják Benedeket, Jakabot és Oslt «172Osl bán fiainak» S ép e körülmény bizonyíték arra, hogy ezen Benedek nem ugyanegy személy a föntebb tárgyalt Benedek püspökkel, jóllehet IV. Béla király őt (a püspököt) II. Oslfia Herbord «frater»-ének (mi itt csak atyafit jelent) nevezi. Benedek püspök, ugyanis, 1256-ban már nem élt (meghalt 1245-ben); a várföldek viszszavételére kiküldött birák oklevelében említett Benedek ellenben élőnek vétetik és megidéztetik. Az évszámban se lehet tévedés, minthogy sem Amadé győri püspök (de genere Pok), se Favus szentmártoni apát nem volt egykorú az Osl-nembeli Benedek püspökkel. Amaz először 1254-ben fordul elő győri püspökűl s mint ilyen második utódja volt az Osl-nembeli Benedeknek; ez pedig 1252-ben jelenik meg első ízben szent-mártom apátúl.
Benedeknek innentúl nyoma vész. 1298 körül említi ugyan Roland királyi udvari biró «Benedeket, az ifjabb Osl fiát», de ezen ifjabb Osl alatt már IV. Oslt kell értenünk, mint ezt alább megmutatjuk.
Hogy Miklós II. Oslnak volt fia, kitetszik az ország egyik birájának itéletéből, melyben Miklóst, Herbordot, Tamást, Jánost és ifjabb Oslt Osl fiának mondja. Kitetszik továbbá a csoportosításból, melylyel a győri káptalan Oslt, Miklóst, Herbordot és Jánost egy sorban és elkülönítve nevezi Beled fiaitól, midőn az örsi nemesek némely birtokát közösen megveszik.
E levélben értesülünk arról is, hogy Miklós győri vármegyeispán volt. Csakhogy ez időtájt két izben fordul elő Miklós nevű győri ispán egyszer 1212 és 1214 közt, ki egyuttal a király asszony udvari ispánja; másszor 1238 és 1239-ben. Ez utóbbi kétségtelenűl ő; ha vajjon az előbbi is? nem tudjuk.
Meghalt a XIII. század közepe táján fimaradékot nem hagyván maga után. Birtokain tehát, melyek Csáva, Aranaz, Bezernuk, Csorna és Széplak nevű helységekben feküdtek, meg akartak osztozni testvérei: Herbord és Tamás, nemkülönben unokái: a János és ifjabb (III.) Osl fiai. Azonban II. Beled szintén részt kért magának, mire az Osl bán ivadéka rá nem állott. Nehéz is a jogalapot, melyre II. Beled követelése támaszkodék, kitalálni. Mind a mellett, perre kerülvén az ügy, Beled jogát érvényesnek találta a biró, s úgy intézkedett, hogy néhai Miklós ispán hagyatékát arra külön megkért urak öt egyenlő részre oszszák föl, melyből egyet II. Beled is kapjon, s az örökösök sorsoljanak a fölött, kinek melyik rész jusson. A Miklós széplaki tornyát szintén sorsolják el; a kinek a sors juttatja, az köteles osztályos társait becsü szerint pénzben elégíteni ki. – Ha pedig, teszi hozzá az itélet, Herbord ispán a széplaki templomban megesküszik arra, hogy a nevezett birtokok megszerzésére tizenöt márkát költött, s ennyit a birtokból még be nem vett a közösből térítsék meg költségeit; de míg pénze megtérül, birja békén Csávát.