Pauler Gyula. 1841 május 11. – 1903 julius 8.
142Pauler Gyula.
1841 május 11. – 1903 julius 8.
1841 május 11. – 1903 julius 8.
A magyar történettudomány egyik kiváló munkását vesztette el a közelmultban. Nem tartozott azok közé, kik a társulatunk müvelte tudományokban érték el fő sikereiket, de nagyjelentőségü történelmi munkái e térre is kiterjeszkedtek s határozottan befolyással voltak e tudományszakok fejlődésére. A magyar heraldikai és genealogiai társulatnak kezdettől fogva tevékeny és lelkes tagja volt s a társulat mindjárt kezdetben igazgató-választmányi tagjai közé sorozta. A hazai történettudomány kora ifjuságában megragadta lelkét s ez iránti őszinte lelkesedése birta arra, hogy 1874-ben lemondván az ügyvédi gyakorlatról, az akkor szervezett magyar királyi országos levéltár élére álljon. A nemzeti multunkra vonatkozó emlékek bő tárházához jutván, kitartó szorgalommal látott a munkához. Kivált a honfoglalás és az Árpád-házi királyok korszaka volt az, melyet beható tanulmányai tárgyává tett. Alig van történetirónk, ki a forrásokat olyan szorgalommal kutatta fel, gyüjtötte össze, s anyagukból lelkiismeretes kritikával annyi adatot meritett volna, mint Pauler Gyula. Láttukra alig képes az ember eligazodni. S ő a milyen lelkiismeretesen hordta össze az anyagot munkáihoz, olyan kitünő érzékkel tudta osztályozni azt s olyan figyelemmel tudta kiválasztani az értékesithető részeket. Nem irt tetszetősen, megragadóan, de minden mondata hű képe a kornak s az eseményeknek, melyeket tárgyal. Kritikája mindig józan, részrehajlás nélküli, s ez késztette arra, hogy az adatoknak olyan bőségével dolgozzék. A tudósnak igazi mintaképe, a ki nem ragadtatja el magát tárgya által s kinek vezéreszméje az igazság. Az igazság kényszeritette sokszor olyan állitások kifejtésére, melyeket nemzeti multunkért lelkesedő történetiróink elfogultságból elhallgatnak, s állitása igazságát kész volt mindig olyan szivós kitartással védelmezni, a milyen kitartással gyüjtötte megelőzőleg az állitását bizonyitó adatokat. Mint hivatalnok buzgó és lelkiismeretes ember volt. A mai országos levéltár az ő alkotása. Az ő buzgalma teremtette meg a benne uralkodó rendet s lelkiismeretessége tette hozzáférhetővé a benne elrejtett kincseket. A családtörténeti kutatások szálai mindig elvezetnek az országos levéltárhoz s az ő munkásságának eredményei mindig hasznunkra lesznek e téren végzendő fáradozásaink közben. Emléke örökké élni fog a magyar történetirodalomban, s társulatunk mindig büszke lehet rá, hogy tagjai közé tartozott.
G. A.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
