Ompud nádor és utódjai.
Ompud nádor és utódjai.
Jolánta herczegnő II. Endre leánya az 1235. évben Arragóniába költözvén, hogy az ottani I. Jakab királylyal keljen egybe, a herczegnő kíséretében volt – egy külföldi forrás szerint* – a pécsi püspökön kívül rokona, Dénes gróf is. Ugyanezen forrás szerint Dénes fiától: Amortól és Gábortól származik le az Arragoniában nagy hírnévre szert tett Dionisii-család.
Indiculus rerum ab Aragoniae Regibus gestarum. Hispania illustrata III. 141.
92Ez az eddigelé figyelmen kívül hagyott előadás az alább következő vizsgálatokra indított.
* * *
Az országos méltóságok sorában 1162-ben rátalálunk egy Ompudin nevű comesre, a nélkül azonban, hogy az általa betöltött tiszt közelebbről meghatároztatnék.* 1165–1167-ben már nádor;* 1167 óta szlavon bán; e minőségben szerepel még az 1171-iki okiratokban is;* okiratilag be van igazolva mindazonáltal az, hogy e méltóságot viseli III. Béla alatt (1173–1196) is; ennek a királynak az uralkodása alatt Leustach erdélyi vajda szövetségében a Görögország ellen vezetett magyar seregnek állott élén.* Ez a legutolsó tudósítás, mely róla szól.
Sopronmegyei okmt. I. 2.
Fejér, II. 175., 179.; V. 3., 254. Zichy okmt. I. 2. Haz. okmt. VII. I.
Fejér, II. 179, Soproni okmtár I. 3. Wenzel I. 66. VI. 105.
Wenzel, VI. 486.
Ompudin 1199-ben szolnoki főispán.* Az a körülmény, hogy e névre abban az időben, nevezetesen pedig a méltóságviselők sorában ezenkívül nem akadunk, arra vall, hogy ez az Ompudin fia Ompud nádornak; hogy pedig Ompud nádornak volt fia, kitűnik egy külföldi forrásból.
Fejér II. 365, Haz. okmt. V. 4.
Andechs-Meráni III. Bertold gróf – 1173 körül stíriai és krajnai őrgróf, 1188-ban már nem él – mint Isztria őrgrófja írja Tegernseei Ruprecht apátnak: «küldje egyik lovát az Ompudin herezeg fiával már egybekelt leánya számára, alkalomadtán majd megfizet érte.»* Mivel Ompudin már III. Béla alatt bán, III. Bertold gróf pedig már 1141-ben nős, nem merülhet fel kronologiai kétség arra nézve, hogy Ompud bán fiát Andechs-Meráni III. Bertold vejének tekintsük.
Pez, VI. 2., 12.
Sajnos, az ifjabb Ompudról s nejéről egy szóval sem tudunk többet.
Kétségtelen azonban, hogy I. Ompud, ha annak előtte nem voltak birtokai Horvát-Szlavonországban, hihetőleg mint e tartományok bánja szerezte azokat s fia és neje ugyancsak itt gyakran tartózkodtak. De tudjuk azt is, hogy Endre herczeg, Imre király öcscse, már 1198-ban erőszak útján jutott a szlavon herczegség birtokába; az 1191-iki, a Rád völgyén vívott csata után Ausztriába menekült s 1200-ban már ujra megerősödött Szlavoniában, csaknem bizonyos tehát abbeli véleményem, hogy II. Ompud neje a herezeg figyelmét bátyja leányára irányította, s hogy Endrének 1203 előtti házassága az 1184 körül született Gertruddal, (IV.) Andechs-Meráni Bertold leányával, II. Ompud nejének a műve volt.
Ebből a viszonyból folyólag arra a megdönthetetlen következtetésre jutunk, hogy II. Endre és II. Ompud sógorságba lépett s hogy épen ezért II. Ompud fia, Dénes teljes joggal volt II. Endre leánya, Jolánta cognatusának nevezhető.
II. Ompud fiaiul ismerjük a Dénes, Mihály és Lőrincz testvéreket.*
Wenzel, I. 256.
Dénes 1216–1224-ig királyi főtárnokmester, ezenkívül 1216–1219. abaujvári főispán, 1220–1223 bácsi főispán,* 1225-ben már a Tomaj nembeli Dénes (a losonczi Bánffyak őse) az utódja. Ompud fia Dénes 1227–1227-ig nádor* ettől fogva azonban annyira önkényeskedett, hogy miatta Róbert esztergomi érsek az egész országot interdictummal sujtotta. Vajjon Dénes az Endre királylyal való sógorsági kapocsra támaszkodva játszotta végig e hatalmaskodásokat, avagy talán ez Endre gyönge uralmának kifolyása volt, nem dönthető el; annyi tény, hogy Dénes nádorsága alatt a szaraczénokkal, kiknek minden tekintetben kedvezett, az országot az egyházi javak rovására kiaknázta, meggazdagodott s a többi közt János pozsonyi prépost személyén tettlegességre is vetemedett.*
Wenzel, XI. 134., 142., 175. Fejér, II. 1., 249., 272., 287., 320., 381.
Wenzel, VI. 441., 442., 445. l. 252. Fejér, III. 2., 133.
Fejér, III. 2., 297.
Nyoma sincs annak, hogy Endre példásan megbüntette volna; egész büntetése, úgy látszik, abban állott, hogy Dénesnek a nádorságtól meg kellett válnia, mert 1229 végén már I. Mózes (a Daróiak őse) a nádor.*
Fejér, III. 2., 140. Hazai okmt. VIII. 25. Wenzel, XI. 209.
Dénest ettől fogva nem is találjuk az országos méltóságviselők sorában; a tárnokmesteri méltóságot 1229–1232-ig, a nádori tisztet pedig 1232-től IV. Béla tronraléptéig, illetőleg a mongolok betöréséig a már ismeretes Tomaj nembeli Dénes látja el.
Magánszolgálatokra azonban felhaszálhatta Endre; így esett meg, hogy Dénes Jolánta herczegnőnek Jakab arragóniai királylyal kötött házassága körűl élénk szerepet vitt s az ifjú királynét Bertalan pécsi püspökkel új hazájába kísérte.
Turóczi szerint IV. Béla nyomban trónralépte után, 1235-ben Dénes volt nádort, büntetésből, hogy II. Endre tanácsadójaként helytelenül járt el, megvakíttatta; erről azonban az okiratok nem tudnak, az egyedüli okirati forrás, mely e tekintetben megemlékezik róla, 931237 június 24-iki keletű; ebben írja IV. Béla, hogy Dénes volt nádor boricai birtokát «qui de regni delapidatione et infidelitate evidenter est convictus» a bélakúti apátságnak ajándékozza.* Dénes utolsó éveire nézve leghelyesebb lesz abbeli véleményünk, hogy – akár megvakították, akár nem: – állását Magyarországban tarthatatlannak találta s fiaival együtt, a fentebb idézett külföldi kútfő szerint, Arragóniába ment; itt Jolánta védelme alatt új hazára tett szert s arragoniai családok törzsatyjává lett.
Wenzel, VII. 30. A Zalai okmtárban is I. 11. – 1237. keletű: „quia ipse Dionysius (t. i. a nádor) per dominum Belam regem et suos magnates pro iniusto iudice fuerat iudicatus.”
Dénes testvére, Mihály, 1230 és 1231-ben Béla társkirály főpohárosa;* 1233–1234-ig Fejérmegye főispánja.*
Hazai okmánytár VII. 19. Wenzel, VI. 485. XI. 235. 237.
Wenzel, XI. 257. VI. 549., 552. Fejér, III. 2. 405.
Az ő vérében is benne volt valami bátyjának erőszakos természetéből, ezt pedig abból látjuk, hogy IV. Béla ennek a Mihálynak tulajdonát képező Bata helységet szintén a bélakúti apátságnak adja, mert az apátság egyik tisztviselője – Batán – megöletett s Mihályra a király ellen elkövetett hűtlenség rábizonyult.*
Wenzel VII. 29.
De a legméltóbb hasonmása Dénesnek másik testvére, Lőrincz. Ezt legelőször Kálmán szlavon herczeg nevezte ki Garamegye főispánjává, de ebben az állásában annyi szabálytalanságot követett el, hogy Kálmán felmentette őt s példásan megbüntette. Testvérei, Dénes nádor és Mihály comes kértére azonban Kálmán ujra kegyébe fogadta s Podgorja főispánjává tette. Itt még botrányosabban viselkedett. Podgorja várához tartozó 24 falut elhamvasztott s két templomot lerontott abban a hiszemben, hogy kincsekre akad ott, melyeket eltulajdoníthat. Kálmán a gonosztevőt II. Endre birói székének és báróinak szolgáltatta ki. Valamennyi jószágának elvesztésére ítélték; mindazonáltal Kálmán különösen Endre közbenjárására ráállott, hogy Lipow kivételével megmaradjon többi jószága birtokában, ezt a Lipowot pedig Kálmán a hű Dömötör mesternek 1000 márkáért engedte át, mert ez a Dömötör atyjáé volt s ő általa veszett el a családra nézve.* Azt hiszszük, nem tévedünk, ha ezt a Dömötört tekintjük az Aba nembeli Dömötör, a Nekcseiek és Lipócziak törzsatyjának s magát Lipowot Lipócznak.
Wenzel, I. 256.
Mihálynak és Lőrincznek netáni utódjait nem ismerjük.
Az Ompudok nemzedékrendi táblázata tehát az eddigiek alapján a következőképen állítható össze:
Andechsi és meráni II. Bertold. I. Ompud 1162. 1165–1167 nádor. 1167–1171 szlavon bán. III. Béla magyar király † 1196. II. Ompud. 1299 szolnoki főispán. (1176–1188.) Leány. – IV. Bertold. † 1204. Gertrud. II. András. † 1235. – (1199–1203.) Jolánta 1235. Dénes 1216–1235; 1216–1224 főtárnokmester; (1216–19) abaujvári főispán; 1220–23 bácsi főispán); 1227–28 nádor. Mihály 1230–1234; 1230–1231 Béla társkirály tálnokmestere. 1233–1234 Fejérmegye főispánja. Lőrincz kb. 1228. Gara, utóbb Podgorja főispánja. Amor? Gábor?
Dr. WERTNER MÓR.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
